politika, vizuális, web

Mondd, te kit választanál?

Önkormányzati választások közeledtével – pontosabban konkrét közelségében – sokan, sokféleképpen igyekeznek meggyőzni a választópolgárokat: hazánkban jellemző módon a politikai kultúra az ígérgetés-kontra-ijesztgetés modelljét ismeri csupán, így az átlag választópolgár a címszavakon túl nem nagyon tud (vagy nem is akar) tájékozódni. Tőlünk nyugatabbra, pontosabban az Amerikai Egyesült Államokban egyre nagyobb divat azonban a képviselőjelöltek konkrét mondanivalójának megismerése – mi több, egy új, vizualizációs projekt segítségével igen látványos módon, a választó saját elképzeléseinek és meglátásainak figyelembe vételével egészen pontosan meghatározható, kire is kellene szavaznia. A Project Vote Smart kezdeményezése, amelyet Vote Easy névre kereszteltek, borzasztó egyszerű: a legfontosabbnak ítélt 12 kérdésben mindenki megjelölheti, mit gondol, majd saját választókerületében máris láthatja, melyik jelölt gondolkodik hasonlóképpen. Így persze lehet, hogy a kedves választópolgár néha egészen meglepődik (mondjuk családi tradíció eredményeként megrögzött Republikánus, erre a gondolatvilága tökéletesen megegyezik a Demokrata jelölt elképzeléseivel), viszont az egész projekt ezzel azt azonnal elérte, hogy néhány kattintással, már-már játékos módon az ember egy ici-picit mégiscsak elgondolkodjon azon, mire és kire adja a voksát. Mindeközben egymás köpködése helyett ráadásul jól is szórakozik, hiszen kiváló grafika és animáció, játékos forma biztosítja a civilizált tájékozódás lehetőségét. Nekünk pedig ez a projekt megmutatja, mi lenne a helyes irány. Talán.

Standard
blog, köz, politika

A választás nyertese a web

Nem szeretnék semmiféle párhuzamot vonni korábbi, más térségben, más kontextusban történt választásokkal, de tény, hogy tegnap Magyarországon a közösségi web, a blogoszféra illetve az online média ellopta a választási dicsőséget, és az a furcsa, már-már paradox helyzet állt elő, hogy a politikai katarzis átadta helyét egy meglepően ötletes, kreatív, és – valljuk be – élvezetes közösségi párbeszédnek, amely a politikai intézményeket tárgyalta ki valós időben, egyfajta metakommunikációs hack formájában. Ha valaki győzte frissíteni a Twitter-csatornákat, jól láthatta, hogy percenként 60-90 csirippel jelent meg valami a választási helyzettel kapcsolatban, melyek tartalma hol a kiszivárgott százalékokat közölte, hol valami tréfás megjegyzést hangoztatott, hol pedig tudósított a sorbanállásról vagy valamelyik pártrendezvényről. Mindeközben néhány blog, melyek már előzetesen is be voltak harangozva a mainstream médiában, elérhetetlenné vált, hiszen a hivatalos kampánycsend lejártával azonnal publikálni kezdte a feldolgozottságnak megfelelő eredményeket. A Mandíner például egész gyorsan megadta magát a terhelés alatt, de a szerkesztők pillanatok alatt átirányították az érdeklődőket a Tumblr-en létrehozott mikroblogra, amely már kitűnően állta a kattintáscunamit, így folyamatosan ontotta is az információt. Mindeközben a televíziós adások kényelmetlen helyzetükben további kattintásokat generáltak, és talán soha nem volt még ekkora hatása annak, hogy egy műsorvezető a webes felületek felé terelte a nézőket: bénultságukban a stúdiókban helyetfoglalók is csak monitorjaikat bámulták (ahol volt persze), de a furcsa helyzetben nem mondhattak semmit. (A TV2-ben Szabados Krisztián élő adásban elkottyantotta, hogy bizony vannak ám adatok, csak a megfelelő helyen kell nézni, mire a gyorsan elrendelt szünetben politológus partnerei is odasereglettek csodát látni.)

Bővebben…

Standard