könyv

Kiderül ugyanis, hogy amennyiben ifjúsági irodalommal szeretnénk foglalkozni (már ha tudunk találni egy kézzelfogható és használható definíciót ehhez a fogalomhoz), akkor félre kell tennünk az akadémiai körökben felszedett retorikát, és fel kell hagynunk azzal az elképzeléssel is, hogy az olvasás aktusa valami külön dimenzióban történő, szaktudáshoz és képzettséghez kötött esemény.

Elnézést, az ún. akadémiai körök már a múlt század hatvanas éveiben amellett ágáltak, hogy az olvasás aktusa korántsem szaktudáshoz és képzettséghez kötött esemény, pláne nem valami külön dimenzióban történik. Ezzel ellenben aktív és örömöt kreáló tevékenység, a szöveg és a megannyi jelentés megszületésének ünneplése.

Hivatkozás
digitális

Képzeljük el, hogy a nem is olyan távoli jövőben a munkavállalók lelkesen járnak be dolgozni, szeretik a munkájukat. A diákok szívesebben ülnek az iskolapadban, mint hogy lógnának, mert élvezik a tanulást. Az egészséges életmód nem a nehézségeket és a kihívásokat jelenti, hanem szerves része az életünknek. A környezettudatosság nemcsak a szavainkban, hanem a tetteinkben is megnyilvánul. Azt hiszem, mindannyian ilyen világban szeretnénk élni. Ez a jövő pedig egyre közelebb kerül hozzánk a gamifikációs eszközöknek köszönhetően.

Nem gondolom, hogy ennyire rózsaszín az egész kérdés, de azt igen, hogy alapvetően jó az irány és a koncepció – csak csinálni kellene. Mint ahogy oly sok mindennel ez a helyzet. (A cikket egyébként szegedi pszichológus hallgató írta, kudos neki!)

Hivatkozás