DragonWeb

Már nem első olvasat Stephen Fry A víziló című regénye, de magyar nyelven mégiscsak az első Fry-kötet, amit kézbe vehetünk. Amikor anno angolul olvastam, szinte csak szuperlatívuszokban fogalmaztam, és nagy megkönnyebbülés, hogy a magyar verzió tudja tartani a színvonalat – ami nem kis teljesítmény, lévén, hogy Fry zsenialitása nagy részt nyelvi teljesítményében rejlik. Ami azonban sokkal inkább tudatosult most, a magyar változat olvasása közben: tényleg bevállalós szöveg, sokkal erőteljesebben hatnak a káromkodások, és sok helyütt talán szokatlanok a fordulatok, amelyek olyannyira anglicizmusnak tűnnek, hogy aki érti, már csak azon is fetreng a röhögéstől, hogy ilyen leleménnyel sikerült átültetni. Szokatlan szöveg, szokatlan és friss, rendkívül szókimondó, semmi köntörfalazás, és hát ugye minden pillanatában oltári pimasz – de talán ami fontos, hogy számomra sikerült Fry-t visszaadnia. Könnyedén el tudom képzelni, hogy vannak, akik már az első oldal után felháborodottan vágják a sarokba a könyvet, de persze még könnyebben tudok olyasmit vizionálni, hogy valaki előre tervezett programokat mond le az olvasás miatt. A lényeg az, hogy közömbösen nem hagy senkit. Manapság valószínűleg már önmagában ez a tény is kiemelkedővé teszi Fry regényét, de azért ne higgyük, hogy ennyi az egész. Nem szeretném ismételni önmagam, de továbbra is fenntartom – immár szerencsére a magyar nyelvterületet is beleértve -, hogy “Fry köteteivel csupán egy probléma van: a következő olvasmány nagyon ritkán tudja felvenni vele a versenyt, mert valami olyan olvasói élményt nyújtanak, hogy az elvárások jóval az átlag fölé kerülnek…” Azon fohászom, miszerint jó lenne, ha végre “a magyar könyvkiadás felfedezné Fry-t, és elárasztaná a piacot a regényeivel” meghallgattatott, és itt a kezemben a kötet. Mindenkit, aki vágyik arra, hogy egy olyan könyv kerüljön a szeme elé, ami igazán, keményen bevállalós, és nem fél nevén nevezni a dolgokat, csak bárorítani tudok: tegye meg az első lépést Fry világa felé! Ahogyan hősünk, a vízilónak titulált Ted ajánlja sajátos módon szövegét:

Nem várható el egy magamfajta trottytól, hogy normálisan el tudjon mondani egy történetet. Nekem az is rohadtul elég, hogy elboldoguljak ezzel az iszonytató számítógéppel. Megszámoltam a bepötyögött szavakat, ezt megcsinálom óránként, és ha a technikának hinni lehet, 94536 vár magára. Sok szerencsét. Maga akarta, maga fizetett érte, hát seggelje is végig. Ahogy mondani szokás, én megszenvedtem a művészetért, most magán a sor.

Ted kedvenc frázisával élve, basszorkányos regény – ennyit mondhatok!

Disclaimer: Elenyészően minimális mértékben, de mégiscsak részese vagyok a magyar verzió elkészültének – ha bármely megjegyzésem részrehajlónak tetszik, azt ennek is be lehet tudni.