hír, könyv

Tudósok és könyvtárasok a szerzői jog ellen?

A címben jelzett kérdés persze nettó hülyeség, de ugye tudjuk, ha valaki meggyőződéssel, ráncolt homlokkal mantrázza, az ember képes és elgondolkodik rajta, és ha az illető még befolyásos funkciót is betölt, hát még azt is képes hozzá biggyeszteni, hogy “csak tudja már” – holott… Adott egy szerző, a nálunk sem ismeretlen Scott Turow, aki a CBS This Morning műsorában promózza új könyvét, de közben rendesen alákérdeznek, és persze elő is adja, miért is gonosz az Amazon, rendesen összemosva az e-könyves üzleti praktikákat például azon meglátásával, miszerint a tudósok és a könyvtárak egyenesen eltörölnék a szerzői jog intézményét a világból, ami szerinte nyílt támadás a szerzők ellen. Minden tisztelet mellett – mégiscsak neves szerző, ügyvéd, jó dolgokat művel, plusz az Author’s Guild feje – csak megismételni tudom: nettó hülyeség, amit Turow mond, és nem pusztán a könnyebb érthetőség oltárán feláldozott egyszerűsített érvek miatt, hanem már alapvető tények szintjén is – amit azért egy menő ügyvédtől nem várna a nép.

Menjünk szépen sorjában, íme az ominózus beszélgetés (a második percnél jön a lényeg):

Az Amazon e-könyv disztribúciós logikáját lehet ekézni, nyilván kell is, de azért okolni egyedüliként, hogy egyre több helyen bezárnak a könyvesboltok a világban, talán finoman szólva is túlzás. Rengeteg alapos elemzés született a témában, tessék utánaolvasni, és tájékozódni. Természetes, hogy az árpolitika és a szerzői érdekek ütközésénél utóbbi fél érdekeit kell képviselnie, és ki kell állnia a jelenlegi szabályozás által biztosított jogokért, valamint a jogdíjak maximalizálásáért, de ilyenkor a neves szervezet élén állóként talán abban is érdeklődést mutathatna, hogy a nyilvánvalóan megváltozott piaci-disztribúciós környezetben hogy lehetne úgy átalakítani a rendszert, hogy abból a szerzők ne állandó vesztesként jöjjenek ki jajveszékelve. Sajnos ennek a szikráját sem látni, persze nem csak ehelyütt, más fórumon sem – marad a gonosz Amazon (és tsai, tegyük hozzá…), akik lenyomják az e-könyv árakat (mondjuk nem tudom, látta-e már Turow, mennyiért lehet puhafedeles könyvet és Kindle-verziót kapni az Amazonon – lehet, hogy megdöbbenne…), ezáltal megrövidítik, csapdába csalják szegény, mit sem sejtő szerzőket. Mint a segítségére siető, rajongóként viselkedő műsorvezető gyorsan meg is jegyzi, egyébként is ki a francnak kell az a digitális izé, hiszen a könyvet ugye kézbe kell fogni, satöbbi, satöbbi, a régi nóta.

Kap az arcába a Google is (hogy jön ahhoz, hogy a szerzők netre feltett könyveihez irányítja a netizeneket?!), de ennél talán érdekesebb Turow mellékes megjegyzése, ami a tudós társadalomra és a könyvtárakra vonatkozik, aki abban bűnösök, hogy magát a szerzői jog intézményét szüntetnék meg most azonnal, amivel persze azon nyomban ellehetetlenítenék a szerzőket. Értem én, hogy Turow nem szimpatizál az open access elképzelésekkel, de még ha így is van, jó lenne, ha legalább hivatásából merítve pontosan fogalmazna. Egyrészt tisztázzuk: senki nem akarja eltörölni, pláne nem egyik napról a másikra a szerzői jogot. Sem a tudósok, sem a könyvtárasok. Az más kérdés, hogy mindenki látja, a jelenlegi szerzői jogi szabályozás nem alkalmazkodik sem a korhoz, sem a technológiai környezethez, sem a terjesztői és felhasználói szokásokhoz, tehát szükséges változtatni az egész reguláción. De azt senki nem mondta, hogy holnaptól akkor már inkább ne is legyen copyright. Azt viszont már elég régóta mondják nevezett bűnösök, hogy például a tudományos publikációk terén bizony alaposan át kell gondolni a terjesztést és a hozzáférést, mert a régi modell olyan visszaélésekhez vezetett, ami tarthatatlan és ellehetetleníti a tudományos kommunikáció optimális áramlását. Na de azért az open access, amit most mindinkább a kijelölt mezsgyének látunk, korántsem arról szól, hogy innentől kezdve szabadon minden vihető – pontosabban a felhasználói, befogadó oldalon igen, de a komoly tudományos minőségbiztosítási rendszert fenntarthatóvá kell varázsolni, ahhoz meg pénz kell – valakinek tehát ugyanúgy fizetnie kell. Egyrészt. Másrészt pedig itt most a tudományos publikációk sorsáról van szó, nem az irodalom, a szórakoztatóipar, a könyvipar, könyvterjesztés jövőjéről.

Jó lenne nem keverni a dolgokat: egyrészt a tudományos kommunikáció terén jelenleg üdvösnek remélt open access sem egyféle utat hordoz magában, másrészt sem a tudósok, sem a könyvtárasok nem mondták – amennyire én tudom -, hogy akkor ez a nyílt hozzáférés holnaptól mindenhol jó lesz. Turow argumentációja tehát bődületesen mellé trafál: hogy a szakmájánál maradjunk, szimplán hamis váddal illet olyanokat, akik vele ellentétben már megtették saját területükön az első, jelentős lépéseket annak érdekében, hogy lehetőleg hosszú távon fenntartható kiadói-szerzői modellt építsenek fel. Ha komolyan veszi az Author’s Guild vezetője a feladatát, akkor talán most neki is alternatívákon, lehetséges forgatókönyveken kellene gondolkoznia. És nem a könyveiből készülő forgatókönyveken…

Standard