előadás

Dizájnosabb diákat a tudós előadásokhoz!

Már régóta fogalmazódik bennem a kérdés, hogy a tudományos igényű előadásokhoz (most beszéljünk csak erről a szegmensről) vajon miért nem készülnek dizájnosabb prezentációk? Nem tudom, ki hogy van ezzel, nekem valahogy furcsa, hogy valaki veszi a fáradságot arra, hogy a mondanivalóját akár hetekig-hónapokig csiszolgassa, megválogatja a szavait, igyekszik világossá tenni, érthetővé varázsolni az elvontabbnál elvontabb gondolatokat, és a lehető legpontosabban átadni a mondanivalóját, azonban arra már nem veszi a fáradságot, legalább a diák színét vagy a betűtípust kiválassza, vagy alakítsa kicsit. Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de szerintem csak akkor szabad prezentációt készíteni egy konferenciára, ha annak valamiféle funkciója van – bár tudom jól, mára szinte kötelező elvárássá vált valami PowerPointtal érkezni, mintha ezen múlna bármi is. Viszont ha már valaki úgy érzi, akár elvárás, akár van valami funkciója is, talán érdemes egy kis időt szánni arra is, mi legyen látható a kivetített képeken.

Tovább

Standard
digitális, egyetem

Markdown prezentációk

Miután elég sokat papoltam arról, hogy manapság mindent markdown segítségével írok, eljött a friss félév időszaka, és persze az is kiderült, hogy amit évek óta mondogatok (“Ebben az évben végre kevesebb előadást vállalok, nem lesz akkora a hajtás, lehet más projekten is dolgozni!”), most sem valósul meg, sőt: több előadást kell tartanom, mint eddig. Így megy ez. Viszont ezzel az is jár, hogy nem lesz időm slide-okat gyártani, még csak prezibe sem fogom dobálni az anyagot, és ha már annyira a markdown felé fordultam (olyannyira, hogy ha minden igaz, hamarosan tudós értekezésben is megfogalmazom, miért is rendkívüli dolog ez a formátum), a tavalyi – egyébként egészen jól szuperált slid.es alapú – prezentációs rutint sem viszem tovább, jöjjön valami, ami az új praxishoz passzol. Minden kívánságom így váljon valóra: amint ezt kigondoltam, jött is egy email a Draft mögött álló Nathan Kontny-tól, hogy lehet bizony markdown prezentációkat készíteni, ráadásul olyan pofonegyszerű az egész, hogy nem is értem, eddig miért nem találta ki senki.

Tovább

Standard
digitális, előadás, web

Prezentáció – a hagyományos megoldásokon túl

Sokszor és sokféleképpen kerül elő a téma – szemináriumi kiselőadásoktól kezdve tudományos konferenciáig mindenhol alapvetően fontosnak tartom, ki milyen vizuális segédanyagot használ fel mondandójához, pláne, hogy hogyan. Sajnos azt látom többnyire, hogy bármily átgondolt és szépen csiszolt is egy-egy előadás, magára a diákra/prezire kevés idő jut, így valójában maximum kisegítő, mankó jellegű kényszermegoldásként (több esetben is hallottam már: “kötelező nyűgként”) jelennek meg a pontozott listás részek, karöltve a több mondatos idézetekkel. Nem vagyok a PowerPoint vs. Prezi vita híve, mert szerintem mindkettővel lehet kiemelkedően jót alkotni (kétségtelen, hogy a Prezivel gyorsabb és látványosabb az eredmény) – minden azon múlik, van-e ötlet, van-e indíttatás egy igazán figyelemfelkeltő és a figyelmet fenntartó perezentáció elkészítésére. Mivel mindkettő előnyeiről (és talán hátrányairól is) szóltam már, így inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy szerencsére van további alternatív lehetőség is kitűnni a tömegből – ráadásul ingyen, és úgy, hogy az elkészült munka mindig kompatibilis lesz a bemutatáskor használt eszközökkel (ebben eddig ugye a Prezi vitte a prímet). Borzasztó egyszerű a képlet: böngészőben működtethető, html+css+javascript alapú, könnyen programozható prezentációt kell kiókumlálni! Nem kell megijedni, nem fáj az annyira…

Tovább

Standard
egyetem, előadás

Tennessee Williams és Hollywood

Minekutána felpörgetett eseménysor jellemzi a doktori folyamatot, tegnap például egy szemináriumra invitáltak előadni, ahol igyekeztem valamennyire összefoglalni a mondandót, persze hiába készítettem szigorú időbeosztást a tematikához, naná, hogy egy idő után rá sem néztem a papírra, és csúsztam… Sebaj, a visszajelzések alapján koherensre sikeredett az egész, amelyhez az alábbi prezit használtam – ha valakit érdekel. Hamarosan jobbnál jobb hírek és bejelentések érkeznek egyébként egyrészt a disszertáció szövegének jövőjével kapcsolatban, másrészt az AMERICANA házatájáról is!

Standard
digitális, egyetem

Ha ma lennék gólya

Azon gondolkoztam nemrég, vajon milyen lenne, ha ma kezdeném az egyetemet, vajon mit és hogyan csinálnék másként a mai eszemmel, és főleg a mai technikai háttérrel. Arra gondolok, hogy anno a kérdés az volt, vajon spirálfüzetbe vagy külön lapokra jegyzeteljek – egyáltalán, hogy a francba is kell jegyzetelni, miről is van szó: csak kulcsszavakat írjak, vagy tanuljak gyorsírást, mert másképp nem megy? Vegyem fel az előadást diktafonnal (igen, akkor is volt ilyen, bár ugye akkor apró kazettákkal vacakoltunk), aztán otthon, hatszor visszajátszva próbáljam kiszűrni a lényeget? Egyáltalán mi a lényeg, honnan tudom, hiszen itt nincs vastagon szedett szövegrész, meg apró betűs plusz információ? Kardinális kérdésként éltem meg továbbá a megfelelő íróeszköz használatát is: ha pánikszerűen jegyzetelek, a golyóstollat egyre jobban rányomom a papírra, elfárad, megfájdul a kezem – legyen inkább klasszikus töltőtoll, az jobban siklik, vagy inkább az akkor megjelent zselés a nyerő, netán kerámia betétes toll? És akkor még nem beszélünk arról a sokkról, amikor először kellett esszét írni és – figyelem, életem első kemény megrázkódtatása – gépelve beadni! Arról a hőskorról van itt szó, amikor PC-t csak szülők munkahelyén láttunk, és a Windows 95 nevű csúcstechnológiát nem tudom hány floppy diskről kellett telepíteni, a fájljainkat parancsorból lekérdezni a DOS-ban – vagyis automatikusan egy kivénhedt, bilikék vagy bilizöld színű, hordozhatónak titulált mechanikus írógéppel versenyeztem még. Arról a hőskorról van itt szó, amikor UNIX rendszeren Mozaic böngészővel kerestünk az Altavistán, és Pine-ban kaptuk az elhanyagolható számú emailt. A fénymásolást családilag, munkahelyi gépekkel lehetett megoldani, máskülönben kifejezetten luxuscikknek számított, vagyis inkább kézzel írtuk át egymás jegyzeteit (ha sikerült kisilabizálni a másik írásképét).

Tovább

Standard
digitális, egyetem, előadás

Félévi előadástrend – prezi-fogadalom

Prezi.com Múlt félévben megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad, én mindenképpen mindmap-pel fogom végigprezentálni az előadásaimat, és örömmel jelentem, hogy ez az utolsó percig sikerült is! Az az igazság, hogy jó volt egy kicsit másképpen illusztrálni, felvezetni az adott órák anyagát, és az sem ártott (saját magamnak sem!), hogy egy követhető rendszerbe kellett szorítanom a mondandómat: vagyis nem az egyes diák határozták meg a témák csoportosításának a logikáját, hanem végtelen fehér lapra kellett csoportokba rendezni a gondolatokat, ami – tessék csak kipróbálni! – egy teljesen más gondolkodási élményt nyújt. Nyilván az újdonság varázsa miatt az első néhány óra alkalmával kifejezetten jó volt a mindmap prezentálás: ennyi idő nem csak nekem, de valószínűleg a hallgatóknak is kellett ahhoz, hogy hozzászokjanak a vázlat új megjelenési formájához. Nem tudom, mennyire fogta meg őket a módszer, vagy hogy át sikerült-e venni legalább a témák megközelítési módjából valamicskét (csak reménykedem, hogy igen), mindenesetre kétségtelen előnye volt a technikának még az is, hogy a követhetőségen és a viszonylagos vázlat készítési szabadságon túl a kurzus végén a teljes anyagot közzé lehet tenni tulajdonképpen bármilyen formátumban. Akár szöveges dokumentummá, akár színes térképpé, akár webhellyé is transzformálhatja az előadásokat az ember, de még magát a szoftvert is le lehet tölteni, és így bővíteni, átcsoportosítani, kivenni, stb. is van lehetőség.

Ášj félév, új prezentációs eszköz

Bár a mindmap-ről ma is úgy gondolom, hogy kitűnő eszköz, sok esetben hihetetlenül megkönnyíti a gondolatok szervezését, ráadásul még prezentálni is hatékonyan lehet vele, úgy gondoltam, valami látványosabbal, valami dinamikusabbal, vagy egyszerűen valami más megközelítéssel kellene folytatni ebben a félévben – már csak azért is, hogy valami újat tanuljak, és ne legyen olyan rutinszerű a felkészülés. párszor képbe került már a Prezi, de eleinte nem szántam rá túl sok időt, hogy megszokjam a minden más prezentáció készítő alkalmazástól különböző kezelőfelületet, és bár mindig is kacérkodtam a gondolattal, hogy milyen látványos lenne egy prezit bemutatni, nem vettem a fáradtságot, hogy megtanuljam a kezelését, és belevágjak a munkába. Most azonban éppen kapóra jött, hogy egyszerre két jó hírrel is megörvendeztette a fejlesztőcsapata nagyközönséget: egyrészt megújult a szerkesztőfelület, másrészt pedig új, oktatási licenszeket hoztak létre.

A szekesztőfelület

Prezi szerkesztőfelület

A szerkesztőfelület megújítása sokak szerint időszerű volt, én most kipróbáltam a régit és az újat is, és annyira nem tűnt fel, hogy nagyon elavult lett volna a korábbi működése. Tény, hogy az új felület sokkal dinamikusabbnak hat, könnyebben lehet vele variálni, piszok gyorsan lehet vele szerkeszteni, és valahogy az egész kézre áll, de azért nem mondanám, hogy a korábbi verzió használhatatlan lett volna. Rengeteg apróság került be az új verzióba, többek között YouTube videót is be lehet már illeszteni a prezentációba (a’la Google Dokumentumok, csak a Preziben nagyobb a szabadság ebben a tekintetben is), könnyebb a navigáció, és intuitívabb a menü kezelése is. A saját munkámon azt vettem észre, hogy még a mindmap-nél is gyorsabban tudok vele dolgozni, sőt, itt aztán megvalósult régi álmom, miszerint az ötleteket, legyen bármilyen formában (szavak, videók, képek, stb.), csupán egy üres felületre dobálom, majd elkezdem kialakítani a rendszert, az összefüggéseket, amiket aztán át lehet gondolni, átrendezni, átméretezni – amit nem szégyell az ember. Tudom, hogy vannak, akiket éppen ez a szertelenség zavar, és éppen ezért ragaszkodnak a bullet point listákhoz, de ha egyszer ráéreznek a virtuális asztalon történő rendszerezés ízére, nem biztos, hogy valaha visszatérnek a korábbi prezentációs módszerhez. Nem leszólni akarom a PowerPoint-on vagy Keynote-on edződött előadókat, és az ilyen formában megvalósított előadásokat – csupán jelenleg azt látom a hallgatókon is (és nem utolsó sorban magamon is), hogy valami olyan módszerre van szükség, ami leköti a figyelmet, ami látványos, ötletes, ugyanakkor limitációi sincsenek túlságosan. Megijedni egyébként egy pillanatig sem kell a fehér (vagy színezett) üres felülettől, ami megjelenik a szerkesztés elején, hiszen immár az is lehetséges, hogy ha valaki engedélyezi prezentációjának újrahasznosítását, akkor azt betöltsük, és átalakítsuk – így elég gyorsan és könnyen meg lehet tanulni a szerkesztő használatát és a látványos trükköket.

A licenszek

Prezi oktatási licenszek

Licensz tekintetében régi imám hallgattatott meg, ugyanis az is visszatartott a Prezi használatától eleinte, hogy kezdetben 50MB, majd 100MB tárhely állt rendelkezésre – belátható, hogy egy filmes témájú másfél órás előadás a filmrészletek és a képek beillesztésével ezt nemhogy felemészti pillanatok alatt, de sok esetben kivitelezhetetlen is a feladat. Most azonban oktatásban érintettek (hallgatók és oktatók egyaránt) upgrade-elhetik Prezi-licenszüket az ingyenes EduEnjoy-ra vagy a fizetős EduPro-ra, előbbivel 500MB-ra, utóbbival 2GB tárhelyre tehetünk szert. Ráadásul jár az offline prezentálás lehetősége is (csupán le kell tölteni egy zip file-ban az adott prezentációt, majd kicsomagolni, és már mehet is!) és még a Prezi logót is levették az oktatási licenszű lejátszókról, hogy egy előadás folyamán még csak ez se terelje el a figyelmet (ami óriási, gavallér figyelmesség egyébként, valljuk meg őszintén).

Nem teszek fogadalmakat, inkább csak elhatározom, hogy mi legyen a feladat, de ebben a félévben a Film Theories előadásait kivétel nélkül a Prezi segítségével fogom elkészíteni – meglátjuk, sikerül-e tartani a tempót, és az eredeti diákat át tudom-e alakítani, fel tudom-e használni, és persze prezentálható egységgé tudom-e variálni (átmásolni a bullet pointokat ugye nem sok értelme lenne…), de az első előadással lassan elkészülve nem valószínű, hogy problémám lesz. Amennyire felszabadító érzés volt a mindmap-pel dolgozni, annyira kellemes váltás ez most: még nagyobb szabadság, még látványosabb előadás – legalábbis ez az ígéret. Az új félév során kiderül!

Standard