mellesleg

Szövegértés a tankönyvek alapján

A Történelemtanárok Egylete (TTE) közleményben adott hangot annak, hogy elege van az állami tankönyvekből, pontosabban nekik leginkább a történelmi atlasszal volna némi problémájuk, mert a javasolt, és megvalósult fejlesztések és javítgatások ellenére is hibádzik, minthogy “továbbra sem tartalmaz fokbeosztást, helységnév mutatót, kronológiát, valamint szinte olvashatatlanul apró betűket, halvány színeket használ, és csak részben alkalmas a (kerettanterv által is megkövetelt) forrás- és tevékenységközpontú oktatásra, képességfejlesztésre” (TTE honlap). Helyes, nemes felbátorodás, jogos észrevételek, gondolom, mindezeket már tucatszor jelezték is az illetékeseknél, akik vagy nem értik, miről beszélnek a jó pedagógusok, vagy magasról ejtenek az ilyen piszlicsáré ügyekre, van nekik fontosabb dolguk is.

És tényleg, egyébként lenne. Mert mondjuk szülőként engem speciel a történelem tankönyvek kapcsán ennél picit fajsúlyosabb problémák idegesítenek: ha komolyan vesszük egy pillanatra, tényleg csak egy röpke gondolatkísérlet erejéig, a PISA-felmérés tanulságait, akkor lehet, hogy érdemes lenne belepillantani azokba a könyveknek nevezett, többnyire összeragasztott, nyomtatott laphalmazokba, amelyek a hőn áhított tudást hivatottak eljuttatni a méltán érdeklődő nebulók fejébe. Hogy tudniillik megértsék a történelmet, és ezen keresztül bepillantást nyerjenek a világ dolgaiba, netán értsenek is valamit a körülöttük zajló eseményekből. Csakhogy ugyebár a kölkök szövegértésével bitang nagy problémák vannak, mert ugye hiába van előttük a szöveg feketén-fehéren, hiába vannak kiemelve a fontos dolgok vastagon szedve, hiába sorjáznak a szélre űzött szómagyarázatok, ezek a mai fiatalok… nem értik, amit olvasnak. Nos, kérem tisztelettel, én sem.

Tovább

Standard
digitális, egyetem, előadás

Mobil az oktatásban: ez valami vicc?

mobil-oktatasKészülök a szerdai előadásra, ahol ismét a mobil eszközök és az oktatás kapcsolatáról kell majd beszélnem, elővettem hát a 2013-as diasort, átpörgettem, hogy aktualizáljam kissé, hiszen azóta három teljes év eltelt – úgy látom azonban, hogy sajnos nincs túl sok dolgom: sőt, igazából semmi dolgom. Egész egyszerűen nincs mit kicserélni, átfogalmazni, korszerűsíteni, mert nagyjából nincs változás, ami hűen tükrözi az oktatási rendszer elvi-ideológiai-szakmai helyzetét. Gondoljunk csak az elmúlt hetekben a Facebookon debütált, virálisan terjedő, majd a nagyobb portálok segítségével széles körben megismert képre, ahol a nebulók – nem tudom nem elemezni rögvest kicsit a vizuális megjelenítést – legtöbbje lehajtott fejjel, elmerülve, magukba zárva, társas magányukban küzdenek az aktuális feladattal, míg a mobilok egy praktikusnak ítélt postaszortírozóban pihennek – vélhetőleg kikapcsolt állapotban, mintha csak katalóguscédulák lennének egy frekventált könyvtárban. A hvg.hu emelte nem hivatalos nemzeti konzultációs szintre, hogy ez vajon jó ötlet, vagy ideje lenne elmerengeni azon a lehetőségen, hogy a technológiai fejlődést valamiképp be kellene emelni (egyáltalán: engedni) ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá.

Tovább

Standard
digitális, könyv

Beszélgetés az e-könyvről

Még tavaly augusztus végén zajlott az a beszélgetés az e-könyvről, mint a könyv lehetséges utópiájáról, aminek a JAK szigligeti tábora adott otthont, és amelyen Áfra Jánossal, Dén Mátyás Andrással és Pál Dániel Leventével volt alkalmam részt venni. Ennek került fel a nagy internetre a szerkesztetlen változata – de ha minden igaz, még írásban megjelenő, szerkesztett verzió is lesz belőle.

Standard
digitális, egyetem, kurzus

Szeptemberben indul a Mobil és közösségi média speciális képzési modul

Mobil és közösségi média speciális képzési modul

Most jó elsőéves kommunikáció szakos hallgatónak lenni Szegeden (szvsz persze), hiszen számukra egy új képzési lehetőség nyílik, amit az alapképzési programon belül végezhetnek el, hiszen az SZTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport a Magyar Telekom Dél-alföldi régiója támogatásával szeptemberben beindítja Mobil és közösségi média speciális képzési modulját, amire most lehet jelentkezni. Ez a modul egyébként minden közszájon forgó előítélet ellentételezése is: a képzés tantárgyi-kurzus összetétele egyrészt a hagyományosabb, bölcsészeti stúdiumokat sem hanyagolja el amellett, hogy bitang erős munkaerőpiaci beágyazottsággal bír, hiszen olyan vezető cégeket sikerült bevonni az oktatásba, mint a kirowski Isobar, a Carnation Group, a Telekom, illetve a Binga. Ma felvételi tájékoztató, jövő héten pedig már felvételi – mi nagyon várjuk!

Standard
digitális

Elektronikus tankönyveket az oktatásba!

Néha napján a kezembe kerül a Metropol, és így a szerdai számban ráleltem egy érdekes részre: a Metropol és a Primus Capital által közösen meghirdetett pályázat a döntőhöz ért, ahol az egyik esélyesként az az ötlet szerepel, miszerint váltsa le a nyomtatott könyveket az elektronikus tankönyv az oktatásban. Az érv egyszerű: ne kelljen azt a rengeteg kötetet cipelni – egyszerűbb egyetlen eszközzel közlekedni, és ha kellően fejlett és interaktív a tananyag, akkor a munkafüzet is kiváltható. Az ötlet nagyszerű – de ennyi alapján nem lehet eldönteni, hogy életképes-e, hiszen a napilap nem ír túl sokat róla, így azt sem lehet tudni, Jáki Tamás, az ötletgazda vajon átgondolta-e, mi mindennel jár egy ilyen átállás. Csak hogy világos legyen ugyanis a kontextus, tudjuk, hogy a nálunk fényévekkel előrébb tartó Dél-Korea 2015-re tervezi a teljes e-tankönyves átállást, és már jó ideje dolgoznak rajta – nos, ez lenne a honi cél is Jáki szerint. Bármennyire is szimpatikus az ötlet, és sokan, sokféleképpen hangoztatjuk ezt egy ideje, egészen egyszerűen 1) előkészítés nélkül ilyet nem lehet véghez vinni; 2) ahol az oktatás szétverése folyik éppen, nem lesz túl nagy fogadókészség egy ekkora horderejű beruházás véghez vitelére.

Tovább

Standard
digitális

Kindle Whispercast – eszközmenedzsment felsőfokon

Bár folyamatosan minden alapot nélkülöző optimizmusnak bélyegzik azt, amikor előadom, hogy nem is lenne olyan megoldhatatlan, hogy mondjuk egy első éves egyetemista kezébe adhatnánk egy olvasóeszközt, amire félévente-évente (a kurzusoknak megfelelően) menetrend szerint megérkeznének a szükséges olvasmányok, illetve tudós tanulmányok, így gyakorlatilag nem pusztán a sokat ócsárolt fénymásolási szürke-fekete gazdasági szegmenst lehetne minimálisra redukálni, de a hallgató is hálás lenne. Erre jön az Amazon, és megmutatja, hogy ezt egészen egyszerűen és okosan meg is lehet valósítani: beindította a Kindle Whispercast szolgáltatást, aminek pont az a lényege, hogy az iskola/tanszék/intézet/stb. Kindle-állományát néhány gombnyomással és minden különösebb extra rendszergazdai ismeret nélkül lehet menedzselni – feltölteni az új anyagokat, szinkronizálni azokat, levenni a korábbi, szükségtelen dolgokat, egyáltalán, naprakésszé varázsolni az eszközöket központi módszerrel. A gyakorlatban ez ugye azt jelenti, hogy ha mondjuk a hallgató felveszi “A” oktató kurzusát, akkor a Kindle-jére automatikusan fel lehet tölteni a kurzushoz rendelt olvasmánylista. Mindez nyilván nem honi helyzetre értendő jelen pillanatban, de jól látszik, hogy ami itt még alaptalan optimizmus, technológiai értelemben véve, de még ezen a bolygón realitás.

Standard