digitális, könyv, publikáció

Erőszakos plágium

coverTörtént nemrég, hogy Slavoj Žižeket azzal vádolták meg, hogy plagizál, ami a gondolkodó már-már celebritási státuszához híven elég nagy port kavart. A vád szerint Žižek egy teljes bekezdést emelt át Jean-Marie Muller egyik szövegéből, amit elmulasztott megjelölni bármilyen módon és formában (az ugye ilyen esetben sem mentség, hogy a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy kinek a gondolatairól van szó, hiszen szó szerinti idézetről beszélünk). Žižek korábban már megnyilvánult az ügyben, pár bekezdésben visszautasította a vádakat, mondván, hogy a leadott kéziratban egészen pontosan megjelölte az inkriminált idézet forrását, tehát ha az eltűnt esetleg a végleges változatból, akkor szerkesztői hiba, de semmi esetre sem az övé. Már el is ült a vihar, de Žižek csőrét csak piszkálhatta a dolog, mert ma ismét kiadott egy közleményt a Lacan.com-on, amiben újfent visszautasítja a vádakat, és ezúttal bizonyítékkal is szolgál: a teljes Violence című kötetet feltette mellékletben, hogy bárki megnézhesse, valóban igaz-e a vád (megnéztem, Google Books-on is előtte, és egyértelműen a szlovén filozófusnak van igaza, tehát szó sincs plágiumról: ahogy ő is írja, teljesen nyilvánvaló, hogy blokk idézet, ráadásul a hivatkozás is félreérthetetlen). A kötet érdekessége egyébként, hogy többször is hivatkoznak rá (nyilván nem a plágium ürügyén) a most megjelent Comradely Greetings: The Prison Letters of Nadya and Slavoj című kötetben, mint a Pussy Riots bebörtönzött művészének egyik fő inspirációjaként. Mivel maga Žižek döntött úgy, hogy megosztja a világgal a teljes kötetet, gondoltam, ha valaki Kindle-ön szeretné olvasni, ne szenvedjen a formázási problémákkal tűzdelt copy-paste-tel, egyszerűen csak kattintson (felhívom a figyelmet, hogy ez a verzió természetesen nem a hivatalos kiadás, tilos haszonszerzési célból terjeszteni – csak és kizárólag úgy használható fel, ahogy azt a szerző megnyilvánulásában engedélyezte!), és olvassa ezt a többszörösen is fontossá vált szöveget.

Letöltés: Violence by Slavoj Zizek (.mobi)

Standard
folyóirat, publikáció

Žižek vicceiről az Apertúra Magazinban

Anno, amikor megtudtam, hogy összegyűjtik Slavoj Žižek vicceit egy kötetbe, azonnal előrendeltem az Amazonon, mert olyan nincs, hogy ez a könyv ne legyen ott a polcon (ahová nem biztos, hogy eljut, mert ott bóklászik az asztalokon, táskákban, kiránduláson, stb. – állandóan bele-belepillantok egy-egy teoretikus kacajra), és múlt csütörtökön, ahogy hazaértem Szegedről, már ott is figyelt a csomag az ajtó előtt. Azonnal végig kellett olvasni, és nem bírtam ki, hogy ne írjak róla: mégis csak ritka, hogy ez ember annyira élvezi az okosságokat, hogy fellelkesül tőlük – merthogy bár tényleg viccek sorjáznak a kötet oldalain, azért Žižek soha nem öncélúan poénkodik, és ezek a poénok túlnyomó részt egy-egy kemény diónak bizonyuló filozofikus vagy pszichoanalitikus terminus vagy probléma esszenciájaként funkcionálnak. A szerkesztő, Audun Mortensen, igen alapos munkát végzett egyébként: minden egyes vicc rendesen dokumentált, tudós kiadványnak megfelelő formátumban, hogy aki kedvet kap hozzá, kövesse csak vissza a poén útját, és merüljön el a köré szőtt kontextusban – előtte persze azért jól röhögje ki magát, ha épp jól esik neki egy-két obszcén, frivol, vagy klasszikus zsidó-, illetve komcsiviccet fogyasztva úgy tartja úri gusztusa. No de részletesebben az Apertúra Magazin hasábjain mondom el, miért kell azonnal olvasni ezt a könyvet! (És az sem titok immár, hogy Žižek-tavaszt tervezek, lesz még ugyanott szó a jó öreg szlovén akadémiai rock sztárról!)

Standard
egyetem, köz, politika

A felsőoktatás gyászmunkája

Slavoj Žižek arról ír Living in the End Times című könyvében, hogy vajon mi történik mostanság, amikor mindenki tisztában van azzal, hogy a jócskán becsődölt globális gazdasági-pénzügyi, és persze politikai rendszer a végét járja – miért nem látjuk be, hogy ennek annyi, és lépünk tovább, formáljuk már most a következő modellt, és miért nem akarjuk még mindig bevallani magunknak, hogy ez így, ahogy most megy, nem tud tovább funkcionálni. Elemzése bevezetőjében egy érdekes párhuzammal igyekszik rávilágítani a helyzet logikájára, mégpedig a Kübler-Ross-féle modellel, ami szerint a halállal szembesülő beteg öt fázison megy keresztül: az elutasításon, a dühön, az alkun, a depresszión, majd végül az elfogadáson. Az elutasítás fázisában az ember tagadja a nyilvánvalót (“nem, ez nem történhet meg, velem biztosan nem”); a düh fázisát az elutasítást követő felismerés indukálja (“hogy történhetett ez meg velem”); az alku fázisában az ember igyekszik húzni az időt (“csak lássam a gyermekem felnőni”); ezt követi a depresszió, ami egyfajta libidinális megvonásból ered (“minek foglalkozzak bármivel is, úgyis meghalok”); és végül jön az elfogadás (“ha már nem tehetek ellene semmit, legalább felkészülök rá”).

Bővebben…

Standard
mellesleg

Žižek kukázik

Szilárd hívta fel a figyelmemet az alábbi gyöngyszemre, amely a Žižek! című filmet is jegyző Astra Taylor Exmined Life: Philosophy is in the Streets című dokumentumfilmjéből származik. Több jelentős gondolkodó is feltűnik és különböző problémát feszeget, természetesen saját elméleti-kritikai keretei között (pl. Avital Ronell, Judith Butler, Cornel West), de nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy lássuk, Žižek ismét viszi a show-t – azért ez a szeméttelepi filozofálgatás igen hatásos.

Standard