blog, digitális, publikáció

Instagram mesék

instagrammesek-cropA legutóbbi bejegyzés keletkezéstörténete bogarat ültetett a fülembe, pontosabban egy kísérlet beindítására sarkallt. Majd kiderül, mással is megesett-e már, hogy egyetlen képre rátekintve feltartózhatatlanul beindult az agya, és elkezdett valami történetet csiholni, ami vagy magyarázza a képen látottakat, vagy szituációt teremt hozzá, vagy egész egyszerűen elrugaszkodásként használja egy eszement sztorihoz. Nem példa nélküli egyébként az, hogy ilyen őrültségből akár egy könyv is megszülessen (lásd: Ransom Riggs kötetét, amit olvassatok!), de jelen pillanatban nincsenek ilyen nagyra törő tervek (bár semmi sem kizárt), sokkal inkább érdekel, hogy vajon egy ilyesféle hobbiból vagy késztetésből lehet-e közösségi történetszövést létrehozni? El is indítottam az Instagram mesék névre keresztelt oldalt, ahová bárki beküldheti a történeteit, aminek csupán egyetlen feltétele van: egy Instagramon publikált kép köré kell szőni azt. Számomra borzasztó érdekes lenne látni, vajon a közösségi média által uralt (sokak szerint butított) közegben létezik-e még azon készségünk, hogy a látottakat nem pusztán befogadjuk, vagy szimplán kritizáljuk, vagy esetleg egysoros kommentekkel illetjük, hanem egész kis világot teremtünk, amiben akár gyökeresen más, újszerű kontextusba kerül a képi tartalom? Az is érdekel persze, hogy vajon megvan-e még bennünk az a csodás képesség, hogy meséljünk, hogy hétköznapi dolgok köré nem hétköznapi sztorikat fonjunk akár csak magunk, akár mások szórakoztatására is? És nem utolsó sorban, azért valamennyire kutatóként is, az is érdekel, hogy vajon a bárki számára elérhető közösségi megoldások használata tud-e valami hozzáadott értéket generálni? Ha valaki kedvet érez ilyesfajta kalandozáshoz, ne legyen rest, a szabályok egyszerűek!

Bővebben…

Standard
blog, digitális, web

Viszlát, Posterous!

Akiknek a Posterous néven futó mikroblog szolgáltatónál volt/van tartalmi érdekeltsége, egy jó ideje sejthette, hogy bekövetkezik az, amit ugyan nem kommunikáltak (sőt, épp az ellenkezőjét kommunikálták), és egészen egyszerűen szépen csendben megszűnik a szolgáltatás, kivonul a web egy – kezdetben legalábbis – igen ígéretes, ötletes, és felhasználóbarát, újszerű publikációs logikára épülő platformja. A 2008-ban indult szolgáltatáshoz én 2009-ben csatlakoztam, akkor még egy mikrobloggal (DragonWeb Digitális Gyorsközlöny), majd később még három került oda (Filmtudományi Hírmondó, Digital Theory, valamint a FullKult), tehát mondhatjuk, viszonylag sokat használtam a Posteroust akár emailen keresztül, akár webes megosztóként, vagy akár szemináriumi területként. Sok minden volt, ami tetszett benne, és valószínűleg legalább ennyi nem – de az idő majd megszépíti a dolgokat (már ha valaki még emlékszik pár év elmúltával erre a névre egyáltalán). Mivel az utolsó három blogon nem volt már egy ideje nagyobb forgalom, és egyébként is szórványosan jelentek meg tartalmak (pl. a Digital Theory, eredetileg szemináriumi blogot az egyik lelkes hallgató vitte egészen a mai napig), így ezek tekintetében egyszerű volt a döntés: nincs költöztetés, nincs macera, egészen egyszerűen bezár a bazár.

Bővebben…

Standard
blog, köz, politika

A választás nyertese a web

Nem szeretnék semmiféle párhuzamot vonni korábbi, más térségben, más kontextusban történt választásokkal, de tény, hogy tegnap Magyarországon a közösségi web, a blogoszféra illetve az online média ellopta a választási dicsőséget, és az a furcsa, már-már paradox helyzet állt elő, hogy a politikai katarzis átadta helyét egy meglepően ötletes, kreatív, és – valljuk be – élvezetes közösségi párbeszédnek, amely a politikai intézményeket tárgyalta ki valós időben, egyfajta metakommunikációs hack formájában. Ha valaki győzte frissíteni a Twitter-csatornákat, jól láthatta, hogy percenként 60-90 csirippel jelent meg valami a választási helyzettel kapcsolatban, melyek tartalma hol a kiszivárgott százalékokat közölte, hol valami tréfás megjegyzést hangoztatott, hol pedig tudósított a sorbanállásról vagy valamelyik pártrendezvényről. Mindeközben néhány blog, melyek már előzetesen is be voltak harangozva a mainstream médiában, elérhetetlenné vált, hiszen a hivatalos kampánycsend lejártával azonnal publikálni kezdte a feldolgozottságnak megfelelő eredményeket. A Mandíner például egész gyorsan megadta magát a terhelés alatt, de a szerkesztők pillanatok alatt átirányították az érdeklődőket a Tumblr-en létrehozott mikroblogra, amely már kitűnően állta a kattintáscunamit, így folyamatosan ontotta is az információt. Mindeközben a televíziós adások kényelmetlen helyzetükben további kattintásokat generáltak, és talán soha nem volt még ekkora hatása annak, hogy egy műsorvezető a webes felületek felé terelte a nézőket: bénultságukban a stúdiókban helyetfoglalók is csak monitorjaikat bámulták (ahol volt persze), de a furcsa helyzetben nem mondhattak semmit. (A TV2-ben Szabados Krisztián élő adásban elkottyantotta, hogy bizony vannak ám adatok, csak a megfelelő helyen kell nézni, mire a gyorsan elrendelt szünetben politológus partnerei is odasereglettek csodát látni.)

Bővebben…

Standard