Tudós ember kontra szövegszerkesztő

Rövid, ígérem, nagyon rövid kis panaszkodó bejegyzés lesz ez, amolyan önterápiás jegyzettel. Olyan jelenséget tár fel, amiről nem beszélünk, s talán soha nem is kerül felszínre, de nekem jó ideje keseríti az életem – feleslegesen. Jöjjön tehát egy kis technológiai determinista hozzáállásból szárba szökkent kiskáté kifejezetten bölcsészetet bűvölő tudós emberek részére, akik netán számítógépes szövegszerkesztővel állítják elő kiváló tanulmányaikat.

  • A bekezdés végére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés elejére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés első sorának behúzását a szövegszerkesztő képes automatikusan megoldani. Nem, nem kell, sőt: tilos tabulátorral bűvészkedni.
  • Idézet blokkot a teljes idézet tetszőleges behúzásával (pl. balról-jobbról egy-egy cm) lehet formázni – nem, nem a soronkénti tabulátor püfölésével.
  • Ha pl. a Word két teljesen helyesen írt szót zölddel aláhúz, és gyanúsan nagy a köztük lévő távolság a többi szóhoz viszonyítva, talán ideje megnézni, vajon nem folyamatosan dupla szóközzel töltjük-e ki a rendelkezésre álló oldalt.
  • Új bekezdést enter segítségével kezdjünk, ne milliónyi szóközzel és egy csinos tabulátorral próbálkozzunk.
  • A tanulmány végén nem kell még öt-hat entert ütni.
  • A tanulmány utolsó bekezdését nem kell nyolc szóközzel zárni.
  • A bibliográfia összeállításakor például függő sorbehúzást vagy sima listát érdemes alkalmazni, semmi esetre sem a fránya tabulátorral kell látszólag elrendezni az elrendezhetetlent.

Tudom, megkaptam már érte a magamért, de könyörgöm, ha csak ezt az egyetlen eszközt (értsd: szerszámot) kell használnia egy igen magasan képzett embernek egy produktum előállításához, ugye nem nagy kérés, hogy legalább alapszinten bírja az eszköz használatának csínját-bínját? Továbbá koncentráljon a tudós a szöveg tartalmára, ne akarjon rögvest tördelni is – az egy másik szakma. Hajrá markdown és tsai!