digitális, hír, pszichoanalízis

A tér és a szubjektum

Mivel mostanában éppen a szubjektum és a tér kapcsolata foglalkoztat az újmédia és a kiterjesztett valóság ürügyén, sorozatosan jönnek azok a megerősítések, amiket korábban többnyire csípőből röhögött ki a tudós közönség egy bizonyos Jacques Lacan mindenféle fejtegetéseivel kapcsolatban. Például azt találta mondani a jó francia pszichoanalitikus, hogy a szubjektum nem a térbe születik, hanem el kell telnie egy kis időnek, mire megképzi saját térélményét, felépíti a térképet maga körül, ami aztán viszont pozicionálja őt is, és valójában a térbeli navigáció éppen olyan szubjektum felépítő aktus, mint az elhíresült tükör stádiumi szcéna (ami persze megint térbeli is a pszichés és vizuális mellett). Hogy Lacan mennyire beletalált anno a térképzősdibe, az az Indexen ma megjelent hír kapcsán válik aktuálisan érdekessé:

Nem adott az agyban a térlátás képessége, az a születés után fejlődik ki, amikor az újszülöttek folyamatosan megtanulják érzékelni környezetük mélységeit – a tényt egy magyar kutató tárta a világ elé.

A koraszülöttek bizonyos idő után ugyanúgy képesek két szemmel látni, mint a normál időpontban született csecsemők. A képesség kifejlődéséhez az agynak vizuális ingerekre van szüksége – írja Kovács Ilona, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatója a munkatársaival közösen jegyzett cikkben, ami a Proceedings című amerikai szaklapban jelent meg. (Index.hu)

Többek között az ilyen megerősítések miatt is gondolom továbbra is azt, hogy a pszichoanalízis mondanivalója korántsem lejárt lemez, még a fejlődő tudomány és a digitális korszak idején sem.

Standard
digitális, film, könyv, publikáció

Megjelent Tennessee Williams Hollywoodba megy című e-könyvem

Megjelent Tennessee Williams Hollywoodba megy, avagy a dráma és film dialógusa című e-könyvem az AMERICANA eBooks kiadásában, mégpedig két verzióban: .prc és .epub változatot tölthet le teljesen ingyen minden érdeklődő, annak megfelelően, milyen eszközzel, illetve szoftverrel szeretné olvasni a képekkel gazdagon illusztrált szöveget! A kiadó oldaláról lehet a letöltést indítani – ha segítségre lenne szükség, hogy melyik verzió a megfelelő választás, akkor a kiadó oldalán olvasható gyakori kérdésekre adott válaszokat érdemes böngészni. Alant pedig az A/4-es poszter – szabadon terjeszthető (virtuális köszönetnyilvánításommal övezve)! Töltsétek, olvassátok, és persze a véleményekre is kíváncsi vagyok (szeretném majd összegezni a tapasztalatokat, hogy tanulhassunk belőle)!

Tennessee Williams Hollywoodba megy – flyer

Standard
digitális, előadás, pszichoanalízis

A digitális tudattalan

Ezzel a címmel adok elő a III. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencián, és szokásomhoz híven ismét megosztom az előadáshoz használt prezit. Az előadásban annak az elméleti lehetőségét boncolgatom néhány példán keresztül, hogy vajon van-e a digitális kultúrának a pszichoanalízis szempontjából érdekes aspektusa, illetve hogy a pszichoanalízisben felfedezhető-e olyan, a digitális kultúrában később kibontakozott logika vagy alapelv, amely alátámasztja az analogikus megközelítést.

Standard
pszichoanalízis

Derrida színt vall

Sokszor elmerengtem már azon, hogy vajon Jacques Derrida, amikor meghirdette hantológiai programját, és egyáltalán, amikor fantomról, visszatérő kísértetekről beszélt, akkor miért feledkezett meg arról a nüanszról, hogy megemlítse egyébként nagyon jó barátját (Lacan elleni egyik fő szövetségesét) Nicolas Abrahamot, vagyis Ábrahám Miklóst és persze Török Máriát, akik elég sokat beszéltek a fantomelméletről és annak klinikai vonatkozásairól – történetesen sok esetben éppen Derridával illetőleg Derridának? Hát, végre látom, nagyon is jól tudja, kinek adósa, az alábbi kis videóban színt vall – már csak azt nem értem, miért nem futotta legalább egy lábjegyzetnyire irományaiban a megfelelő helyeken. Itt lehet sasolni.

(link via Farkas Tamás)

Standard
film, pszichoanalízis

Parveen Adams Lynch Inland Empire c. filmjéről

Amikor jó néhány éve, még a The Spectral Body előtt a könyv alapját is adó dolgozat ürügyén kellett Parveen Adams-szel konzultálnom elég sokat, hihetetlenül inspiráló volt, amit mondott a beszélgetéseink során, és tulajdonképpen neki köszönhető, hogy az elemzések koherens elméleti keretet kaptak, illetve sikerült fogást találni a vizsgált filmeken. Furcsa, hogy most a disszertáció írásakor ugyan nem konzultálunk, de visszajönnek azok a beszélgetések, amelyeket már ezzel kapcsolatosan folytattunk, és most sikerült megnézni egy olyan előadását, amivel anélkül is rengeteget segített, hogy tudná.

Standard