digitális, előadás

Én, az avatár – előadás a Budapest Pontban

Ma kerül sor arra, hogy eleget téve a Budapest pont szíves invitálásának, az online és az offline identitás összefonódásáról beszélek, aminek furcsa, talán baljós apropót ad két esemény is: az egyik az Instagramra ma rászabadított algoritmus működése (amit pontosan senki sem ismer, de közvélekedés, hogy a Facebookhoz hasonló elv valósul meg); a másik pedig, hogy mától kapható az Oculus Rift, a szintén Facebookos háttérrel beindított virtuális valóságot elénk táró kütyü. Bár e két aktualitásnak látszólag vajmi kevés köze van az identitáshoz, valójában rettenetesen sok: míg az egyik az avatár képződésének hátterére világít rá (az Instagram arculatalakító erejét figyelembe véve hajszál pontosan a velejébe vág), a másik már abba a jövőbe enged betekintést nyerni, ami már egyáltalán nem is a jövő, és ha technikailag nem is feltétlen ez lesz a mindent megváltoztató felszerelés, itt is inkább az elv, a virtualizáció és a hús-vér valóság végleges összefonódása az, ami elemzésre érdemessé teszi az eseményt. Ennyire aktuális lesz ma kora este beszélni dolgainkról. Mindenki szeretettel van várva.

Standard
digitális, tv

Netflix-láz

Most, hogy itt a Netflix Magyarországon (hurrá!), sokan örvendeznek, mellettük meg sokan nézelődnek értetlenül, mert talán még soha nem is hallottak a szolgáltatóról, pláne a szolgáltatás jellegéről, formájáról, annak működéséről, és egyáltalán, nem is világos, miért olyan forradalmian új ez az egész. A Délmagyartól keresett meg Arany T. János, arról érdeklődvén, mit jelent a Netflix honi megjelenése a hazai szolgáltatók szempontjából. A cikk itt olvasható, de ha már bővebben is kifejtettem neki a gyors véleményt, bemásolom ide is, nehogy elvesszen.

Szerintem első körben biztos, hogy nem érzik meg túlságosan a hazai szolgáltatók a Netflix belépését a magyar piacra azon egyszerű oknál fogva, hogy jelen pillanatban semmilyen formában nincs magyar nyelvű szolgáltatásuk (be lehet erőltetni persze ilyen-olyan megoldásokat, de nem a Netflix sajátja): se szinkronizált filmek és sorozatok, se feliratok nem szerepelnek a kínálatban. Márpedig a magyar piac erősen nyelvorientált, így amíg ez a helyi testreszabás nem indul be, csupán arra a rétegre számíthatnak, akik jellemzően jól kommunikálnak angolul, és mindemellett már eleve nem idegen számukra sem a brand, sem pedig maga a streaming szolgáltatás működése. Mindemellett nagy valószínűséggel már eleve sorozat fogyasztók, vagyis olyan tartalmakat vadásznak az interneten, ami például nem is feltétlenül elérhető hazánkban. Emellett érdekes kérdés lesz a szerzői-forgalmazói jogi kérdés is, ugyanis nem minden szolgáltatási területen érhető el minden film vagy sorozat, ami jelentős szórást tud így eredményezni a kínálatban.

Hosszabb távon már érdekesebb a kérdés. Jól látszik, hogy a hazai szolgáltatók igyekeztek eddig is kihasználni a helyzeti előnyt, és beindítani olyan szolgáltatásokat, olyan előfizetési konstrukciókat, amik lassan, de biztosan az online streaming felé terelik az előfizetőket. Vagyis tulajdonképpen saját szolgáltatásokon keresztül megtanították-megtanítják az előfizetőket a technológia használatára – nyilván annak előnyeire koncentrálva. Most persze nekik is be kell gyorsítani, és teljes erővel fókuszálni az ilyen irányú fejlesztéseikre, mert ha a Netflix egyszer betette a lábát, nyilvánvalóan profitszerzés célzattal tette, vagyis nagy erőkkel összpontosít a lokalizációra és a minél szélesebb programkínálatra – vagyis komoly versenyhelyzetet teremthet.

Standard
digitális, folyóirat, publikáció

A megtévesztés esztétikája, avagy hogyan reprezentál bennünket az online közösségi média?

Még tavaly jelent meg az E-nyelv Magazin azon száma, amiben a szerzők többek között a közösségi médiában meghonosodott, a korábbiaktól gyökeresen eltérő önreprezentációk kérdését boncolgatják, rámutatva a lehetőségekre és praxisokra, elsősorban a jelenség mindenki számára látható és megvalósítható oldalát elemezve. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy bár – egyébként örvendetes módon – a jelenség ezen oldalával egyre többen és többet foglalkoznak, az egésznek van egy kevésbé kifejtett, talán árnyaltabb oldala, mégpedig az önreprezentációnak az a része, amit a felhasználó nem képes teljes mértékben irányítani. Ez elsősorban az egyre elterjedtebb automatizált funkciók működési sajátosságaiból fakad, amik aztán képesek egészen komplex megtévesztési logikákat beemelni a jóhiszemű önreprezentációs folyamatokba, esetenként tökéletesen eltérítve azt. Erről az elfeledett, sötétebb oldalról szól az Apertúra Magazinban megjelent szösszenetem.

Standard
mellesleg, web

Szolgáltatások és böngészők

Sorozatot is lehetne indítani abból, amit a különböző online szolgáltatások böngésző kompatibilitási anomáliái jelentenek. Nap mint nap találkozunk olyan felületekkel, ahol mondjuk egy egyszerű űrlapon megadunk néhány paramétert, és máris elintézettnek vehetjük a dolgokat. Ilyen például az ELMŰ online ügyfélszolgálata, ahol többek között a mérőóra állását lehet megadni, ami jóval kényelmesebb, mint telefonálgatni, vagy személyesen bemenni az ügyfélszolgálatra. 2013-at írunk, már-már elvárás, hogy ilyen szolgáltatással rendelkezzen egy ilyen fontos közműszolgáltató. Igen ám, de amióta csak létezik ez a lehetőség, nagyjából semmit nem sikerült fejlődniük böngészők támogatása terén: míg egy-egy böngészőnek a verziószáma jócskán megugrott, addig az ELMŰ rendszergazdái még mindig leragadtak korábbi Firefox és persze az obligát Internet Explorer támogatása környékén. Rendes ügyfél ilyenkor duzzog-puffog egy kicsit, aztán beadja a derekát, és kénytelen-kelletlen elindítja valamelyik preferált szoftvert (már ha nem eleve valamelyiküket használja persze – de, mint tudjuk, így sem fenékig tejföl az eljárás). Ha tűzrókával próbálkozik az ember (ha már a kettő közül választani kell ugyebár…), akkor abban a kellemetlen élményben lesz része, hogy a rendszeresen frissített böngészője egyszerűen nem hajlandó együttműködni az ELMŰ rendszerével – bizony, még akkor sem, ha speciel deklaráltan Firefoxot is ajánlanak!

Ez a jutalom azért, hogy az ELMŰ által kért böngészőt használja az ember…

A megoldást egy pdf-ben közlik: ugyebár a Firefox 4.0-nál magasabb verziójú installációt kérnek, azonban pl. a jelenlegi friss verziót nem támogatja – a dokumentum szerint a 10-es verziószámtól kezdődően problémás a dolog (NB: jelen pillanatban a 23-asnál tart a Mozilla!).

Tovább

Standard
digitális, web

Medium.com – a webes írás új színtere

Ahogy @kobak már beszámolt róla, többeknek is sikerült bejutni a Medium.com-ra, az új online publikációs felületre (szándékosan nem írok blogot), ami zenware-szerű kvalitásával és új megközelítésével tűnik ki az eddigi, akár hasonló babérokra törő próbálkozások közül. Egy twitter-fiókra van szükség ahhoz, hogy az ember sorba állhasson és kipróbálhassa, hiszen egyelőre meghívásos alapon működik (hihetetlen divat ez mostanság, marketing eszközként is használják a módszert – mi, kacsintsunk össze kicsit, tudjuk, anno az “átkosban” ez a mindennapi valóság volt mondjuk gépjárművásárlás vagy banán beszerzése esetén…). Ha az ember bejut, akkor a twitter alapján azonnal kész is van az azonosító, a saját oldal, és máris indulhat a publikálás. A mondás az, hogy a Medium azzal különbözteti meg magát minden mástól (WordPress.com, Tumblr, Twitter, stb.), hogy a közepesen hosszú, igényesen megírt, de nem oknyomozói vagy netán tudományos mélységekbe-magasságokba aspiráló szövegek megjelenési helyeként definiálja magát, mégpedig úgy, hogy kifejezetten a szöveges tartalomra koncentrál (olyannyira, hogy kifejezetten nem is támogatják pl. video beillesztését).

Tovább

Standard
film, web

Chaplin filmek ingyen

Filmrajongóknak kihagyhatatlan és persze kötelező program Chaplin filmjeinek megtekintése (aki meg látta, annak a fejében élő filmarchívum felfrissítésére) – ehhez nyújt segítséget az Open Culture szerkesztői által összeállított lista, amiben ott van a 80 közül 26, a weben elérhető, ingyenesen sasolható alkotás, mégpedig teljes hosszúságban. Érdemes rámozdulni, mielőtt mondjuk a tecső szerkesztői/algoritmusai nekiveselkednek a takarításnak – bár a listában szereplő archive.org által kínált linkek nyilván élni fognak ezt követően is. Mára a Modern Times c. klasszikust ajánlom mindenki figyelmébe:

Standard