pszichoanalízis, publikáció

Extimitás és sci-fi

Régóta foglalkoztatott a kérdés, hogy miként lehetne Jacques Lacan egyik neologizmusát, az extimitást beemelni a filmelmélet területére úgy, hogy ne pusztán értelmezési segédletként jelenjen meg, hanem magára a filmélményre is vonatkoztatni lehessen. Aztán az Apertúra sci-fi számának előkészítésénél Benczik Vera felkérését követően bevillant, hogy lehetne első kísérletként próbát tenni: a sci-fi tematikailag, formailag, stilárisan is adja magát, onnan kiindulva pedig sikerülhet megfogni a nézői azonosulás folyamatában ezt a furcsa jelenséget. Ennek eredménye az “Extimitás: a kortárs amerikai sci-fi és a nézői szubjektum” című tanulmány, ami ennélfogva leginkább első gondolatkísérlet (a szerkesztőknek köszönhetően rendezett formában) a témában, reményeim szerint további aspektusokat sikerül feltárnom majd a jövőben a kérdéskörben.

Standard
digitális, egyetem, előadás, pszichoanalízis

Előfordulásaim

Minden félév elején megfogadom, hogy azt megelőző, többnyire túltervezett menetrendhez képest egy nyugis, előkészítő munkára koncentráló, töltekezős időszakot élek meg – aztán, ahogy az illik, egészen másként alakul minden. Az elkövetkező pár hétre is sikerült a mindennapos tevékenységek, és a már azokra rakódó extra elfoglaltságok, valamint az ebből eredő sürgős teendők mellé még sűríteni a programot, de ha invitálják az embert, pláne olyan helyekre, ahova tényleg szívesen is megy, akkor ugye nincs sok kérdés. Holnap este Kovács András Bálint mellett én leszek a Vírus Klub vendége egy egészen különleges helyszínre szervezett esten: a tárnoki Kőfejtőben adunk elő, ahol nyilván a hely szellemei is elősegítik majd a filmes-mozgóképes témák kifejtését. [UPDATE: Sajnos mindenkin kívülálló okok miatt ez most elmarad – egy későbbi Vírus Estre tesszük át az előadást!] Aztán hétfőn este a Nyitott Műhelyben találkozunk néhányan egy kerekasztal beszélgetés erejéig, ami egyben az Imágó Budapest lapbemutatója is – ide is már rég el szerettem volna jutni nézőként, érdeklődőként, hát most sikerül. Még a vizsgaidőszak beköszönte előtt Szegedre is jut egy kerekasztalos program: május 16-án egész napos angol nyelvű workshopot tart Szegeden Marc Redfield, a Brown Egyetem professzora, akivel délután 3-tól beszélgetünk többedmagammal szeptember 11-ről. Eljönni nem kell félnetek, jó lesz.

Standard
egyetem, köz, politika

A felsőoktatás gyászmunkája

Slavoj Žižek arról ír Living in the End Times című könyvében, hogy vajon mi történik mostanság, amikor mindenki tisztában van azzal, hogy a jócskán becsődölt globális gazdasági-pénzügyi, és persze politikai rendszer a végét járja – miért nem látjuk be, hogy ennek annyi, és lépünk tovább, formáljuk már most a következő modellt, és miért nem akarjuk még mindig bevallani magunknak, hogy ez így, ahogy most megy, nem tud tovább funkcionálni. Elemzése bevezetőjében egy érdekes párhuzammal igyekszik rávilágítani a helyzet logikájára, mégpedig a Kübler-Ross-féle modellel, ami szerint a halállal szembesülő beteg öt fázison megy keresztül: az elutasításon, a dühön, az alkun, a depresszión, majd végül az elfogadáson. Az elutasítás fázisában az ember tagadja a nyilvánvalót (“nem, ez nem történhet meg, velem biztosan nem”); a düh fázisát az elutasítást követő felismerés indukálja (“hogy történhetett ez meg velem”); az alku fázisában az ember igyekszik húzni az időt (“csak lássam a gyermekem felnőni”); ezt követi a depresszió, ami egyfajta libidinális megvonásból ered (“minek foglalkozzak bármivel is, úgyis meghalok”); és végül jön az elfogadás (“ha már nem tehetek ellene semmit, legalább felkészülök rá”).

Tovább

Standard
digitális, folyóirat, pszichoanalízis, publikáció

Frissen megjelent szövegeim

Két publikációm jelent meg mostanában: a HVG Plusz Smartphone & Tablet friss kiadványában az e-könyvek készítéséről igyekeztem gyorstalpaló jelleggel némi segítséget nyújtani, míg az Imágó új számában a kiterjesztett valóság, a mozi és a nézői szubjektum viszonyát boncolgatom. Mindkét kiadvány telis-teli van színvonalas és érdekes irománnyal, így bátran ajánlom azoknak is, akik a témák iránt érdeklődnek! Ezúton is köszönet mindkét szerkesztőség munkájának!

Standard
digitális, előadás, konferencia, pszichoanalízis

Nem csak nézel, mint a moziban

November 22-24-ig zajlik a IV. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia, melynek első napján rögtön én is sokkoltam a közönséget “Nem csak nézel, mint a moziban” című előadásommal, aminek prezijét közzé is teszem alant! A téma a kiterjesztett valóság, a mozi speciális, ehhez kapcsolódó, mobil interfészen keresztül megvalósuló változata, és a felhasználó/szubjektum kapcsolata.

Standard
digitális, hír, pszichoanalízis

A tér és a szubjektum

Mivel mostanában éppen a szubjektum és a tér kapcsolata foglalkoztat az újmédia és a kiterjesztett valóság ürügyén, sorozatosan jönnek azok a megerősítések, amiket korábban többnyire csípőből röhögött ki a tudós közönség egy bizonyos Jacques Lacan mindenféle fejtegetéseivel kapcsolatban. Például azt találta mondani a jó francia pszichoanalitikus, hogy a szubjektum nem a térbe születik, hanem el kell telnie egy kis időnek, mire megképzi saját térélményét, felépíti a térképet maga körül, ami aztán viszont pozicionálja őt is, és valójában a térbeli navigáció éppen olyan szubjektum felépítő aktus, mint az elhíresült tükör stádiumi szcéna (ami persze megint térbeli is a pszichés és vizuális mellett). Hogy Lacan mennyire beletalált anno a térképzősdibe, az az Indexen ma megjelent hír kapcsán válik aktuálisan érdekessé:

Nem adott az agyban a térlátás képessége, az a születés után fejlődik ki, amikor az újszülöttek folyamatosan megtanulják érzékelni környezetük mélységeit – a tényt egy magyar kutató tárta a világ elé.

A koraszülöttek bizonyos idő után ugyanúgy képesek két szemmel látni, mint a normál időpontban született csecsemők. A képesség kifejlődéséhez az agynak vizuális ingerekre van szüksége – írja Kovács Ilona, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatója a munkatársaival közösen jegyzett cikkben, ami a Proceedings című amerikai szaklapban jelent meg. (Index.hu)

Többek között az ilyen megerősítések miatt is gondolom továbbra is azt, hogy a pszichoanalízis mondanivalója korántsem lejárt lemez, még a fejlődő tudomány és a digitális korszak idején sem.

Standard