digitális, egyetem

Viszlát Microsoft, helló OpenEdu!

Mostanra bizonyossá vált, hogy a jövőben nem jár ingyen Windows a felsőoktatási hallgatóknak, amit persze a korábbi szerződés lejárta miatt már egy ideje tapasztalhattak is azok, akik mostanság szerettek volna szert tenni legális Windows 7-es operációs rendszerre (és – bár erről nem esik szó, de nyilvánvaló – Office 2010-es csomagra) a Tisztaszoftver programjában. A mintegy 400 milliónyi megtakarítás mellett a lényeg, hogy a nyílt forráskódú szoftverek most lehetőséget kapnak arra, hogy növeljék piaci részesedésüket – kérdés persze, hogy van-e erre befogadási készség. Mi fog tehát változni ezen a téren? Szerény véleményem szerint nem sok. Amikor anno leírtam, hogyan juthatnak a hallgatók ingyen legális Windows-hoz és Office-hoz, azért tettem, mert azt tapasztaltam, hogy a hallgatók túlnyomó többsége egész egyszerűen nem tudott erről a lehetőségről. Nincsenek adataim arról, milyen kihasználtságú volt a Microsoft Campus, de nem reprezentatív kérdezősködésem saját környezetemben azt az eredményt hozta, hogy elenyésző azok száma, akik éltek ezzel a lehetőséggel. Ennek oka éppen ugyanaz, ami miatt szerintem a nyílt forráskódú operációs rendszerek és szoftverek sem fognak nagy változást hozni ebben a szférában: az emberek többnyire előtelepített operációs rendszerrel vásárolnak gépeket, és ott a Microsoft egyelőre majdhogynem egyeduralkodónak számít.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Ha ma lennék gólya

Azon gondolkoztam nemrég, vajon milyen lenne, ha ma kezdeném az egyetemet, vajon mit és hogyan csinálnék másként a mai eszemmel, és főleg a mai technikai háttérrel. Arra gondolok, hogy anno a kérdés az volt, vajon spirálfüzetbe vagy külön lapokra jegyzeteljek – egyáltalán, hogy a francba is kell jegyzetelni, miről is van szó: csak kulcsszavakat írjak, vagy tanuljak gyorsírást, mert másképp nem megy? Vegyem fel az előadást diktafonnal (igen, akkor is volt ilyen, bár ugye akkor apró kazettákkal vacakoltunk), aztán otthon, hatszor visszajátszva próbáljam kiszűrni a lényeget? Egyáltalán mi a lényeg, honnan tudom, hiszen itt nincs vastagon szedett szövegrész, meg apró betűs plusz információ? Kardinális kérdésként éltem meg továbbá a megfelelő íróeszköz használatát is: ha pánikszerűen jegyzetelek, a golyóstollat egyre jobban rányomom a papírra, elfárad, megfájdul a kezem – legyen inkább klasszikus töltőtoll, az jobban siklik, vagy inkább az akkor megjelent zselés a nyerő, netán kerámia betétes toll? És akkor még nem beszélünk arról a sokkról, amikor először kellett esszét írni és – figyelem, életem első kemény megrázkódtatása – gépelve beadni! Arról a hőskorról van itt szó, amikor PC-t csak szülők munkahelyén láttunk, és a Windows 95 nevű csúcstechnológiát nem tudom hány floppy diskről kellett telepíteni, a fájljainkat parancsorból lekérdezni a DOS-ban – vagyis automatikusan egy kivénhedt, bilikék vagy bilizöld színű, hordozhatónak titulált mechanikus írógéppel versenyeztem még. Arról a hőskorról van itt szó, amikor UNIX rendszeren Mozaic böngészővel kerestünk az Altavistán, és Pine-ban kaptuk az elhanyagolható számú emailt. A fénymásolást családilag, munkahelyi gépekkel lehetett megoldani, máskülönben kifejezetten luxuscikknek számított, vagyis inkább kézzel írtuk át egymás jegyzeteit (ha sikerült kisilabizálni a másik írásképét).

Bővebben…

Standard
digitális

Windows 7 a netbookon

Windows Mivel igyekeztem mindenféle kifejezetten netbookra fejlesztett Linux disztribúciót tesztelgetni és bemutatni (pusztán felhasználói szemszögből, ohne geekery), talán úgy fair, hogy a Windows is sorra kerüljön. Már csak azért is, mert – jöhet a cenzúrázatlan gúny és szidalom – a Windows 7 jelenleg az a rendszer, ami tartósan ott van a gépemen, leváltva a gyári XP-t. Eleinte persze ódzkodtam attól, hogy a bevallottan nem netbookokra fejlesztett rendszerrel egyáltalán próbát tegyek, de egy nagy levegő, és már váltottam is – egyelőre a megbánásnak nyoma sincs. Az egész ott kezdődik, hogy az új Windows energiagazdálkodása meglepően jó, így az eredeti félelmem, miszerint az akkumulátor nem fogja kibírni a vonatozást, merthogy feleannyi ideig fogja bírni, mint az XP-vel, nem igazolódott be, és legalább ugyanolyan rendelkezésre állást produkál most, mint az egyébként nLite-osított nyugdíjba vonuló rendszer. Mindezt egyébként úgy, hogy az eye-candy, vagyis az Aero-s vizuális megoldások alapbeállításban működnek, nincsenek lekapcsolva vagy lebutítva, és a kijelző fényereje ugyanabban az állásban van, mint korábban. Vagyis a Windows 7 minden előzetes riogatás ellenére sem terheli meg jobban az akkut, mint elődje, és jobb időt produkál sok, korábban tesztelt Linux disztrónál is (persze elképzelhető, hogy a továbbra is töretlen fejlesztés már ebben a régióban is eredményes, és nem pusztán a boot időre koncentrálnak a fejlesztők, ami ugyan nyilván divatos kérdés, de szerintem tökéletesen irreleváns).

Vizuális kidolgozottság tekintetében nem szükséges túlságosan sok példát emlegetni arra nézvést, hogy mit hoz a 7-es, netbook tekintetében csupán annyi érdekes, hogy már a telepítés folyamán zökkenőmentesen beállítja az 1024×600-as méretet, amit pár kattintással az automatikusan eltűnő és egérmozdulatra előtűnő tálcával kell csak megspékelni ahhoz, hogy a szűkösre szabott “screen real estate” ki legyen használva. Ehhez a Chrome minimális felső sávja csak pluszban segít, és ugye itt is egy ctrl+b tovább növeli a helyet a kedvencek toolbarjának minimalizálásával. Az Office csomag (érdemes próbát tenni a jelenleg is ingyen letölthető 2010 Beta-val) szalagmenüjét is minimalizálhatjuk, ha sok helyet foglal és nincs használatban, de akár teljes képernyőre is tehetjük a dokumentumot, ami már-már klasszikus remediációs érzést ad (a fehér lap vs. a felhasználó/író). Ilyen apróbb trükkökkel lehet kompenzálni a szűkösebbre szabott képernyőméretet, és a Windows 7 eddig minden tekintetben tolerálta a beállításokat, egy-két kattintással mindent meg lehetett oldani, minden különösebb keresgélés illetve kutatás nélkül. A Microsoft termékei villámgyorsan indulnak, nem csak az Office, hanem a Security Essentials vagy akár a Photosynth is.

A viszonylag gyengébb (1,6 Ghz) Atom processzornak mintha meg sem kottyanna a Windows 7 működtetése: persze lehet, hogy az Asus végzett rendes támogató munkát processzorkezelés terén a Super Hybrid Engine-nel (a Windows 7 megjelenésekor nem csupán a drivereket készítették el az új rendszerhez, de BIOS frissítést is kiadtak, valamint a segédprogramokat is újrahangolták). Kellemes érzés, kényelmes felhasználói élmény a Win7+netbook kombó, akárki akármit mond. Bár vannak megoldások az USB-ről történő telepítésre is (mert ugyebár a netbookokban általában nincs optikai meghajtó), alap esetben külső meghajtóról lehet telepíteni a rendszert, ami kifejezetten gyors és zökkenőmentes (bár minden telepítés más, így ki tudja, ki mibe szalad bele). Ha valaki szereti tweakelgetni a rendszerét, mert elégedetlen, vagy szimplán kalandvágyó, akkor a Windows 7 igen sok lehetőséget ad a finomhangolásra, de ha ez nem elég, akkor a SMART Utility megbízható segítséget nyújt, ha minimalizálni szeretnénk a felesleges szolgáltatások háttérben való futását, stb.

Számomra az akku időn túl fontos szempont volt a külső kivetítő kezelése is, ami XP-n a funkciógomb nyomogatásával volt megoldható: a Windows 7 automatikusan rááll a projektorra, de ha nem így lenne, akkor a Win+p billentyűkombinációval egy pillanat alatt minden beállítható (a Lifehacker mutat be néhány hasznos gyorsbillentyű beállítást). Felesleges a Windows 7-et összehasonlítgatni akár a Linux disztrókkal, akár a Hackintosh-sal, amelyek a netbook ligában versenyeznek, mert mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is (ahogyan a Szélessáv blogban kimondatott, a linux “nem jobb, mint a windows, csak másképp rossz”), és a felhasználó igényeitől függ, melyik rendszer lesz a megfelelő. Esküszöm egy fillért nem fizetnek érte, de azt kell mondjam, jelenlegi állapotában a Windows 7 stabilabb és felhasználóbarátabbnak bizonyul netbookon, mint a korábban próbálgatott Linux hajtások (Eeebuntu, Jolicloud, Moblin, Ubuntu, Kubuntu, ezek netbook remixei, és az Easy Peasy), amelyek viszont naponta változnak, fejlődnek.

Standard