film, web

Chaplin filmek ingyen

Filmrajongóknak kihagyhatatlan és persze kötelező program Chaplin filmjeinek megtekintése (aki meg látta, annak a fejében élő filmarchívum felfrissítésére) – ehhez nyújt segítséget az Open Culture szerkesztői által összeállított lista, amiben ott van a 80 közül 26, a weben elérhető, ingyenesen sasolható alkotás, mégpedig teljes hosszúságban. Érdemes rámozdulni, mielőtt mondjuk a tecső szerkesztői/algoritmusai nekiveselkednek a takarításnak – bár a listában szereplő archive.org által kínált linkek nyilván élni fognak ezt követően is. Mára a Modern Times c. klasszikust ajánlom mindenki figyelmébe:

Standard
blog, digitális, web

Google Apps + YouTube anomália

Valamiféle Google-ilag kimunkált fő értő megnyilvánulása lenne sajgó netizen lelkemre gyógyír csupán, merthogy vannak a gugliverzum dimenzióiban olyan anomáliák, amelyek kicsit felforralják, pixelizálják az agyvizemet. Adva van egy Google Apps által kiszolgált fiók, amihez még a nagy (?) Apps-átalakítások előtt tartozott is egy aktív YouTube-fiók. Egy ideje azonban arról tájékoztat ez a fantasztikus szolgáltatás, hogy én bizony Apps-fiókkal ide be nem teszem a digitális lábam, merthogy ez nekem nem jár. Magyarázat: csak azokban az országokban lehet Apps-szal bűvészkedni a YouTube-on, ahol az ország nyelvén is működik a szolgáltatás. Csakhogy ugye magyarul működik, ez a magyarázat tehát nem magyarázat. Pláne úgy nem, hogy ha a szintén a gugliverzumból importált Chrome-ot hátrahagyva – és itt tessék vigyázni – Internet Explorerben navigálok a YouTube oldalára, belépést kísérlek meg, amit élből elutasít, viszont az ismételt főoldali látogatásnál, nicsak, azt mutatja, szépen be volnék jelentkezve, ráadásul működik is minden, tudom a profilt is csinosítani, ésatöbbi.

Kedves Google, a kérdésem már csupán annyi, hogy vajon egy ilyen bonyolult megoldás helyett nem lenne egyszerűbb simán engedélyezni a Chrome-ban is használt, folyamatosan aktív Apps-fiókos használatot? Nem ciki, hogy a redmontiak lehurrogott böngészőjével úgy játszom ki a tiltást, ahogy csak óhajtom? Már megint az Apps-felhasználókkal kell szórakozni? Végtére is így kell leszoktatni a mit sem sejtő netizent a Google ökoszisztéma kiterjedt használatáról…

Standard
digitális, film

Háromdé

3D Megállíthatatlanul jön a három dimenziós szórakoztatás, és nem kell túl nagy jósnak lenni ahhoz, hogy megtippeljük, nagy valószínűséggel most tényleg elérkezett a változás, most valóban jön a folyamatos, fokozatos átállás. Merthogy a 3D korántsem új találmány, és a mozi már rég foglalkozott vele (az ötvenes évektől), leginkább persze a televízió térhódítása ellenében vetette be, a nézők visszacsalogatását célzandó. Nem jött be, legalábbis nem hozta azt az eredményt, amit a mélyponton lévő filmipar előzetesen elvárt a technológiától. Látványos, bár drága; élvezetes, bár macerás – szemüveg kell hozzá, projektor, stb., vagyis már megint befektetés. A hatvanas éveket követően aztán le is csendesült a 3D-ről szóló híráradat, nem is nagyon készültek filmek ezzel a módszerrel, legalábbis egész estés játékfilmek nem igazán, és igen sokáig jegelte a projektet Hollywood is (bár a 80-as években volt egy kis reneszánsza). Mostanra azonban úgy tűnik, a technológiai akadályok egyre kevésbé akadályok, és a világon elég 3D vetítőtechnikával ellátott mozi létezik már ahhoz, hogy megérje 3D-s verziókat készíteni egyes, főként persze sikerre ítélt filmekből, vagy – ahogyan az Avatar példája is bizonyítja – egyenesen erre tervezni projekteket. Önmagában azonban a mozi már nem tudná ezt a technikát olyan szinten bevezetni, amelynél megérné a gyártás is – és most a rivális mediális aréna sokkal inkább partner lehet, mint valaha!

A televízió elleni csata annak idején a legtöbb filmtörténész szerint valóban technológiai ellentéten alapult, manapság azonban a média formátumok konvertálhatósága és beágyazhatósága révén erről már szó sem lehet. Sokakkal ellentétben úgy látom, a 3D sem azért indul most hódító útjára, mert azt csak a moziban lehet majd élvezni: a YouTube éppen mostanság mutatta be a 3D-t lehetővé tévő technikáját, amelyet hamarosan szabadjára is engednek, és innentől kezdve várhatóan bárki készíthet és nézhet 3D-videókat a neten kénye-kedve szerint. Ráadásul

[a] YouTube kedves gesztusa, hogy térhatású videói több elterjedt szabványt is támogatnak, így akinek nem piros-ciánkék hanem mondjuk borostyánsárga-kék vagy magenta-zöld szemüvege lenne otthon, ne búslakodjon, hanem válassza ki a neki megfelelő megjelenítési módot. (isite.hu)

Ehhez hozzáadódik, hogy jönnek a 3D-s televíziók, nyilván megfelelő műsorkínálattal is hamarosan, vagyis egyértelmű, hogy nem egyedül a mozi lép a dimenziók kitágításának rögös (vagy már korántsem oly rögös) útjára. A felhasználók (mert ugye mostanra teljesen világos, hogy a hagyományos értelemben vett nézőről már nem igazán lehet beszélni) tehát az intermedialitás korában már nem csupán egyetlen, kizárólagos eszközön érhetik el az egykor megváltónak gondolt (sőt, sokak által Cameron filmje kapcsán is ilyeténképpen üdvözölt) formátumot, sőt kedvükre játszhatnak, kísérletezgethetnek is vele. Hogy mégis miért lesz ez jó a mozinak is? Nos, ha a mozi, a filmipar nem lépi meg ezt a tényleg nagy lépést, akkor egyszerűen leírta volna magát. Lehet, hogy ma még úgy gondoljuk, hogy az Avatar óriási mérföldkő, hihetetlen technikai bravúr és történelmi váltás a film történetében, de már most lehet látni, hogy a filmipar egyszerűen kénytelen volt váltani, nem volt más kiút. Kétségtelen, hogy egyelőre sikeresnek tűnik az akció, és talán ezt biztosítja az is, hogy a mozi a beágyazhatóság révén továbbra is bírja majd a tempót más mediális megoldásokkal, de ahhoz, hogy kivételes és egyedi legyen ennél hamarosan több kell. Nem tudom, elég lesz-e az IMAX – talán kicsit több kell (pláne annak tekintetében, hogy az országos IMAX-terítés kicsiny hazánkban például meglehetősen csekélynek mondható). A kérdés tehát jelenleg az, hogy vajon mi jön a 3D-n túl a film kalandos történetében?

Standard
digitális, web

A jövő, ami azután következik, hogy a MySpace és a Facebook leitta magát egy partin és összejöttek

A fura cím egy jövőbeli üzenetből vétetett, amelyben az általunk nagyra tartott Stephen Fry (ejtsd: sztephen frí) klónja üdvözli korunkat, és az egymilliomodik Twitter-követőt. Csak hogy értsük, hol is tart majd a jövő: a címbéli afférból született a MyFace, ami aztán persze összefeküdt az áldott Twitterrel, és az ő frigyük gyümölcse lesz a megváltó (bár az iPhone továbbra sem kezeli a flash tartalmakat…). De inkább lássuk magát az üzenetet:

Standard