digitális, egyetem, web

Ráncfelvarrás az IEAS és az Amerikanisztika Tanszék honlapjain

Bár mindkét oldal rendesen működött, azért mondjuk ki, ideje volt egy kis frissítésnek az Angol-Amerikai Intézet és az Amerikanisztika tanszék honlapjai táján: előbbi utoljára nagyjából három éve, utóbbi viszont – kimondani is szörnyű – már vagy öt-hat éve esett át jelentősebb változáson. Mindkét esetben mobile-first, reszponzív-adaptív dizájn vette át a korábbiak helyét (ami annyit tesz, hogy szépen, ügyesen idomul ahhoz a képernyőhöz, amin meg kell jelennie az oldalaknak), az egész dinamikusabb, bátrabb, vizuálisan izgalmasabb, de egyszerre letisztultabb és könnyebben áttekinthető is lett – remélhetőleg sokaknak elnyeri majd a tetszését.

Standard
blog, web

Svbtle – a blogírás tiszta platformja

Blogot írni – és egyáltalán írni – nagyszerű dolog, rengeteg mindenben segít, plusz az ember kiadhatja magából mindazt, amit szeretne, viszont a technológia fránya ördöge valamiképp mindig közbelép, és nekilát megkeseríteni az ember kreatív momentumait: még az igazán felhasználóbarát WordPress is rengeteg olyan elemet tol az író-blogger arca elé, hogy kénytelen-kelletlen ide-oda téved réveteg tekintetünk – és kész is a baj, hiszen nem a tartalomra, nem az írásra koncentrálunk, hanem minden egyébre. Persze, ott a tiszta, teljes képernyős felület is, de azért mégsem az igazi, ha mondjuk folyamatosan, több ablakot nyitva tartva igyekszünk pontos információt és linket beilleszteni a szövegbe, tehát ez sem feltétlen ideális megoldás. Dustin Curtis pontosan erre igyekszik megoldást találni – na, jó, legalábbis alternatívát kínálni – a Svbtle kódnéven futó projekttel, ami nem más, mint egy sajátos szerkesztőfelület, ami igyekszik teret adni az ötleteknek, amik még nem elég kiforrottak ahhoz, hogy bejegyzéssé váljanak, valamint persze maguknak a bejegyzéseknek is. (Részletes sztori és háttér a TechCrunch-on.) Letisztult, egyszerű, jól áttekinthető online felületet kapunk, ami nagyban elősegíti azt, hogy csakis a mondanivalóra koncentráljunk.

A Gravity on Mars jóvoltából WordPress-re borzasztó egyszerű telepíteni: a githubról kell letölteni a csomagot, amiben egyrészt egy sablon van, másrészt találhatunk még benne egy wp-svbtle mappát is, amit a WordPress installációhoz kell bemásolni. Tulajdonképpen annyi a dolgunk, hogy a feltöltést követően a http://www.enblogom.com/wp-svbtle linken kell bejelentkezni, és máris a letisztult, két oszlopban sorjázó tartalmakkal találkozhatunk: balra az “ötletek”, jobbra a publikált bejegyzéseink. Előbbiek formálódnak, alakulnak, bővülnek, utóbbiak áttekintést nyújtanak.

Standard
blog

Megjelent a WordPress 3.0

Eljött ez a nap is, a WordPress kiadta a 3.0-s verziót, amiben rengeteg újítás és hibajavítás szerepel. Bár nem láttam eddig semmiféle nagyobb bejelentést [UPDATE: a WordPress honi oldalán azóta megtörtént a bejelentés], a magyar verzió is elérhető, tehát ha valaki magyar adminisztrációs felülettel szeretné használni, akkor egyidőben az eredeti kiadással az is letölthető. Minden további bla-bla helyett beszéljen magáért a bemutató videó – szolgálati közleményünket olvashatták.

Standard
blog, egyetem, mellesleg

Változások, avagy wind of change 2010

Hosszabb szünet után jelzem, hogy a hallgatás mögött jelentős változások húzódnak meg, amelyek közül a legfontosabb családi fronton történt, ugyanis megérkezett közénk Gergő, így már négyesfogatként funkcionálunk. A másik változás a DragonWeb működését érinti: négy év elteltével ismét WordPress dolgozik a háttérben, amit leginkább kényelmi és használhatósági tényezők tettek szükségessé vagy inkább kívánatossá. Egy kis idő kell még ahhoz, hogy minden rendben legyen, minden úgy működjön, ahogy azt kigondoltam, de az átállásnak ára van (egyszer lehet, hogy megírom, mit kell szenvedni). Harmadrészt pedig élesben alkalmaztuk a szakdolgozati feltöltőrendszert is ebben a hónapban, amivel kapcsolatban rengeteg a tanulság, és szerencsére sok az új ötlet is – erről is tartozom egy bejegyzéssel. Mindez hirtelenjében, április végén – május elején történt, ahogy az lenni szokott: egyszerre. Így szép az élet. Uff!

Standard
blog, web

Textpattern és Windows Live Writer – hogyan publikáljunk egy nem támogatott kettőssel?

Sokat hallani, hogy a Textpattern azért nem terjedt el jobban, mint lehetőségei alapján várható lenne, mert az adminisztrációs felülete a Textile szövegszerkesztési formátummal karöltve kissé elriasztja a felhasználót, aki nincs ahhoz szokva (és nem is kíván hozzászokni ahhoz), hogy egy új rendszert tanuljon meg: ő csupán közzé szeretne tenni tartalmakat, és nem azzal bíbelődni, hogy éppen milyen tag szükséges a dőlt betűhöz, stb. A WordPress például egészen szép tipográfiával és egy jól kezelhető vizuális szövegszerkesztővel lepi meg a felhasználót, aki így könnyedén formázhatja szövegét anélkül, hogy látná vagy akár értené, mi is folyik a szerkesztő hátterében, milyen kódok kerülnek a szövegbe, milyen formázási parancsok jelennek meg a forráskódban. (Mellesleg éppen ez az, amiért sokan kikapcsolják a vizuális szerkesztőt, és talán a Textpattern puritán megoldása ezért lehet vonzó – csak hogy az érem másik oldalát is említsem.) Nem kell persze rögvest lemondani a TXP-ről csak a szövegszerkesztő miatt: vannak pluginok, amelyek többféle szerkesztőt is ki tudnak csikarni, ha kell, és persze ott vannak az asztali publikációs eszközök is – csakhogy a TXP, mivel nem igazán elterjedt tartalomkezelőről van szó, sajnos nem tartozik a legtámogatottabbak közé. Mivel a hivatalos dokumentációban nincs erről szó, gondoltam, megosztom, hogy is lehet például a Windows Live Writer-rel összekötni.

Bővebben…

Standard
blog

Twitterizált WordPress

Nemrég találtam rá, a WordPress frissítése közben egy olyan előremutató, kitűnő ötletre, ami valószínűleg poénként indult, de ezen azért jóval túlmutat: nevetségesen hangzik, de arról van szó, hogy egy blog sablonja megváltoztatja egy cég belső kommunikációját! A WordPress fejlesztői az Automattic munkatársaiként ugyanis minden lehetséges eszközt használtak ugyan annak érdekében, hogy eredményesen tudjanak egymással kommunikálni, ám mindegyik lehetőségben találtak valami problémát, mígnem kifejlesztettek maguknak egy olyan eszközt, ami megváltoztatta a kommunikációs folyamatot. Mivel mindegyikük a Twitteren lógott, és sok esetben a mikroblog szolgáltató felületén szólították meg egymást, adaptálták a felület és a kezelés egy részét az általuk fejlesztett blogmotorra, így született meg a P2 elnevezésű sablon, ami egyszerre mikroblog, fórum és problémamegoldó felület. Az egész talán nem is azért érdekes, mert egy érdekes kísérletet jelent, hanem azért, mert az implementálás mélyén az a meglátás húzódik, miszerint a munkatársak által már elsajátított és maximálisan (ki)használt kommunikációs csatornát és formát kell használni és alkalmazni “hivatalosan”, elsőszámú vállalati kommunikációs megoldásként is. Érdemes elgondolkodni a példa tanulságán, minthogy saját környezetünk lehet a legeklatánsabb példája annak, ahogyan a kommunikációs stratégiáink folyamatosan átalakulnak (pl. miért van az, hogy egyszerűbb valamelyik közösségi oldalon, vagy annak üzenetküldő szolgáltatásával, netán a Twitteren felvenni a kapcsolatot, megosztani az élményeket? És ha már így van, miért ne lehetne kihasználni a szokások átalakulását hatékonyabb kommunikáció elérése érdekében?).

Néha elmélázok azon, hogy bizony vannak olyan kiaknázatlan lehetőségek cégen belüli kommunikáció terén – úgy általában -, amelyek tulajdonképpen, meg merem kockáztatni, minősítik az adott társaságot, illetve annak vezetését. Milyen szép is lenne, ha egy mindenki számára bárhonnan elérhető platform segítségével valójában kiiktatható lenne megannyi hagyomásonak mondható kommunikációs forma, és végre mindenki megpróbálna egy icipicit haladni a korral, és egyáltalán esélyt adni azoknak a lehetőségeknek, amelyek egyébként saját munkájának elvégzését is megkönnyítenék! Míg ábrándozunk, sasoljuk, hogy csinálják ezt az Automattic-nál:

Standard