digitális, egyetem, könyv

Kalózok mentik meg a szakdolgozókat

Nagyjából két éve siránkoztam azon, hogy lekapcsolták az akkoriban pótolhatatlan, szakirodalmi források tekintetében kiapadhatatlan, bár kétségkívül illegális library.nu-t, így olyan lehetőségtől estünk el, ami óriási űrt hagyott maga után. Persze meg lehetett már akkor is jósolni, hogy nem vész el minden, maximum átalakul, és mostanra ismét egészen jól állunk, de fájó belegondolni abba, milyen fantasztikusan is állhatnánk, ha a library.nu a mai napig gyarapodna. (Mielőtt valaki felhorkanna, és az illegális töltésekre felbujtó, lázító, szerzőket meglopó közellenségnek minősítene, kérem, olvassa el az imént linkelt írásomat és/vagy tájékozódjon kicsit a kontextusról.) Az utánpótlás, ami ráadásul már ügyesen megsokszorozva, folyamatosan bővülve ontja a nélkülözhetetlen, és számunkra – egyre inkább – elérhetetlen szellemi táplálékot (erről némi háttér információt lehet olvasni Bodó Balázs nagyszerű cikkében – jelen bejegyzés címe is onnan parafrazálódott), már megtalálta útját az új generáció felé is. A korábbi forrás kiiktatása kapcsán is megjegyeztem, hogy nem csupán a professzionális kutatók, tudósok munkája válik nehezebbé (mint akkor is utaltam rá, nyilván vannak durvábban és alig észrevehetően érintett tudományágak persze), hanem a hallgatóké is, hiszen a szakdolgozat megírása optimális esetben komoly kutatómunkát, szakirodalmi jártasságot igényel, ezt pedig forrásművek híján meglehetősen problematikus felmutatni.

Most vettem észre, szakdolgozatok értékelése közben, hogy bizonyos témák esetében szinte teljesen lecserélődött a szakirodalmi hivatkozások listája: teszem azt filmadaptáció tematikában könnyedén be lehetett azonosítani egy adott szakdolgozat megírásának helyét az adott könyvtári lehetőségek mentén, majd a library.nu áldásos hatására egy újabb szakirodalmi kánon kezdte felütni fejét, ami nagyjából tavalyig tartotta is magát, és most ismét egy újabb lista dominál, az újabb elérhetőségekből eredően. Borzasztó érdekes látni, ahogyan a kalózok tulajdonképpen megmentik a tudományos írást, már szakdolgozati szinten, így a hallgató jelen pillanatban a legkurrensebb szakirodalmat tudja bevonni munkájába, nyilvánvalóan emelve ezzel tézise színvonalát is. Ami számunkra nagy tanulsága ennek a folyamatban lévő sztorinak az pedig nem más, mint a szakirodalmi kánon átalakulásának új premisszája: a torrent, az illegális archívum lassan, de biztosan felülírja mindazt, amit a hagyományos elgondolások diktáltak.

Standard
digitális, egyetem

Mielőtt végleg elveszne a dolgozat, szinkronizáld a felhőben

Nem lehet elégszer és elég nyomatékkal felhívni a figyelmet arra, hogy mivel manapság már tényleg minden egyetemi beadandó (szemináriumi dolgozat, TDK-s mű, szakdolgozat stb.) elektronikus formában készül, a hallgató kópiája felértékelődött, ennek megfelelően illő lenne megfelelő módon ügyelni rá. Ebben a félévben csak négyszer kaptam olyan emailt, amiben a hallgató arra panaszkodik, hogy ő bizony elkészült a dolgozattal, de a fránya laptop teljesen tönkrement, javítani sem lehet, így nem tudja lezárni a kurzust. Sajnálatos dolog, és persze ha nem lehet segíteni a hardveren, hát nem lehet, de az azért nem igaz, hogy ne lehetne előzetesen olyan óvintézkedéseket tenni, amivel egy ilyen malőr még nem vágja haza teszem azt, három év felgyülemlett munkáját. Talán a legegyszerűbb megoldás egy fájlszinkronizáló felhőszolgáltatás igénybevétele: itt az történik, hogy a gépünkön/eszközeinken kijelölt fájlok és mappák automatikusan szinkronizálódnak, de nem csupán egymás között, hanem egy távoli szerveren is, így ha bármelyik, vagy horribile dictu, az összes eszközünk egyszerre megy tönkre, akkor is megmaradnak a dokumentumaink, hozzá tudunk férni féltve őrzött tartalmainkhoz, majd vissza tudjuk tölteni megjavított/új gépeinkre is. Sőt, az a probléma is megoldódik, hogy valaki otthon felejti a prezentációját, épp a nagy napon (mikor máskor?!), hiszen pillanatok alatt hozzáférhet bárhonnan, így még pendrive-ot sem kell cipelni feltétlenül.

Tovább

Standard
digitális

Gingko, avagy a moduláris írás dicsérete

Gingko

Állandó visszatérő témám a megfelelő írást elősegítő szoftver, főleg így, még a szakdolgozatírás őszi időszakában. Mostanában jelent meg a Gingko névre hallgató, webalapú alkalmazás, ami végre mindenki számára elérhetően, közérthetően és egyszerűen csinálja azt, amire régóta áhítoztam: a moduláris írást-szerkesztést. Ez annyit tesz, hogy elősegíti azt a fajta gondolkodásmódot és szerkesztési elvet, ami szerint kisebb részekre felosztva kell, akár non-lineáris szisztémában haladni az írással, nem pedig az elejétől a végéig tartó ívet bejárva. Így nem csupán a szerkezetet tudjuk okosan építeni, vagy menet közben átstrukturálni anélkül, hogy az egész szöveget össze-vissza szaggatnánk, elvarratlan szálakat hagyva az egyes részek között, hanem látványosan, követhető módon tudjuk az argumentációt építeni, át tudjuk tekinteni az arányokat, azonnal a kívánt részhez tudunk ugrani, és ahhoz a témához írunk hozzá, amin épp dolgozunk, anélkül, hogy a fókuszt elveszítenénk azáltal, hogy görgetünk le-föl.

Tovább

Standard
egyetem, könyv, publikáció

A Practical Guide to Writing a Successful Thesis in the Humanities – megjelent!

Ahogy beharangoztam, sikerült elkészülnöm azzal a kis könyvvel, ami talán segíthet olyan hallgatóknak, akik valamiért nem igazán boldogulnak a szakdolgozat írásával. Természetesen nem egy részletes, receptszerű, követendő útról van szó, csupán néhány olyan ötlet és praktika, amiről Academic Writing órákon vagy a témavezetés során nem esik sok szó (vagy egyetlen sem). Apró tippekről, trükkökről van szó az egészen praktikustól (hogyan illesszünk be egy lábjegyzetet vagy oldalszámot) a kicsit átfogóbbakig (hogyan fogalmazzuk meg a tézisünket, és miként osszuk be az időnket) – olyan kérdésekre igyekeztem rövid válaszokat adni, amelyek az évek során merültek fel a hallgatók felől. Ezért is kifejezetten hálás vagyok nekik – köszönet minden problémájukért, fanyalgásukért, örömükért, fájdalmukért, kérdésükért, nyavajájukért, minden ilyesmiért, amit megosztottak velem. Köszönet azoknak, akik kiválóan írják szakdolgozataikat, és azoknak is, akik látványosan nem boldogulnak a feladattal – nélkülük nem ment volna. Kapható a Smashwords-ön, de az Amazon.com-tól is Kindle-re lehet varázsolni, ha érdeklődés mutatkozna!

UPDATE: A könyv immáron nyomtatott verzióban is kapható!

A friss információk a könyv oldalára kerülnek fel »

Standard
egyetem, könyv, publikáció

Hogyan írjunk szakdolgozatot?

Ehelyütt is sokat foglalkoztam már azzal, hogy milyen összetevői vannak a sikeres szakdolgozatírás folyamatának, legalábbis én mit látok szükségesnek, fontosnak, milyen apró, praktikus ötletekkel lehet sikerre vinni a sokakat stresszelő projektet akár BA, akár MA szinten. Most eljött az ideje, úgy érzem, hogy valamilyen módon összegyűjtsem mindazon ötleteket, tippeket, praktikákat, amikkel az elmúlt években tudtam segíteni a hallgatóknak, és persze azokat a visszajelzéseket, hallgatói kérdéseket, ötleteket, megoldásokat, amikkel engem segítettek sokan, és egy emészthető, könnyen elérhető formátumba rendezve közreadni mindezt. Szóval e-könyv lesz ebből, remélem, hamarosan – sokszor nekifogtam már listát gyártani, folyamatábrák kreálni, kis handoutot írni, de valahogy sosem jött össze, illetve nem stimmelt valami, most akkor kellő elánnal felvértezve nekiduráltam magam, hogy minden olyan apróságot, amit máshol még soha nem láttam leírva, elmagyarázva, összegyűjtsek, és valamiféle rendszerbe szedve átgondoljak. Az alábbi screenshotnál már azért tovább jutottam persze.

Standard
egyetem

Érvek a nyílt hozzáférésű szakdolgozatok mellett

Rengeteg szó esik mostanság szakdolgozatokról és disszertációkról minden fórumon, és általánosságban elmondható, hogy nem a megfelelő irányba terelődnek a diskurzusok. A közéleti kérdések politikai színezetet kapnak, a szakmai, felsőoktatási reakció pedig ennek megfelelően az összezárás, bezárkózás: az elszigetelődés jegyei. Annak érdekében, hogy minden tiszta legyen, és hogy a jövőre nézvést még pozitív hozadéka is legyen a szakdolgozatok kérdésének, szerény javaslattal élnék: legyen minden szakdolgozat nyílt hozzáférésű! A javaslat első olvasatra talán radikálisnak, meggondolatlannak, naivnak, netán felháborítónak tűnik, de alább sorolom is az érveimet, amelyek messze túlmutatnak azokon a problémákon, amelyek a mai közbeszédben megjelennek és feleslegesen borzolják a kedélyeket. A nyílt hozzáférés (open access) nem újkeletű dolog ebben a szektorban sem: számos felsőoktatási intézmény választja ezt a policy-t, nem véletlenül. Hazánkban sem példa nélküli eljárás: jelesül, a disszertációk tekintetében a doktorjelölt köteles a nyilvánosság számára elérhető módon megjelentetni munkáját – például a Szegedi Tudományegyetemen mielőtt a nyomtatott példányokat benyújtja az ember, az elektronikus verziót fel kell töltenie a doktori repozitóriumba, ami nyilvános hozzáférést biztosít bárki érdeklődő számára, és csak ezt követően lehet folytatni a dolgozat benyújtását. (Milyen sok problémát kiküszöböl ez a rendszer, ugye, tízmillió doktor országa?) Ha a disszertációk esetében kötelező érvényű eljárásrendről van szó, nem látom okát, miért ne lehetne hasonló szokásjog a szakdolgozatok vonatkozásában! Nézzük, milyen érvek szólnak emellett!

Tovább

Standard