digitális

Prezi Last

Lelkes levelek érkeznek mostanában az egyik kedvencemtől, a Prezitől, amelyekben arról adnak hírt, hogy meghallgattatott a felhasználói bázis (You spoke, we listened), és olyan fejlesztések eredményét tárják most elénk, amitől lehidalunk. Alap hibám, hogy early adopter vagyok rengeteg területen, imádom, ha a saját munkafolyamataimat is meg tudom néha újítani, szeretek újat mutatni előadásokkal, prezentációkkal is, így a Prezi általában jól tud jönni, pláne ha épp valami újdonsággal segítenek. Számomra teljesen természetes volt, hogy a működő Edu licencemmel rácuppanok a Prezi Next elnevezésű újdonságra, bár már ott le kellett volna állni, amikor világossá vált, hogy a “sima” Prezi (Prezi Past?) tartalma nem importálható, nincs átjárás a két felület között. De mivel látványra, sablonkezelésre tényleg annyira könnyednek és látványosnak bizonyult az új verzió, hát – botor mód – azonnal nekiveselkedtem a most zajlott konferenciánkra készült előadásom vizualizációjának (éljen az időszűke!), hogy pillanatok alatt sikerült egy értékelhető, nem túl csicsás, nem túlzoomolt, nem túlmozgatott, ám mégis mozgalmas alapot összerakni. “Öröm és bódottá” – csak hogy még nagyobb legyen a hullámvasúton a lejtő. Mivel filmekről beszéltem, szükség volt néhány klipre, hogy megmutassam a közönségnek, pontosan miről is beszélek. Csakhogy: a sima, ingyenes licenccel nincs lehetőség videó feltöltésére. (Gyors megjegyzés: nem célom megkérdőjelezni akár a Prezi, akár más financiális megfontolásait, pláne, ha hagyják, hogy bizonyos dolgokat ingyen tudjon az ember használni. De: mégis mi a fészkes fene indokolja, hogy ugyanazon licenc alatt a két felület, a régi Prezi és Prezi Next totál más jogosultságokat ad? Milyen felhasználói elégedettségre tetszenek számítani? A felületen egyszerűsítünk, a jogosultságon bonyolítunk?) Oké, végülis megtaláltam a Vimeo-n egy szabadon beágyazható verzióját a megálmodott matériának, eddig a beillesztések mentek, ha van internet kapcsolat. Na, kérem, itt az sem: kizárólag a YouTube-ról illik dolgozni. (Ez lenne a Next? Ez inkább Back…) Rendben, nézzük a YouTube-ot. Siker, megvan, simán beillesztem, de már morcos vagyok.

Bővebben…

Standard
előadás

Dizájnosabb diákat a tudós előadásokhoz!

Már régóta fogalmazódik bennem a kérdés, hogy a tudományos igényű előadásokhoz (most beszéljünk csak erről a szegmensről) vajon miért nem készülnek dizájnosabb prezentációk? Nem tudom, ki hogy van ezzel, nekem valahogy furcsa, hogy valaki veszi a fáradságot arra, hogy a mondanivalóját akár hetekig-hónapokig csiszolgassa, megválogatja a szavait, igyekszik világossá tenni, érthetővé varázsolni az elvontabbnál elvontabb gondolatokat, és a lehető legpontosabban átadni a mondanivalóját, azonban arra már nem veszi a fáradságot, legalább a diák színét vagy a betűtípust kiválassza, vagy alakítsa kicsit. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de szerintem csak akkor szabad prezentációt készíteni egy konferenciára, ha annak valamiféle funkciója van – bár tudom jól, mára szinte kötelező elvárássá vált valami PowerPointtal érkezni, mintha ezen múlna bármi is. Viszont ha már valaki úgy érzi, akár elvárás, akár van valami funkciója is, talán érdemes egy kis időt szánni arra is, mi legyen látható a kivetített képeken.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Markdown prezentációk

Miután elég sokat papoltam arról, hogy manapság mindent markdown segítségével írok, eljött a friss félév időszaka, és persze az is kiderült, hogy amit évek óta mondogatok (“Ebben az évben végre kevesebb előadást vállalok, nem lesz akkora a hajtás, lehet más projekten is dolgozni!”), most sem valósul meg, sőt: több előadást kell tartanom, mint eddig. Így megy ez. Viszont ezzel az is jár, hogy nem lesz időm slide-okat gyártani, még csak prezibe sem fogom dobálni az anyagot, és ha már annyira a markdown felé fordultam (olyannyira, hogy ha minden igaz, hamarosan tudós értekezésben is megfogalmazom, miért is rendkívüli dolog ez a formátum), a tavalyi – egyébként egészen jól szuperált slid.es alapú – prezentációs rutint sem viszem tovább, jöjjön valami, ami az új praxishoz passzol. Minden kívánságom így váljon valóra: amint ezt kigondoltam, jött is egy email a Draft mögött álló Nathan Kontny-tól, hogy lehet bizony markdown prezentációkat készíteni, ráadásul olyan pofonegyszerű az egész, hogy nem is értem, eddig miért nem találta ki senki.

Bővebben…

Standard
digitális, előadás, web

Prezentáció – a hagyományos megoldásokon túl

Sokszor és sokféleképpen kerül elő a téma – szemináriumi kiselőadásoktól kezdve tudományos konferenciáig mindenhol alapvetően fontosnak tartom, ki milyen vizuális segédanyagot használ fel mondandójához, pláne, hogy hogyan. Sajnos azt látom többnyire, hogy bármily átgondolt és szépen csiszolt is egy-egy előadás, magára a diákra/prezire kevés idő jut, így valójában maximum kisegítő, mankó jellegű kényszermegoldásként (több esetben is hallottam már: “kötelező nyűgként”) jelennek meg a pontozott listás részek, karöltve a több mondatos idézetekkel. Nem vagyok a PowerPoint vs. Prezi vita híve, mert szerintem mindkettővel lehet kiemelkedően jót alkotni (kétségtelen, hogy a Prezivel gyorsabb és látványosabb az eredmény) – minden azon múlik, van-e ötlet, van-e indíttatás egy igazán figyelemfelkeltő és a figyelmet fenntartó perezentáció elkészítésére. Mivel mindkettő előnyeiről (és talán hátrányairól is) szóltam már, így inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy szerencsére van további alternatív lehetőség is kitűnni a tömegből – ráadásul ingyen, és úgy, hogy az elkészült munka mindig kompatibilis lesz a bemutatáskor használt eszközökkel (ebben eddig ugye a Prezi vitte a prímet). Borzasztó egyszerű a képlet: böngészőben működtethető, html+css+javascript alapú, könnyen programozható prezentációt kell kiókumlálni! Nem kell megijedni, nem fáj az annyira…

Bővebben…

Standard
egyetem, előadás

Tennessee Williams és Hollywood

Minekutána felpörgetett eseménysor jellemzi a doktori folyamatot, tegnap például egy szemináriumra invitáltak előadni, ahol igyekeztem valamennyire összefoglalni a mondandót, persze hiába készítettem szigorú időbeosztást a tematikához, naná, hogy egy idő után rá sem néztem a papírra, és csúsztam… Sebaj, a visszajelzések alapján koherensre sikeredett az egész, amelyhez az alábbi prezit használtam – ha valakit érdekel. Hamarosan jobbnál jobb hírek és bejelentések érkeznek egyébként egyrészt a disszertáció szövegének jövőjével kapcsolatban, másrészt az AMERICANA házatájáról is!

Standard
digitális, egyetem

Ha ma lennék gólya

Azon gondolkoztam nemrég, vajon milyen lenne, ha ma kezdeném az egyetemet, vajon mit és hogyan csinálnék másként a mai eszemmel, és főleg a mai technikai háttérrel. Arra gondolok, hogy anno a kérdés az volt, vajon spirálfüzetbe vagy külön lapokra jegyzeteljek – egyáltalán, hogy a francba is kell jegyzetelni, miről is van szó: csak kulcsszavakat írjak, vagy tanuljak gyorsírást, mert másképp nem megy? Vegyem fel az előadást diktafonnal (igen, akkor is volt ilyen, bár ugye akkor apró kazettákkal vacakoltunk), aztán otthon, hatszor visszajátszva próbáljam kiszűrni a lényeget? Egyáltalán mi a lényeg, honnan tudom, hiszen itt nincs vastagon szedett szövegrész, meg apró betűs plusz információ? Kardinális kérdésként éltem meg továbbá a megfelelő íróeszköz használatát is: ha pánikszerűen jegyzetelek, a golyóstollat egyre jobban rányomom a papírra, elfárad, megfájdul a kezem – legyen inkább klasszikus töltőtoll, az jobban siklik, vagy inkább az akkor megjelent zselés a nyerő, netán kerámia betétes toll? És akkor még nem beszélünk arról a sokkról, amikor először kellett esszét írni és – figyelem, életem első kemény megrázkódtatása – gépelve beadni! Arról a hőskorról van itt szó, amikor PC-t csak szülők munkahelyén láttunk, és a Windows 95 nevű csúcstechnológiát nem tudom hány floppy diskről kellett telepíteni, a fájljainkat parancsorból lekérdezni a DOS-ban – vagyis automatikusan egy kivénhedt, bilikék vagy bilizöld színű, hordozhatónak titulált mechanikus írógéppel versenyeztem még. Arról a hőskorról van itt szó, amikor UNIX rendszeren Mozaic böngészővel kerestünk az Altavistán, és Pine-ban kaptuk az elhanyagolható számú emailt. A fénymásolást családilag, munkahelyi gépekkel lehetett megoldani, máskülönben kifejezetten luxuscikknek számított, vagyis inkább kézzel írtuk át egymás jegyzeteit (ha sikerült kisilabizálni a másik írásképét).

Bővebben…

Standard