gasztro, publikáció

A kávé napjára hangolva

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt írtam a kávé világnapjával kapcsolatban, és azóta is töretlenül tombol az újhullámos kávékultúra hazánkban – mi sem illusztrálja ezt jobban, mint a látszólag naponta nyíló új helyek száma. Mára már egyáltalán nem okoz nehézséget beszerezni a minőségi kávét otthonra sem, egyre több online értékesítő havi előfizetési csomagokkal is előrukkol, és eszközök terén sem állunk rosszul, így kimondhatjuk, hogy ez a harmadik hullám végre tényleg végigsöpör Magyarországon. Most, hogy az idei kávé napjára készülünk, aminek ismét lesz hivatalos rendezvénye is (helló, ha valaki szeretne csevegni, ott tuti, hogy megtalál, egy fényképező lifeg majd a nyakamban, és ki-be rohangálok szüntelen), valami véletlen folytán a #BREW-kísérlet is ismét előtérbe került – egyrészt egy tanulmány, másrészt egy újabb előadás apropóján.

Bővebben…
Standard
könyv, publikáció

Új kötetek az AMERICANA eBooks-tól

Mielőtt bárki is azt hinné, hogy kitört a nyári szünet, bezuhant a meló, nincsenek újdonságok, hadd jelezzem gyorsan, hogy minden nehézség ellenére, az AMERICANA házatáján lázas munka folyik, készül az új szám, kijött két kötet, és idénre még koránt sincs vége. De nem sopánkodni vagyunk itt, hanem ünnepelni, mert egy magyar-, és egy angolnyelvű (ám mégis magyar vonatkozású) könyv jelent meg gyors egymásutánban: először a Bollobás Enikő által szerkesztett, fiatal kutatócsoport szövegeiből álló, A szubjektum színeváltozásai, majd pedig a Radnóti Miklós novelláit tartalmazó, John K. Cox csodálatos fordításában először olvasható The Poet and the Woman. Szokásunkhoz híven, az e-könyves verziók ingyenesen letölthetők, szabadon terjeszthetők, a lényeg úgyis az, hogy minél többen olvassák a szövegeket, míg a nyomtatott, ám igen szép kivitelű példányokat a szokásos online felületekről lehet beszerezni. Némi ízelítő:

A szubjektum színeváltozásai. Narratív, kapcsolati és testi alanyiság az irodalomban és a kultúrában

A Bollobás Enikő szerkesztésében megjelent kötet az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolája Testi, kapcsolati és narratív alanyiság az irodalomban és a kultúrában” elnevezésű kutatócsoportjának a munkája. A kutatócsoportot 2015 tavaszán hívta életre Bollobás Enikő; tagjai két féléven át, a doktori kurzusok adta heti rendszerességgel találkoztak. A szubjektumelméletek összetett problematikájának különböző témaköreit tanulmányozták, együtt járva be azt a különös elméleti teret, amelynek fogalmi keretét az elbeszélő alany, a kapcsolati alany és a korporalizált alany, valamint a performativitás alkotja.

További infó és letöltés »

* * *
The Poet and the Woman. Stories, Sketches and Miniatures

Miklós Radnóti (1909-1944) was a major Hungarian poet of the interwar period and Holocaust. Like his various volumes of poetry, the prose in this collection also combines traditional and modern themes and styles-and often produces unexpected results. Radnóti studied at what is today the University of Szeged and, in 1935, published his dissertation on the work of the novelist and poet Margit Kaffka (1880-1918). Born into a Jewish family in Budapest, Radnóti also spent time in France and Czechoslovakia before World War II. After periods of forced labor in Ukraine and Serbia, he was executed near Győr on one of the death marches in 1944.

This set of pre-war prose pieces spans a wide variety of settings, from peasant huts in Hungary to a bohemian nightclub in Venice, and from a ceramics studio to airports and battleships. The forms of the stories range from fables to triptychs of naturalistic vignettes, from spare, conversational narratives to a silent drama. As always, Radnóti’s emphasis is on emotions and people, whether they are writers, grieving children, booksellers, prostitutes, porters, or apprentices. More than anything, these are stories of lovers and love, dogged, irrepressible, illusion-free, and content-or at least natural.

More info & donwload »

Standard
folyóirat, publikáció

Tavaszi AMERICANA ősszel

A nem is vicces cím azt hivatott jelezni a kedves érdeklődő közönséggel, hogy végre valahára (avagy “megkésve bár, de törve nem”) megérkezett az AMERICANA – E-Journal of American Studies in Hungary elektronikus folyóirat 12. évfolyamának első száma, ami névlegesen legalábbis tavaszinak minősül. Nem tragédia persze, sok folyóirattal fordul elő, hogy az évszakok csupán hipotetikus minőségűek, amolyan rendszerező elvet hivatottak megvalósítani a személytelen számok mellett, illetőleg azokat kiegészítve. A lényeg, hogy tartalmilag tényleg friss, tavaszias fuvallatként érkezik ez az új kiadvány, kamaszodik is úgymond, szóval igyekszik kicsit csapongani a témák tekintetében, hogy próbálgassa, mi is tetszik neki: van itt az amerikai polgárháborús migráció kérdésétől kezdve a film noir kelet-közép-európai befolyásának taglalásán, a Marvel transzmediális működésének feltérképezésén, háborús képregények vizshálatán, traumatikus eseményeknek állított emlékművek elemzésén, illetve amerikai indiánok szóbeli elbeszéléseit górcső alá vevő íráson át egészen Halsey médialázadásáig sok minden, hogy a recenziókat már ne is soroljam. Érdemes böngészgetni tehát a sokszínű számot, és ha minden a tervek szerint halad, még idén jön a következő, őszi kiadás is.

Standard
folyóirat

Megérkezett az őszi AMERICANA

Igen, tudom, tavasz van, de mostanra készültünk el az új AMERICANA számmal, ami ettől koránt sem lett persze elavult, “tavalyi”, hiszen nagyon is friss és ropogós tartalmi szempontból. Tíz eredeti tanulmány és hat kiváló, figyelemfelkeltő recenzió várja olvasóit rengeteg témában: az U.S.A. külpolitikájától kezdve a modern filmen, Maya Derenen, Amiri Barakán, Thomas Pynchonon, a Keresztapa filmeken, Reginald Marshon, vagy a foci amerikanizációján keresztül, a polgárháború előtti Amerika migrációs helyzetével bezárólag egészségesen sokrétűre sikerült ez az izgalmas kiadás. És már csőben a következő, vagyis kora nyárra jön az újabb olvasmányadag, ezért érdemes gyorsan nekifogni a mostani számhoz, hogy legyen idő majd a következőkre is. Az új szám, vagyis a Volume XI, Number 2, Fall 2015, errefelé olvasható!

Standard
publikáció, vizuális

A szelfiről

Még áprilisban keresett meg Kiss Tímea, aki a Délmagyarnak készített egy írást a szelfi jelenségéről, amiben igyekeztünk körüljárni, honnan ered, és persze miért is ilyen népszerű, elterjedt az “öncsizés”. Ezt követően Veszelszki Ágnes kért fel, hogy az E-Nyelv Magazin.hu számára is írjak a szelfiről: nyilván unalmas lett volna önmagam ismétlése, úgyhogy inkább arra a tendenciára hívom fel a figyelmet a cikkben, hogy a szelfi – az egyénre irányuló reprezentációs módon túl – immáron nem csak az egyes emberek közösségi megjelenése szempontjából érdekes, hanem a csoportok megjelenését, illetve a big data elemzéseket illetőleg is. Arról van ugyanis szó, hogy a szelfizés is bekerült abba a kalapba, ahonnan a kulturális analitika módszereivel szemantikailag linkelt adatstruktúrákban rengeteg mindent ki lehet deríteni egy-egy földrajzi hely (régió, város, vagy városrész) életéről, szokásairól, aminek kielemzésével akár fejlesztési irányokat is ki lehet jelölni az adott területre vonatkozóan. Akit érdekel, “Szelfi, avagy a képi fordulat korának önmeghatározása és csoportidentitása” című írásom a Szelfi számban olvasható több másik, témába vágó szöveg között.

Standard
digitális, mellesleg

Pont, szóköz, szóköz, új mondat

Egy korábban a Slate-ben publikált kirohanást izzít újra a The Chronicle of Higher Education tegnapi cikke, mégpedig valami olyasmivel kapcsolatosan, ami számomra minden egyes AMERICANA szám, illetve e-könyv szerkesztése során száz százalékos megbízhatósággal elő szokott jönni: ez pedig nem más, mint a mondatvégi írásjelet követő kettő szóköz esete. Ha valakinek rendbe kellett már tennie szöveget, akkor nagyon jól tudja, mennyire gyűlöletes dolog az ilyesmi, és korra, nemre, tiszteletre tekintet nélkül indul be a szitokáradat, amikor a sok egyéb mellett (vagy még inkább: előtt) ezzel is foglalkozni kell, holott – mondom én – semmi nem indokolja, hogy a szerző már csak a szóköz billentyű dupla nyomogatásával is fárassza magát. Ennek ellenére, ahogy azt Farhad Manjoo, a Slate szerzője is megjegyzi, a dupla szóközt használók mindenütt ott vannak, iskolázottságra, társadalmi helyzetre, vagy netán ízlésre való tekintet nélkül. De honnan ered ez a förtelmes tipográfiai anomália, és miért ilyen kitartó a jelenléte?  Bővebben…

Standard