digitális

Netbook + Xubuntu

A kis első generációs netbookom (igazi matuzsálem, Asus EeePc 1000H, még Windows XP-vel érkezett) mostanság kezdte nehezen futtatni a Windows 7-et, ami immáron két éve hozta a formáját meglepően jól, így válaszút előtt álltam: vagy újratelepítem a Windows-t, vagy veszek egy nagy levegőt, és folytatom az átállást Linuxra. Az irodai gépemen már jó ideje dual bootban fut a Windows 7 és az Ubuntu, így egyáltalán nem tartottam attól, hogy az ismeretlenbe kell fejest ugranom, tehát határozott mozdulattal nyúltam is egy USB-ért, amit bootolhatóvá varázsolt az UNetbootin, és meglepően gyorsan köszöntött is az Ubuntu. Egy hétig gyűrtem is, de be kellett látnom, hogy sajnos akár mennyire is gyorsult a Unity felület, korántsem a netbook gyengébb specifikációjára van kitalálva: időnként olyan szinten belassult, hogy a Windows 7 legdurvább kedvében sem tudott ilyet produkálni, így világossá vált, hogy ennek ebben a formában nincs értelme. Viszont ha már megszoktam az Ubuntut, akkor kipróbáltam az egyik kis tesót, s lőn, a Xubuntu gyönyörűen, gyorsan, frissen teszi a dolgát, nincs útban, kényelmes, ügyes, igényei sincsenek. Pedig nekem vannak.

Bővebben…

Standard
digitális

Agyő, netbook!

A netbook kategóriája mindig is gyanakvással vegyes figyelmet generált: kellemes, hordozható méret és alacsony ár az egyik oldalon, kellemetlen korlátok, gyenge hardver specifikációk a másikon, hogy mást ne is említsek. Amikor megjelent az Asus első Eee Pc generációja, sokan nem is értették, miért van erre szükség, és eleve halva született ötletnek könyvelték el, azonban hamar kiderült, hogy egy új szegmens született a hordozható számítástechnikai eszközök egyébként sem kis piacán. Most azonban amilyen gyorsan indult, olyan gyorsan be is fejeződik a karrier: az Asus és az Acer is bejelentette, befejezik a netbookok gyártását. Az ok egyszerű: óriási mértékben megcsappant az érdeklődés az ilyen jellegű gépek iránt a táblagépek elterjedésével – bár szerintem ez csupán az egyik mozzanat a lépést megelőzően, hiszen a netbook sem volt már a régi, elég megfigyelni azt a tendenciát, amit az Asus Eee-sorozata képviselt, amire valójában a kis méret folyamatos felfelé kerekítése, és a netbook hardverturbózása (a subnotebook kategóriája felé) volt jellemző. És bár nyilvánvaló, hogy ez a kérészéletű kategória nem marad tartósan a számítástechnika történetében, azért én korántsem temetném olyan gyorsan a nagyszerű eszközt.

Bővebben…

Standard
digitális

Ahogyan a hosszabb irományok készülnek

A múltkor valaki megemlítette, hogy milyen jó, hogy sokszor írogatok arról, mire milyen szoftvert vagy alkalmazást lehet használni, de fura, hogy soha nem értekezek arról a konkrét munkafolyamatról, amelyben ténylegesen gyakorlattá válik egy-egy ötlet. Nos, a mindmap használatát tavaly egy egész előadás során láthatták a hallgatók, hiszen egy teljes félévig csak mindmap-prezentációt készítettem, sőt ugyanezen alkalmazás indult elsőnek mindenféle esszéírás vagy lista készítésénél is. Ebben a félévben a Prezi volt soron: a filmelméleti előadásaim mindegyike Prezivel készült, ráadásul igyekeztem mindegyiket más stílusban, más megoldásokkal tarkítva elkészíteni – így persze magam is sokat tanultam az alkalmazásról. A szakdolgozatok feltöltésével kapcsolatosan a kollégákkal előszeretettel használtuk a Google Dokumentumokat, mert hol én, hol más egészítette ki információval a listákat – nem volt fájl küldözgetés, minden a felhőben történt. Most pedig igencsak erőteljesen visszatér a disszertáció projektje, ahol a OneNote–Word párosa dolgozik. A OneNote-ról írtam már korábban is, akkor arra fókuszáltam, mennyire megkönnyíti a jegyzetelést. Most, amikor írni kell, a OneNote kifejezetten okos társ, ráadásul az Office 2010-ben nagyszerűen integrált is a jelenléte a szövegszerkesztőben.

Bővebben…

Standard
digitális

Windows 7 a netbookon

Windows Mivel igyekeztem mindenféle kifejezetten netbookra fejlesztett Linux disztribúciót tesztelgetni és bemutatni (pusztán felhasználói szemszögből, ohne geekery), talán úgy fair, hogy a Windows is sorra kerüljön. Már csak azért is, mert – jöhet a cenzúrázatlan gúny és szidalom – a Windows 7 jelenleg az a rendszer, ami tartósan ott van a gépemen, leváltva a gyári XP-t. Eleinte persze ódzkodtam attól, hogy a bevallottan nem netbookokra fejlesztett rendszerrel egyáltalán próbát tegyek, de egy nagy levegő, és már váltottam is – egyelőre a megbánásnak nyoma sincs. Az egész ott kezdődik, hogy az új Windows energiagazdálkodása meglepően jó, így az eredeti félelmem, miszerint az akkumulátor nem fogja kibírni a vonatozást, merthogy feleannyi ideig fogja bírni, mint az XP-vel, nem igazolódott be, és legalább ugyanolyan rendelkezésre állást produkál most, mint az egyébként nLite-osított nyugdíjba vonuló rendszer. Mindezt egyébként úgy, hogy az eye-candy, vagyis az Aero-s vizuális megoldások alapbeállításban működnek, nincsenek lekapcsolva vagy lebutítva, és a kijelző fényereje ugyanabban az állásban van, mint korábban. Vagyis a Windows 7 minden előzetes riogatás ellenére sem terheli meg jobban az akkut, mint elődje, és jobb időt produkál sok, korábban tesztelt Linux disztrónál is (persze elképzelhető, hogy a továbbra is töretlen fejlesztés már ebben a régióban is eredményes, és nem pusztán a boot időre koncentrálnak a fejlesztők, ami ugyan nyilván divatos kérdés, de szerintem tökéletesen irreleváns).

Vizuális kidolgozottság tekintetében nem szükséges túlságosan sok példát emlegetni arra nézvést, hogy mit hoz a 7-es, netbook tekintetében csupán annyi érdekes, hogy már a telepítés folyamán zökkenőmentesen beállítja az 1024×600-as méretet, amit pár kattintással az automatikusan eltűnő és egérmozdulatra előtűnő tálcával kell csak megspékelni ahhoz, hogy a szűkösre szabott “screen real estate” ki legyen használva. Ehhez a Chrome minimális felső sávja csak pluszban segít, és ugye itt is egy ctrl+b tovább növeli a helyet a kedvencek toolbarjának minimalizálásával. Az Office csomag (érdemes próbát tenni a jelenleg is ingyen letölthető 2010 Beta-val) szalagmenüjét is minimalizálhatjuk, ha sok helyet foglal és nincs használatban, de akár teljes képernyőre is tehetjük a dokumentumot, ami már-már klasszikus remediációs érzést ad (a fehér lap vs. a felhasználó/író). Ilyen apróbb trükkökkel lehet kompenzálni a szűkösebbre szabott képernyőméretet, és a Windows 7 eddig minden tekintetben tolerálta a beállításokat, egy-két kattintással mindent meg lehetett oldani, minden különösebb keresgélés illetve kutatás nélkül. A Microsoft termékei villámgyorsan indulnak, nem csak az Office, hanem a Security Essentials vagy akár a Photosynth is.

A viszonylag gyengébb (1,6 Ghz) Atom processzornak mintha meg sem kottyanna a Windows 7 működtetése: persze lehet, hogy az Asus végzett rendes támogató munkát processzorkezelés terén a Super Hybrid Engine-nel (a Windows 7 megjelenésekor nem csupán a drivereket készítették el az új rendszerhez, de BIOS frissítést is kiadtak, valamint a segédprogramokat is újrahangolták). Kellemes érzés, kényelmes felhasználói élmény a Win7+netbook kombó, akárki akármit mond. Bár vannak megoldások az USB-ről történő telepítésre is (mert ugyebár a netbookokban általában nincs optikai meghajtó), alap esetben külső meghajtóról lehet telepíteni a rendszert, ami kifejezetten gyors és zökkenőmentes (bár minden telepítés más, így ki tudja, ki mibe szalad bele). Ha valaki szereti tweakelgetni a rendszerét, mert elégedetlen, vagy szimplán kalandvágyó, akkor a Windows 7 igen sok lehetőséget ad a finomhangolásra, de ha ez nem elég, akkor a SMART Utility megbízható segítséget nyújt, ha minimalizálni szeretnénk a felesleges szolgáltatások háttérben való futását, stb.

Számomra az akku időn túl fontos szempont volt a külső kivetítő kezelése is, ami XP-n a funkciógomb nyomogatásával volt megoldható: a Windows 7 automatikusan rááll a projektorra, de ha nem így lenne, akkor a Win+p billentyűkombinációval egy pillanat alatt minden beállítható (a Lifehacker mutat be néhány hasznos gyorsbillentyű beállítást). Felesleges a Windows 7-et összehasonlítgatni akár a Linux disztrókkal, akár a Hackintosh-sal, amelyek a netbook ligában versenyeznek, mert mindegyiknek megvan az előnye és a hátránya is (ahogyan a Szélessáv blogban kimondatott, a linux “nem jobb, mint a windows, csak másképp rossz”), és a felhasználó igényeitől függ, melyik rendszer lesz a megfelelő. Esküszöm egy fillért nem fizetnek érte, de azt kell mondjam, jelenlegi állapotában a Windows 7 stabilabb és felhasználóbarátabbnak bizonyul netbookon, mint a korábban próbálgatott Linux hajtások (Eeebuntu, Jolicloud, Moblin, Ubuntu, Kubuntu, ezek netbook remixei, és az Easy Peasy), amelyek viszont naponta változnak, fejlődnek.

Standard
digitális

Netbook vagy nem netbook – ez itt a kérdés

Asus EeePC 1000H Sokadszorra olvasom a netbook-ok méltatását, bemutatását, ajnározását, szapulását, egekbe magasztalását, földbe tiprását, most legutóbb az origo tündököl az iskolakezdést megkönnyítő szakértői szerepben laptop/netbook vásárlás ürügyén, és azt kellett ismételten konstatálnom, hogy az ilyesféle cikkek szerzői bizony meglehetősen kevés időt töltenek netbook társaságában – maximum egy kis teszt időszak, és máris jöhet a velős konklúzió. Nem kívánok döntőbíró vagy a szakértők fölé magasodó megaszakértő lenni, így csupán saját, egyszerű, mezei felhasználói tapasztalataimról ejtenék néhány szót – most az origo felvetéseit használva verbális trambulinként, minthogy ugyebár iskolakezdés esete forog fenn. Nem kívánok senkit rábeszélni a számítástechnika eme hajtásának beszerzésére vagy, éppen ellenkezőleg, lebeszélni egy esetleges vásárlásról, inkább csak néhány közkeletű félreértést igyekszem tisztázni a magam módján. Vegyük tehát sorra az általában felmerülő szózatokat, és nézzük, én mit tapasztaltam saját gépem esetében mindezekből.

1. Gyengébb, korlátozott teljesítmény

Itt jön a processzor (jellemzően az Intel Atom széria egyik fajtája) szapulása, hiszen ez az egy magos verzió nem tud nekünk HD minőségű videók lejátszásához elegendő hátteret biztosítani. Nos, ki a fene óhajt HD videókat nézegetni egy netbook-on?! Nem arra való a kis gép, tehát felesleges ezt felhántorgatni hátrányként. Egyébként is netbook-ja válogatja, de tény, hogy nem erre lett kitalálva a felület, és így a hardver sem (egyébiránt sem a youtube, sem más videómegosztók esetében sem akadozik a lejátszás általában). Inkább arra, hogy hétköznapi, jellemzően interneten végzett tevékenységekhez nyújtson könnyen hordozható, jól kezelhető, gyors és megbízható, sallangoktól mentes eszközt. Megfelel az átlag netbook ezen elvárásoknak? Teljes mértékben. Tökéletesen használható szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre, böngészésre, csetelésre, olvasgatásra (igen, erre is, hála a kitűnő LED háttérvilágítású képernyőknek), de hadd folytassam a sort olyasmikkel, amelyekről általában nem esik szó: lehet itt képet szerkeszteni, videót vágni, még honlapot szerkesztgetni is! Nálam ugyanis simán futott már Photoshop és videószerkesztő is – kétségtelen, hogy a kis méretű képernyő nem ezekre a szoftverekre lett kitalálva, de arra, hogy az ember gyors munkákat elvégezzen rajta, mégiscsak megfelel: egyszer sem akadozott egyik nagyobb hardver igényű alkalmazás sem. Inkább azzal érdemes trükközni – mint általában minden program esetében -, hogy hogyan lehet maximálisan kihasználni a kis képernyőt úgy, hogy a lehető legkisebb felesleges helyfoglalás történjen az adott program vagy alkalmazás futtatásakor. De ennek semmi köze a teljesítményhez.

2. Lebutított, gyengébb, korlátozott lehetőségő operációs rendszer

Mondják ezt akkor is, ha éppen a Windows XP fut a netbook-on, de pláne akkor, amikor egy-egy Linux disztróval értékesített példányról kell valami velőset megfogalmazni. Ha valaki valaha próbálkozott már bármelyik operációs rendszerrel egy netbook-on, nagyon jól tudja, hogy nemhogy nem fedi a valóságot a megállapítás, de egyre inkább az ellenkezője az igaz: soha nem látott operációs rendszer szintű fejlesztés indult meg a netbook hirtelen jött sikerére épülve. Egyrészt néhol radikálisan megváltozott a felhasználói felület, és végre teljesen felesleges részeket gyomlálnak ki a gyorsaság és a stabilitás miatt, másrészt olyan új, leginkább az online közösségi kapcsolattartás szempontjából kiemelkedően fontos funkciók épülnek be core-szinten a rendszerekbe, amelyek – nem nehéz ezt megjósolni – valószínűleg egyre inkább utat találnak a hagyományosabb, desktop-stílusú operációs rendszerekbe is így vagy úgy. Lebutításról pedig szó sincs: ugyanaz az XP vagy például Ubuntu fut tökéletesen netbook-okon, amit asztali gépeken is megtalálhatunk. A pozitív oldalon ráadásul az is megjelenik, hogy nagyobb figyelmet kap az optimalizálás: jobb az energia felhasználás, optimalizáltak a linux kernelek, vagyis amiben hátrányt szenvedne a netbook, azt az operációs rendszerek többsége máris kompenzálja. (Azt meg, hogy a netbook-on futó Linux disztrók erősen lebutított, alapfunkciós rendszerek lennének – nos, ezt meghagyom Linux-fanoknak ziccerként…)

3. Nincs optikai meghajtó, CD/DVD lejátszás-írás

És nem is kell. Majdnem egy év alatt egyszer volt szükségem ilyesfélére, azt egy külső meghajtó segítségével is könnyedén meg tudtam oldani, de aztán rájöttem, hogy ugyanazt az eredményt értem volna el, ha USB kulcsot használok. Ezen kívül minden egyebet meg tudtam oldani USB-n keresztül – ráadásul nem kell azon aggódnom, hogy ugyanúgy bekrepál a CD/DVD combóm, mint ahogy a másik gépemen, ahol sokáig felesleges, súlynövelő tényezőként virított a szerkezet, mert másra nem volt jó. Másrészt tényleg koncentráljunk a felhőre, és lássuk be: nem kell felesleges adathordozó. (Persze az is igaz, hogy egy netbook vásárlása előtt át kell gondolni, valóban meg tudunk-e lenni nagyobb processzor, CD/DVD-író-olvasó nélkül, nehogy később ütközzünk kellemetlenségekbe. Tudatos vásárlás, ennyi.)

4. Kicsi és kényelmetlen a billentyűzet

Már akinek. Nekem nem kifejezetten kicsit a kezem, és az ujjaim sem rövidek, a helyzet mégis az, hogy amióta a netbook billentyűzetét nyüstölöm, megszűnt mindenféle izületi fájdalmam, ami alkalomadtán előjött “normál” méretű billentyűzet tüzetes püfölését követően. Itt is az a fontos, ami egyébként szerintem minden egyes gép vásárlásakor: tessék kipróbálni, és figyelembe venni a személyes igényeket és elvárásokat. Én személy szerint nagyon kellemesen csalódtam a netbook ezen aspektusában.

5. Kicsi a képernyő

Egy újabb kicsi. Igen, ez az egyik alapvető tulajdonsága a netbook-nak – ezért (is) vásárolják őket. Azonban hamar meg lehet szokni, és a minőség kárpótol a méretért. Jellemzően LED háttérvilágítással jönnek ki a kis noteszgépek, ami meglehetősen jó a szemnek – az enyém azóta nem sajog, amióta átszoktam a netbookra. Áœgyesen lehet gazdálkodni a “screen real estate”-tel is: be lehet állítani a programokat úgy, hogy minél kisebb helyet foglaljanak a képernyőből, így kényelmesen lehet dolgozni.

6. Nem alkalmas “komoly” munkára

Kinek mit takar a kifejezés, hogy “komoly munka”. Az origo például azt írja, szakdolgozóknak nem ajánlja, legfeljebb külső monitor és billentyűzet csatlakoztatásával. Megint csak azt tudom erre mondani, hogy tessék kipróbálni! Én ugyanis több nagyobb lélegzetű tanulmányt is megírtam már a netbook-on, jelenleg pedig a disszertációm készül rajta (Word teljes képernyőn = üres fehér lap az egész képernyő, tökéletes!). Sokkal kényelmesebb nekem ez így – bármikor elővehetem a gépet, átülhetek vele egyik szobából a másikba, ha könyvtárazni kell, akár a polcok között is sétálgathatok vele, vagy ha éppen a vonaton jön rá az ihlet, akkor sincs semmi gond. De akkor is teljes komfort érzetet nyújt, ha otthon, asztalra helyezve gépelek rajta. Csendes, jó billentyűzetű, kényelmes kis gép. Nekem tökéletesen alkalmas komoly munkára.

Összességében persze mindig el kell mondani kötelező körként, hogy át kell gondolni, mire kell a gép, és nem szabad csak úgy, a trend miatt beleugrani egy-egy vásárlásba. De azt is jó lenne hozzátenni, hogy ez nem csupán a netbook-okra igaz: mindennemű eszköz esetén így kell lennie. Számomra, munka és hétköznapi kapcsolattartás szintjén is a lehető legoptimálisabb választásnak bizonyult a netbook, és mivel naponta használom, sokszor egészen más tapasztalataim kumulálódnak, mint néhány szakértő egy-két napos tesztje során. Egyetemre, kurzusokra, tanulásra például az egyik legjobb eszköz, amit valaha kitaláltak: strapabíró, megbízható, könnyű, hordozható társ, amivel nem csak jegyzetelni vagy kurzusfeladatokat végezni lehet, de kitűnően alkalmazható prezentációk megtartására vagy közös munkára is. Nem akarok fogadatlan prókátora lenni a számítógépek ezen szegmensének, de a fentieket fontosnak tartom hozzátenni a mára már bevett panelmondatok sokaságához – egyszerűen azért, mert bosszant, ha nem igazán teljes a kép. Remélem, egy kicsit teljesebb lett.

Standard
digitális

Vidám felhősödés

Jolicloud Korai lenne bármit is elkiabálni, de nagyon úgy tűnik, Keltnek igaza volt, amikor azt mondta, a Jolicloud a legkevésbé rossz netbook linux, és ahogyan azt az origo cikke is bemutatta, az Ubuntu legfrissebb kiadásán alapuló, még alpha2 fázisban leledző rendszer annyiban nyújt többet a megszokott Netbook Remix felhasználói élményben, hogy egy ügyes, jól átgondolt felhős kapcsolati rendszerrel bővítették a lehetőségeket, melyen keresztül nem csupán a közösségi szolgáltatások elérése és használata, de a felhőben működő szolgáltatások asztali jellegű alkalmazásként történő működtetése is gyerekjátékká válik. Olyan, mintha a már megszokott NBR felületre egy réteget húztak volna, amely így egyszerűsíti a felhő és az asztal közötti navigálást, gyorsítja az elérést, és gazdagítja a felhasználói élményt. Ráadásul az egész rendszer olyan előtelepített alkalmazásokkal érkezik a maga 600MB-nyi képfájljában, ami az indítást követően máris használhatóvá teszi gépünket: nem kell flashplayer vagy betűtípus telepítgetésével fáradni, de még a billentyűzet vagy a nyelv állításával sem foglalkozni, hiszen előbbiek már alap funkcióként érkeznek, utóbbiakat pedig még az indítás előtt egy kattintással be lehet állítani. Ilyen apró figyelmességek sorozatával kényeztet a Jolicloud, és ha így halad, hamarosan valóban több körrel beelőzi társait.

NBR

A Jolicloud egyik legfőbb adaléka a közösségi színterek rendszerszintű integrálása. Ez azt jelenti, hogy – a Prism segítségével, és a Chrome-hoz hasonlóan – egyszerűen egy ikonra kattintva érhetjük el a Facebook, Twitter és még számos online szolgáltatás felületét, nincs tehát arra szükség, hogy a böngészőben füleket nyitogassunk.

Bejelentkezés

Mondhatnánk persze, hogy ezt egy XP-n is simán megtehetjük, de a lényeg itt az, hogy maga az operációs rendszer úgy épül fel, hogy erősen a felhős alkalmazásokra alapoz, vagyis hamarabb találkozunk például a Google Dokumentumok ikonjával, mint az Open Office-széval, ráadásul a My Jolicloud elnevezésű felület egyértelműen a webes kapcsolattartást és információcserét hivatott előtérbe helyezni az asztali szoftverek rovására. Mindez azért van így, mert a Jolicloud előkészítése ténylegesen azon alapul, hogy a netbook a netes alkalmazások és közösségi szolgáltatások használatára hivatott, így az operációs rendszer feladata más, mint az eddig megszokott feladatok.

Regisztráció

Megmondom őszintén, egyelőre – alpha fázisban van még a fejlesztés, tehát korántsem nevezhető késznek – meglehetősen átlátszik az Ubuntu alap, pontosabban annak is az NBR felülete, de már most látszik, hogy ez fokozatosan a háttérbe fog szorulni, és mintha az lenne a végső cél, hogy egy valós interfészként funkcionáljon a Jolicloud a felhasználó és online jelenléte között. (Kíváncsi leszek, a Google által bedobott Chrome OS mennyiben lesz hasonló – az elképzelés ugyanis közel áll a Jolicloud által míveltekhez.)

Szemléltetésképpen a következő módon lehet alkalmazásokat telepíteni:

1. Kiválasztjuk, melyik alkalmazást szeretnénk használni…

Alkalmazások

2. … és rákattintunk a telepítésre.

Google Dokumentumok - telepítés

3. A telepített alkalmazás ikonja megjelenik a szolgáltatás jellegének megfelelő listában az NBR felületen.

Google Dokumentumok - indító ikon

4. Egy kattintás, és már használható is.

Google Dokumentumok - dokumentum szerkesztése

Az általam eddig kipróbált netbook linux disztrók közül a Jolicloud volt az első, ahol minden, amit egy gyors teszten próbálgatni szoktam, tökéletesen működött: minden perifériát, drivert, hálózatot stb. azonnal felismert és használt, gyorsan indította az alkalmazásokat is, ráadásul a külalakkal sincs különösebb bajom – nyilván lesz ez még egységesebb is, jelenleg a szolgáltatások körét szélesítik a fejlesztők, és a stabilitásra helyezik a hangsúlyt, a külcsín majd a beta végefelé válik véglegessé. Kényelmes, már most meglepően könnyen és jól használható a rendszer.

Standard