digitális, előadás, konferencia

Újabb konferencia-hacking próbálkozás

Alig több, mint egy éve próbálkoztunk egy kicsit feldobni egy konferenciát jó szándékú hackeléssel, ám akkor nem sikerült teljes mértékben kivitelezni a tervet – most azonban, ha minden előrejelzés valóra válik, egy újabb próbát teszek, kicsit összetettebb formában. Csütörtökön indul a Sensation, Perception, Mediation konferencia Szegeden a Vizuális Kultúra és Irodalomelmélet Tanszék szervezésében, ahol a második napon délelőtt fogok előadást tartani. Mivel kiterjesztett valóság, online és/vs. offline szubjektum, digitális és performatív kartográfia és hasonló kérdések kerülnek majd terítékre, gondoltam, illő dolog nem csak beszélni róla, hanem minimális szinten gyakorlatba is átültetni a dolgokat: így egyszerre lehet majd a helyszínen, személyesen, valamint online a Twitteren is követni az előadást. A Facebook-esemény falán már jeleztem, hogy a #spmconf hashtaget lehet kutatni, ha valakit érdekel a remélhetőleg már csütörtöktől induló csiripelés (képekkel, összefoglalókkal stb.), ezt fogom használni az előadásom alatt is, amikoris minden egyes újabb diával egy összefoglaló tweet jelenik meg online, majd az előadás végére időzítve a prezentáció is elérhetővé válik itt, a blog felületén. Az igazán izgalmas hack az lenne persze, ha ezen a backchannelen igazi diszkusszió alakulna ki a konferencia, és főleg az előadások alatt, így akár az is be tudna kapcsolódni (miért is ne lehetne kérdezni az előadóktól például?!), aki nem lehet jelen. De az is érdekes lehet, hogy ha a jelenlévők kvázi-interaktív módon online csevegnének az éppen folyó előadásról. Kiderül, mit sikerül mindebből megvalósítani – elvileg a múltkori buktató, vagyis a WiFi hiánya már nem lesz akadály 😉

Standard
digitális, egyetem

Csiripelő tudomány

Nyilván nem volt akkora hír, hogy a televízió híradóit, vagy akár a portálok címlapjait elfoglalja, de azért mégis fontos, jelzésértékű lépés az MLA részéről, hogy immáron egy Twitter-üzenetre is lehet szépen, szabványos, tudományosan megalapozott módon hivatkozni.

Miért olyan érdekes ez? Egyrészt azért, mert a Twitter fontossá vált: gondoljunk csak azokra az esetekre, amikor egy-egy csirip adta minden híradás alapját forró politikai helyzetekben – túlzónak hangzik talán, de mégiscsak kordokumentummá válnak azok a 140 karakternyi üzenetek. Másrészt miért ne lehetne ebbe a limitált terjedelembe beleszuszakolni olyan kijelentéseket/bejelentéseket, amelyek aztán valamilyen tudományos szempontból kiemelkedően jelentőssé válnak? Ez persze már azt is jelenti, hogy a tengerentúlon végre átlépte az ingerküszöböt az újmédia jelenléte: míg nálunk az e-könyvekre, online folyóiratokra is ferde szemmel néz a tudós társadalom nagy százaléka (mindaddig, míg rá nem ébred, hogy nincs más kiút a tudományos publikáció jövőjét illetően), addig tőlünk nyugatabbra már elfogadták azt az alaptételt, hogy egy könyv nem a papírra applikált tintától lesz “könyv”, következésképpen a tudós megnyilvánulás sem egy könyvtár pincéjében megbúvó, kevesek, kiválasztottak, felkentek által talán valaha olvasott, megsárgult lapokat rejtő borító és hátlap közé beszorítható beszédaktus, hanem – akár – a közösségi média felületén terjedő mém is lehet!

Metodológiai értelemben is jó virtuális tereppé válhat a Twitter: bárkinek, aki valamilyen tudós értekezést kíván összehozni, legyen az szakdolgozat vagy tanulmány, szeretettel ajánlom, hogy a szöveg címét, illetve a tételmondatot tesztelje úgy, hogy a 140 karakteres limitre szorítkozva igyekezzen minél tömörebb és érthetőbb megfogalmazást elérni! Ha sikerül, egészen biztos, hogy egy jól átgondolt, a lényegre szorítkozó, sallangoktól mentes állítást tud közölni – már megéri foglalkozni a témával. (Nyilván vannak kivételek, olyan témák, amelyek esetében ez mission impossible, bár egyre kevésbé hiszek az ilyesmiben…)

Standard
digitális, web

O’Reilly vs. Poole az online identitásról

Az alábbi beszélgetésben Tim O’Reilly és Chritopher Poole osztja meg gondolatait az online identitás különböző megközelítéseiről utóbbi Web 2.0 Summit-on elhangzott előadását követően, amelynek a legtöbbet idézett mondata a “Facebook and Google do identity wrong, Twitter does it better” volt. Poole röviden kifejti, miért gondolja így, majd O’Reilly kicsit árnyalja a képet – szerintem azonban a kutya kicsit máshol van elásva.

Úgy vélem, elsősorban Poole argumentációjával van némi problematika, mivel a Twitter sem egyféle identitás modellt biztosít a felhasználó számára, és éppen az on- és offline identitások összefűzését, autentifikálását célozza meg sok esetben, és a több fiókos, több identitást kezelését megengedő politikája valójában semmiben nem más, mint akár a Google vagy a Facebook megközelítése, bár abban egyetértek, hogy sokkal liberálisabb a megoldásuk minderre.

Tovább

Standard
digitális, konferencia

Konferencia-hack

Nem kell megijedni (vagy örömködni), a tengerentúlon így hívják azt a tevékenységet, amikor a hivatalos program mellett különféle mellékszálakat iktatnak be a konferencia látogatói (vagy akár maguk a szervezők), például Twitter-csatornán közvetítenek, vagy valós idejű chat-et indítanak. Ez több szempontból is jó dolog: egyrészt már a konferencia indulása előtt be lehet indítani a társalgást, másrészt azok, akik nem tudnak jelen lenni, követhetik az eseményeket, harmadrészt pedig interaktívvá lehet tenni az eseményt, ráadásul a fizikai helyszínen túl is. Valami ilyesmit próbálgattunk beindítani a múlt heti konferencia alkalmával, de azonnal a legalapvetőbb problémába botlottunk, ami egyébként – bármennyire is annak tartjuk – nem elszigetelt jelenség: sajnos nem volt az épületben használható wifi. Ez nagyjából meg is tudja ölni a szépen felépített koncepciót, és a hack önmaga ellen fordul: milliók várják (hehe), hogy végre megtudják éppen ki és miről beszél, hogy lássák, ki hol ül, hogy milyen képeket mutat éppen az előadó, erre a csatorna nem frissül, képek sehol. Persze aztán némi időszakos helyváltoztatással igyekeztünk javítani a helyzeten, de ez már azért nem volt az igazi. Plusz még egy ilyen kisebb méretű konferenciára is jó, ha az ember előkészül, például kisebb csapatot gyűjt, hiszen fizikai képtelenség mindenütt ott lenni, mindent megmutatni. De hogy miért is fontos ez az egész?

Tovább

Standard
blog, köz, politika

A választás nyertese a web

Nem szeretnék semmiféle párhuzamot vonni korábbi, más térségben, más kontextusban történt választásokkal, de tény, hogy tegnap Magyarországon a közösségi web, a blogoszféra illetve az online média ellopta a választási dicsőséget, és az a furcsa, már-már paradox helyzet állt elő, hogy a politikai katarzis átadta helyét egy meglepően ötletes, kreatív, és – valljuk be – élvezetes közösségi párbeszédnek, amely a politikai intézményeket tárgyalta ki valós időben, egyfajta metakommunikációs hack formájában. Ha valaki győzte frissíteni a Twitter-csatornákat, jól láthatta, hogy percenként 60-90 csirippel jelent meg valami a választási helyzettel kapcsolatban, melyek tartalma hol a kiszivárgott százalékokat közölte, hol valami tréfás megjegyzést hangoztatott, hol pedig tudósított a sorbanállásról vagy valamelyik pártrendezvényről. Mindeközben néhány blog, melyek már előzetesen is be voltak harangozva a mainstream médiában, elérhetetlenné vált, hiszen a hivatalos kampánycsend lejártával azonnal publikálni kezdte a feldolgozottságnak megfelelő eredményeket. A Mandíner például egész gyorsan megadta magát a terhelés alatt, de a szerkesztők pillanatok alatt átirányították az érdeklődőket a Tumblr-en létrehozott mikroblogra, amely már kitűnően állta a kattintáscunamit, így folyamatosan ontotta is az információt. Mindeközben a televíziós adások kényelmetlen helyzetükben további kattintásokat generáltak, és talán soha nem volt még ekkora hatása annak, hogy egy műsorvezető a webes felületek felé terelte a nézőket: bénultságukban a stúdiókban helyetfoglalók is csak monitorjaikat bámulták (ahol volt persze), de a furcsa helyzetben nem mondhattak semmit. (A TV2-ben Szabados Krisztián élő adásban elkottyantotta, hogy bizony vannak ám adatok, csak a megfelelő helyen kell nézni, mire a gyorsan elrendelt szünetben politológus partnerei is odasereglettek csodát látni.)

Tovább

Standard