digitális

Okosodó hülyülés – hülyülő okosodás?

Szinte nincs olyan nap, amikor fel ne bukkanna valami vicces, vagy épp inkább elkeserítően komoly(kodó) megjegyzés arra vonatkozólag, hogy mainapság, ahogy egyre több okos eszközzel vesszük körül magunkat, ezzel ellentétes arányban egyre hülyülnénk – hol keményen, hol finomabban szólnak ezek a vészkiáltások. A mémek szintjén persze csak arról van szó, hogy “bizony, bizony, így megy ez” bólogatással helyeselünk az olyan szövegekre, mint például “Okos a tévénk, a telefonunk, még az óránk is, csak mi leszünk egyre hülyébbek!”, a respektált pszichológus azon megjegyzésén, miszerint “az internet és az okos eszközök elterjedése előtt milyen nyugodt volt a mi pszichénk, milyen kiegyensúlyozott volt a lelki életünk, hiszen nem áradt mindenünnen a világ zaja, nem tudtuk például, hogy sok ezer kilométerre tőlünk véres háború zajlik” stb.,  pedig nosztalgikusan párásodik a tekintetünk. Szerintem meg szögezzük le egyszer, s mindenkorra, hogy mindkét megközelítés alapvetően elhibázott – hogy-ne-mondjam: hülyeség. Nem arról van szó, hogy a digitális, mobil “okosítás” minden aspektusa feltétlen szükséges lenne, vagy hogy minden eszköz, illetve alkalmazás valós problémára adna választ, de ne tegyünk már úgy, mintha ezek az eszközök lennének felelősek az ember értelem vélt (vagy valós) hanyatlásáért.

Bővebben…

Standard