egyetem

A plágium kérdése az EU tagállamaiban

Egy igen érdekes vizsgálat eredményeire hívták fel a figyelmemet nemrég: az IPPHEAE (Impact of Policies for Plagiarism in Higher Education Across Europe) projektje azt vette górcső alá, hogy az EU tagállamai mit tesznek, és persze milyen eredménnyel a plágium visszaszorítására a felsőoktatás területén. Érdemes összevetni az országos lebontású eredményeket, de ne számítsunk kicsiny hazánk tekintetében semmi jóra, azt előrebocsátom. Míg a legtöbb tagország igyekezett egészen konkrét intézkedéseket hozni a kérdésben, és viszonylag jól dokumentálni is az eredményeket, addig nálunk valahogy – bár szépen fogalmaz a jelentés – érdektelenségbe fulladt az egész, és nevetségesen alacsony visszajelzést kaptak tőlünk a projekt kivitelezői. Adatok hiányában így a rólunk szóló jelentés a körülmények leírásával igyekszik magyarázatokat lelni, többek között a forráselvonásokat, a nem igazán áttekinthető értékeléseket érintő politikákat, az egységes elhatározás problematikáit emelik ki, rámutatva, hogy bár elindultak fejlesztések abba az irányba, hogy a digitális szakdolgozat kópiákat, tanulmányokat stb. a szerzők megfelelő helyekre feltöltsék, de a plágium ellenőrzése mind ezidáig az értékelők személyes hozzáállásától függött.

Tovább

Standard
digitális, könyv, publikáció

Erőszakos plágium

coverTörtént nemrég, hogy Slavoj Žižeket azzal vádolták meg, hogy plagizál, ami a gondolkodó már-már celebritási státuszához híven elég nagy port kavart. A vád szerint Žižek egy teljes bekezdést emelt át Jean-Marie Muller egyik szövegéből, amit elmulasztott megjelölni bármilyen módon és formában (az ugye ilyen esetben sem mentség, hogy a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül, hogy kinek a gondolatairól van szó, hiszen szó szerinti idézetről beszélünk). Žižek korábban már megnyilvánult az ügyben, pár bekezdésben visszautasította a vádakat, mondván, hogy a leadott kéziratban egészen pontosan megjelölte az inkriminált idézet forrását, tehát ha az eltűnt esetleg a végleges változatból, akkor szerkesztői hiba, de semmi esetre sem az övé. Már el is ült a vihar, de Žižek csőrét csak piszkálhatta a dolog, mert ma ismét kiadott egy közleményt a Lacan.com-on, amiben újfent visszautasítja a vádakat, és ezúttal bizonyítékkal is szolgál: a teljes Violence című kötetet feltette mellékletben, hogy bárki megnézhesse, valóban igaz-e a vád (megnéztem, Google Books-on is előtte, és egyértelműen a szlovén filozófusnak van igaza, tehát szó sincs plágiumról: ahogy ő is írja, teljesen nyilvánvaló, hogy blokk idézet, ráadásul a hivatkozás is félreérthetetlen). A kötet érdekessége egyébként, hogy többször is hivatkoznak rá (nyilván nem a plágium ürügyén) a most megjelent Comradely Greetings: The Prison Letters of Nadya and Slavoj című kötetben, mint a Pussy Riots bebörtönzött művészének egyik fő inspirációjaként. Mivel maga Žižek döntött úgy, hogy megosztja a világgal a teljes kötetet, gondoltam, ha valaki Kindle-ön szeretné olvasni, ne szenvedjen a formázási problémákkal tűzdelt copy-paste-tel, egyszerűen csak kattintson (felhívom a figyelmet, hogy ez a verzió természetesen nem a hivatalos kiadás, tilos haszonszerzési célból terjeszteni – csak és kizárólag úgy használható fel, ahogy azt a szerző megnyilvánulásában engedélyezte!), és olvassa ezt a többszörösen is fontossá vált szöveget.

Letöltés: Violence by Slavoj Zizek (.mobi)

Standard
egyetem

Már megint a plágium

Kicsiny hazánkat – többek között – már megint a plágium témája foglalkoztatja, ami egyrészről nagyszerű dolog, hiszen minél inkább köztudatba kerül a fogalom, annál jobb, másrészt viszont az ügy egyes szereplőinek hozzáállása ezt nyilvánvalóan árnyalja. Minél jobban, annál rosszabb. Ezért, ahogyan azt a Schmitt-ügy esetében is tettem, most is leszögezem: a plágium lopás. Lehet ezt cizellálni, magyarázgatni, végső soron erről van szó, és nem másról. Nincs olyan, hogy jóhiszemű plágium, vagy “nem tudott róla”, hogy ez plágium: a plágium az plágium. Lopás. Nincs kicsi vagy nagy plágium, így nem igazán értem azt sem, amikor úgymond beszintezzük a kérdést: teljesen mindegy, hogy szakdolgozat vagy szemináriumi beszámoló, illetve doktori szinten beszélünk erről – a plágium plágium marad. És, ha esetleg valakinek kétségei lennének, a plágium akkor is plágium, ha egy szerző kiadatlan szövegéből történik az átemelés. Ha kéziratban már kimondatott valamilyen megállapítás, és azt valaki kimásolja, az – tetszik, nem tetszik – ugyanaz a kopipészt plagizálás, mintha az adott mű már megjelent volna.

Tovább

Standard
köz

Doktorrá fogadlak?

A Schmitt-ügy kapcsán rengeteg dolog elhangzott már, ki így, ki úgy reagál a bizottsági jelentésre, azonban néhány apróbb dologra mindenképpen érdemes figyelni. Lehet, és szerintem kell is a humor oldaláról is közelíteni a kérdést, igen, legyen rettenetes mémcunami, keletkezzen sok-sok fogadkozás arra nézvést, ki és mennyi idő alatt lesz ezután doktor, és pláne, milyen módszerrel stb., de egy pillanatra emeljük ki a fejünket a feszültséglevezető viccparádéból, és gondolkozzunk el azon, mit is üzen ez az egész ügy a magyar tudományos életnek. Kevesen, túl kevesen hangsúlyozták azt a tényt például, hogy egy doktori folyamat egy hónap alatt nem futhat végig.

Tovább

Standard