könyv

Kiderül ugyanis, hogy amennyiben ifjúsági irodalommal szeretnénk foglalkozni (már ha tudunk találni egy kézzelfogható és használható definíciót ehhez a fogalomhoz), akkor félre kell tennünk az akadémiai körökben felszedett retorikát, és fel kell hagynunk azzal az elképzeléssel is, hogy az olvasás aktusa valami külön dimenzióban történő, szaktudáshoz és képzettséghez kötött esemény.

Elnézést, az ún. akadémiai körök már a múlt század hatvanas éveiben amellett ágáltak, hogy az olvasás aktusa korántsem szaktudáshoz és képzettséghez kötött esemény, pláne nem valami külön dimenzióban történik. Ezzel ellenben aktív és örömöt kreáló tevékenység, a szöveg és a megannyi jelentés megszületésének ünneplése.

Hivatkozás
digitális, könyv

Az e-könyv olvasás hete – 2015


Immáron hagyományosan, bár tőlünk boldogabb vidékeken valójában már kifulladóban, március első hete az e-könyv olvasás hete, aminek csupán annyi az értelme, hogy sikeresen evangelizálja az új paradigma terjedését. Nálunk továbbra sem történt meg az áttörés ezen a fronton: annak ellenére sem, hogy akármikor utazom metrón vagy vonaton, már fele-fele arányban látok nyomtatott és elektronikus könyveket olvasókat. És szerintem ez tökéletesen rendben is van. Jó lenne elérni végre arra az álláspontra, hogy mindegy, milyen technológia vagy médium az alapja, a lényeg az, hogy olvassunk. Sokat és jót: jó sokat. Nem tudom, a mi iskolarendszerünk miért megy alapvetően ez ellen (mert ha valaki figyeli a gyermekét, hogy igyekeznek intézményesen leszoktatni őt az olvasás szeretetéről, tudja, hogy sajnos ez a helyzet), de ne hagyjuk, hogy leszokjanak a történetekben való lubickolásról, a fantázia-világokban való tévelygésről, arról, hogy szomorúak legyenek egy szövegtől, majd egy másik felvidítsa őket, és mindezt élvezzék! Érezzék a bizsergést, ha egy kemény fedelű, vaskos kötetre bukkannak, vagy ha épp letöltöttek egy új mesét a Kindle-re: mindegy, hogy így, vagy úgy, de hagyjuk, olvassanak. Igen, hagyni kell, mert ők eleve szeretnek olvasni: minden könyv egy-egy titok, a “mi van benne?” kincskeresése, a felfedezés technikája. És kedves felnőttek, szülők, olvassatok ti is, olvassunk mi is – ha mesére fáj a fogunk, olvassunk azt, ha krimit, akkor azt, ha papíron sorjáznak a betűk, akkor úgy, ha Kindle-ön nagyítjuk őket megfelelő méretre, akkor meg úgy. Ezen a héten azért, ha lehetőség van rá, éljünk a kedvezményekkel, próbáljuk ki, ha még nem tettük volna, az e-olvasást is. Aztán ki-ki olvasson tovább úgy, ahogy szeret!

Standard
digitális, könyv

Nyomtatott könyv + e-könyv = a vásárló boldog

Minden évben hallunk arról, hogy a karácsonyi muszáj-mindent-megvennem-és-elköltenem-a-megtakarított-pénzem lázas időszakban végre felpörög a honi e-könyves piac, megtörténik a nagy áttörés, hiszen már eleve olyan magas az olvasásra alkalmas eszközök penetrációja, hogy az húzni fogja magával ezt a szegmenst. Aztán minden évben jönnek a halk, kijózanító adatok, amikből kiderül, hogy most még épp nem történt meg a várva várt fellendülés, de jövőre minden bizonnyal elkerülhetetlen lesz. Utána jönnek a szokásos mantrák az ÁFA és a technikai problémák aspektusában (nagy részük jogosan persze), és tovább pörög az illegális letöltéseket kínáló oldalak forgalma, az ördögi kör bezárul. Pedig lehetne másképp is, mert ugye máshol sincs feltétlenül húsipari termékből a kerítés.

Hadd citáljam ide a Verso példáját, amit én speciel kifejezetten követendőnek tartok, mert úgy vélem, alkalmas arra, hogy odaédesgesse a kedves olvasót a portékához, és ne akarjon rosszat a kiadónak azzal, hogy inkább illegálisan keresgél. Először is: eleve kifejezetten kedvező árképzéssel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a tudományos szakkönyvek piacán az alsó régióba pozicionálják a könyveket. Egy átlagos puhafedeles kiadványuk £20 alatt van, de ebből permanens kiadói engedménnyel lejön kb. 20-30%, ami már tényleg olyan határra tolja az árat, ahol az embernek már nincs pofája illegalizálni – de jön a trükk: az egyébként kicsivel a puhafedeles ár alá kalkulált e-könyv ingyen jár annak, aki a – hoppá: ingyenesen házhoz szállított – puhafedelest megvásárolja. DRM nélkül, digitálisan vízjelezett, személyre szóló e-példányt kap a vásárló abban a pillanatban, hogy megtörtént az utalás, mert a kiadó szerint az jár neki. A mellékhatás is egyértelmű: nyilván ki lehetne purgálni a személyre szóló azonosítót az ajándék kötetből, de 1) ajándékot nem illik továbbadni; 2) nem fogok azzal a kiadóval kiszúrni, aki engem (a pénzem, az érdeklődésem, a törzsvásárlói státuszom) megbecsül. Hogy mennyire megbecsül, és hogy mennyire komolyan veszi a Verso az egészet, az csak 2014 utolsó hetében derült ki: 90%-os engedményt adott minden elérhető e-könyvére! Ez azt jelentette, hogy nagyjából 3000 forintból 12 db tudományos szakkönyvet vásároltam, ami ráadásul igényesen formázott, rendesen megmunkált e-könyves formában érkezett azonnal a Kindle-re!

Utánanéztem azért – nem tagadom meg magam -, hogy ez milyen hatással van a jól ismert, ilyesféle kiadványokra specializálódott torrent oldalakra, vagyis mikor jelennek meg a Verso kifejezetten e-könyvből készített torrent verziói. Nos, talán nem nagy meglepetésre, ezek a kiadványok nem jelennek meg ezeken a lelőhelyeken! (Ugyanezek a címek más, pdf-ből szkennelt változatai persze hozzáférhetőek, de az e-könyves formátumok nem kerülnek fel.) Kimondhatjuk tehát, hogy ha egy kiadó komolyan gondolja az e-könyves terjesztést, megbecsüli a vásárlót, és van életképes – értsd: üzletileg kifizetődő – elképzelése arról, hogy is lehet ezt levezényelni, akkor igenis van szer az illegális terjesztés ellen. Az a vásárló ugyanis, akit komolyan vesznek, kvázi folyamatosan jutalmaznak, akit felnőttként kezelnek, akiben megbíznak, bizony nem fogja torrentre tölteni a kiadó könyveit. Következésképpen, amit beleforgat az eladásokba, a terjesztésbe, az mégis megtérül a végén – arról nem is beszélve, hogy hűséges vásárlókkal bővíti a klientúrát. Lehet tanulni!

Standard
digitális, könyv

Hogyan juthatsz legálisan kiadás előtt álló e-könyvekhez?

Mivel kényszeresen vadászom az újabb és újabb könyveket mindenféle témában és műfajban, elkerülhetetlenül belefutottam olyan esetekbe, amikor felcsigázott érdeklődéssel, de nagyon szomorúan konstatáltam, hogy adott esetben a kötet megjelenésig még hónapokat kell várnom. Idegesítő helyzet, pláne akkor, ha a Goodreads-en vagy máshol már ott virítanak a recenziók, vélemények, csillagok stb.: gyorsan nekiveselkedtem nyomozni, hogy is tartozhat az ember gyereke ahhoz a kiválasztottakat magába foglaló kaszthoz, akik már hónapokkal egy könyv megjelenése előtt olvashatják is azt. Nyilván több lehetőség is létezik, én a NetGalley szolgáltatását próbálgatom éppen, és már megérte: szépirodalom, sci-fi, tudományos kötetek sorjáznak a Kindle-ömön teljesen legálisan, a kiadók jóvoltából, ráadásul ingyen, és a megjelenés előtt hónapokkal is akár. Az ötlet pofonegyszerű: a kiadók egyre inkább látják, hogy egy-egy jól sikerült recenzió, élménybeszámoló óriásit tud dobni az eladási statisztikákon (lásd: Amazon kommentek), így ha van lelkes érdeklődő, miért is ne bocsátanának rendelkezésükre e-könyves verziókat olvasásra, cserébe pedig nem várnak mást, mint hogy lássák, az illető el is mondja a véleményét nyilvános fórumokon is. Win-win.

Bővebben…

Standard
digitális, kult

Megint olvassatok e-könyvet!

Mint minden évben, idén is beindult az “Olvass e-könyvet hét” kezdeményezés, épp ma kezdődött, és jövő szombatig tart. Kisebb kedvezmények már felütötték digitális fejüket, de továbbra sem látom, hogy olyan nagy feneket kerítenének az ügynek azok, akik egyébként a legkeményebben profitálnának az egészből, bár az is lehet, hogy igazuk van, és egy ilyen akcióval maximum ezt az egy hetet tudják valahogy feldobni, utána vissza a startvonalra. Én továbbra is tartom magam ahhoz, hogy alapvetően elbeszél egymás mellett a honi e-könyves kiadás és a fogyasztók, de simán lehet, hogy megint én nézek valamit félre: nem az olvasással van gond (épp most jelent meg egyébként egy összehasonlító kutatás, ahol speciel egészen jó helyet kaptunk – persze más kérdés, hogy a tartalmi oldalt nem nézték, de ne fanyalogjunk), nem is az e-olvasók terjedésével (mostanában egy IC-kocsiban legalább 3-4 e-inkes olvasóeszközt látok magam mellett, és persze ott vannak a tabletek is), használatával, de megkockáztatom, nem is feltétlen az árral (ez érzékeny téma, de ha valaki tényleg olvasni szeret, annak nem ez lesz az elsődleges akadály), hanem mindazon szolgáltatási ökoszférával, ami kicsiny hazánkban egész egyszerűen nem létezik. Nem hogy nem létezik, kevés próbálkozást látunk arra nézvést, hogy valaki egyáltalán elmozdulna abba az irányba, ami az olvasnivaló beszerzését kényelmi szolgáltatásként az instant get kategóriájába sorolná.

Bővebben…

Standard
digitális, utazás

Olvass és vonatozz!

A Könyvesblog számol be arról a kezdeményezésről, melynek eredményeként hamarosan elektronikus verzióban, részletenként elérhetővé válnak  az Alibi sorozat frissen megjelent, Sziget c. számának írásai, mégpedig úgy, hogy minden hónapban más és más szövegek kerülnek ki az első osztályú IC-kocsikba QR-kód formájában, amit az utazóközönség lelkesen beszkennel okos készülékével, és hirtelen irodalmat kezd fogyasztani. Bravó! Esküszöm, minden él és irónia nélkül, végre egy olyan ötlet, ami többszörösen is üdvözlendő (még úgy is, hogy halvány gőzünk nincs a megvalósítás minőségéről) – kivéve talán ezt a fránya első osztályú diszkriminációt: persze feltalálja magát a magyar, majd jól átsasszézik szkennelni. Egyrészt szép dolog irodalmi ügyet támogatni, olvasásra ösztönözni. Másrészt szép dolog mindezt  a digitális kultúra keretén belül tenni, a digitális mobil eszközök ésszerű, kifejezetten építő jellegű funkcióit előtérbe hozni. Nekem azért lenne még néhány javaslatom: például miért ne lehetne ezzel összekötni a MÁV – éppen most kicsit elhallgatott – wifi-bővítésével, vagyis azzal a törekvéssel, hogy az IC-kocsikon legyen vezeték nélküli internetes kapcsolat? Így már szolgáltatás szintjére lehetne ezt a kiváló ötletet fejleszteni, és – nem utolsó sorban – még bevételt is lehetne csiholni, amit aztán ügyesen vissza kellene forgatni további fejlesztésekbe, ötletek megvalósításába, satöbbi. Egyébként, ha már irodalom és MÁV, miért ne lehetne QR-kódokba rejtett verseket plántálni a vonatjegyekre? Vagy az IC magazint QR-kód segítségével letölteni a MÁV wifijén keresztül?

Standard