digitális, publikáció

Spreadable Media

Jó hír a Henry Jenkins fanoknak, hogy hamarosan megjelenik a Convergence Culture néhány meglátását, gondolatát tovább boncolgató új, sok-sok szerzővel készült Spreadable Media, aminek hívószavai között találjuk a mémeket, a vírusokat, a web 2.0-t és a befolyásolók fogalmait is – persze rendesen megráncigálva, kritikai perspektívából kapjuk mindezek újragondolását olyan kontextusokban, mint a turkálós ruhák globális kérdése vagy a rajongók ingyenmunkája (csak hogy két érdekességet ragadjak ki a széles választékból). Annak érdekében, hogy a megjelenésig se legyünk teljesen kiéhezve, illetve bizonyos szempontból gyakorlatba öntve az elméleti diszkusszió néhány saroktételét, Jenkins és társai web exkluzív esszéket adott közre hétről hétre, aminek most a végére értünk, így 31 érdekes és gondolatébresztő iromány várja olvasóit, egyfajta bemelegítésként a kötet kiadása előtt. Hogy könnyebb legyen a mazsolázás, és persze hogy rendes e-olvasó eszközökön is élvezhető legyen a válogatás, összerendeztem egy letölthető kollekcióba az egészet – csak itt, csak most, csak magunknak! Média-újmédia témaköre iránt érdeklődőknek, mondanom sem kell talán, máris kötelező olvasmány!

Standard
digitális, film

A hobbit, a 48 fps és az “új látás” esete


Az Origo Filmklub számol be arról, hogy a várakozásokhoz képest minimum felemás volt Peter Jackson legújabb filmjének, A hobbit: Váratlan utazásnak a fogadtatása, hiszen az új technológiával készült film látványvilága kissé elrugaszkodik a megszokott filmképtől: a standard 24 másodpercenként lepörgő képkocka helyett ugyanis immáron 48 kép jelenik meg ennyi idő alatt, ami azt eredményezi, hogy a nosztalgiával erősen fűszerezett filmképi minőség jóval realisztikusabbá, élesebbé válik.

Bővebben…

Standard
digitális, előadás, konferencia

McLuhan üzenetei – konferencia

2011. november 11-12-én került megrendezésre a “Marshall McLuhan Üzenetei” nemzetközi konferencia, mely része a világban szerteszét zajló megemlékezéseknek, merthogy a jó öreg McLuhan most lenne 100 éves. Én talán az egyik legtöbbet hangoztatott szentenciájából kiindulva építettem fel az előadásomat – “a médium az üzenet”, amit újmediális és a digitális számítógép mint metamédium szempontjából vizsgáltam meg, aminek persze az előadás címe lett a konklúziója, miszerint a metamédium nem üzen semmit. Íme az előadás prezije:

Standard
digitális

Felhasználó? Olvasó? Néző?

Bár sokáig látszólag egyetértés mutatkozott azon a téren, hogy miként aposztrofáljuk az újmédia objektumokkal interakcióba lépő személyeket, Lev Manovich mégis feltette a kérdést, hogy vajon tényleg a “felhasználó” (alias user) a legmegfelelőbb terminus? Érvelése szerint a 20. században a mediális határok jelölték ki a kulturális termékekkel kapcsolatba kerülő egyének tevékenységét és elnevezési lehetőségeit (pl. könyv – olvasó; film – néző stb.), azonban a 21. század (és azért tegyük hozzá, a 20. század vége) multimediális, pláne hibrid mediális közege problematikussá teszi az ilyesfajta határvonalakat és az ebből eredeztethető meghatározásokat. Manovich Alan Kay metamédium elképzelésére alapozva azt mondja, minden, mediális határokból eredő fogyasztói pozíció továbbél, csupán kiegészül – adott esetben például a felhasználói kategóriával. Vagyis, nyugodtan nevezzük olvasónak azt az embert, aki digitális interfész segítségével, annak közvetítésével olvas, és nézőnek azt, aki szintén a mozivászontól eltérő felületen nézi a filmeket. Manovich konklúziója ezzel kapcsolatban első ránézésre meglehetősen megengedő, demokratikus: az újmédiának egyenesen sajátossága, hogy többféle tradíciót szimulálva, ezek fogyasztási pozícióit is reprodukálja.

Bővebben…

Standard