blog

Televíziós sorozatok és az elnök

Egy ideje figyeltem, hogy az egyes amerikai sorozatok milyen módon tematizálják politikai felépítményüket, vagyis milyen politikai és intézményes kontextusban működtetik a történetüket. Adott a téma azoknál a sorozatoknál, ahol – mit ád az ég – éppen magát az elnök személyét helyezik a cselekmény középpontjába, illetve a körülöttük tevékenykedőket és a rengeteg intrikát (jelezvén: ott is csak emberek dolgoznak/nának): ilyen Az elnök emberei (The West Wing) vagy Az elnöknő (Geena Davis-szel a főszerepben, Commander in Chief) is. Talán érdekes lehet belegondolni, hogy az ilyen sorozatok miképpen vizionálják a jövő politikai palettáját, pláne akkor, ha némelyikük éppen egy választási kampánysorozat előtt keletkezik. Az elnöknő ebből a szempontból nagyon érdekes, hiszen ki ne kombinálná rögvest bele Hillary Clinton-t a figurába, és próbálná szimulálni, mi történne, ha. Mint tudjuk, ez a hajó el is ment (a sorozat is megbukott egyébként – bár Clinton és a nézettség között nem vállalkoznék semmiféle párhuzam megvonására), azonban a végtelenül sikeres, már-már kult-sorozatként is emlegetett 24 valahogy jól jövendölt: az első fekete elnök figurája nyerőbb szériát fogott ki, mint az első női elnöké. És akkor ott van Rory is, aki szintén sikerszériát zárt azzal a karrierhúzással, hogy explicite Barack Obama kampánystábjához szegődött a Szívek szállodája végén. Ki tudja, talán ideje valóban médiumként tekinteni a televízióra? (Vicc volt, na.) Kedden kiderül…

Standard