egyetem, köz

Bölcsészek a mekiben?

Sajnos továbbra sem csituló elánnal osztogatják minden szinten (legutóbb épp államtitkárin, ami felettébb problematikus véleményem szerint, de ezt hagyjuk most), hogy az egyetem elvégzése után valami ilyesmi jelenet rajzolódik ki bölcsészek tekintetében:

– Mit kér egy közgazdász a bölcsésztől?
– ?
– Duplasajtburgert kólával.

A közgazdász természetesen behelyettesíthető bármely, sikeresnek vélt diplomással, de a bölcsész (így, monolitikus vendéglátóipari szakmunkásként) örök. Bár sokan bizonyították már e vicc tételének valóságtól való kalkulálhatatlan elrugaszkodását, azért talán nem árt leszögezni:

Erre a twitre többen is rácuppantak, de csak kevesen találtak a témába illő, releváns statisztikai adatot, viszont végül ez a válasz is megérkezett:

— Endre Jofoldi (@jendre) November 7, 2014

Ezúton is köszönet a linkért, és gyorsan nézzünk is bele a csatolt dokumentumba!

Bővebben…

Standard
egyetem, köz

Alkalmazz bölcsészt, ha innovációt szeretnél!

Korábban már említettem, hogy Angliában az angolos BA-sok tömege használta arra a diplomáját, hogy például a bankszektorban helyezkedjen el, és hogy akkoriban számomra ez egészen meglepő karrier opciónak tűnt, de azóta teljesen ésszerű, jól átgondolt lehetőségnek tartom mind munkaadó, mind munkavállaló szempontjából. Most a BNET-en olvasom, hogy nemhogy nem ördögtől való ötlet ez, de sokan egyenesen az innováció előrevitelét, egyáltalán meglétét látják abban, hogy bölcsészeket alkalmazzanak magasabb pozíciókban, akik képesek arra, hogy a megtanult kereteken túl, a megszokottaktól eltérő elgondolásokkal, megközelítésekkel rukkoljanak elő, főképpen olyan szituációkban, ahol a mérnöki, racionálisnak mondott gondolkodás nem segít. Arról van szó ugyanis, hogy az oktatási rendszerek kitűnően képesek felkészíteni a diákokat-hallgatókat arra, hogyan használjanak adatokat, hogyan elemezzék azokat, és ebből milyen következtetéseket lehet levonni, mennyire igazolhatóak a kezdeti feltételezések, azonban ezek a szakemberek csupán abban a rendszerben képesek gondolkodni, amiben ezek a műveletek működőképesek. Számukra azonban értelmezhetetlen kérdésnek tűnik a “mi lenne, ha” kezdetű elmélkedés – na, itt jön a képbe a bölcsész!

Bővebben…

Standard
köz

Csupa jó hír

Nem tudom, mi lehet a levegőben, de csupa olyasmit olvasok mostanság, amelyek korábbi, elfogadott és serényen gyászolt tények ellenkezőjét bizonygatják. Történt, hogy a hazánkban már-már szitokszóként használt, ún. PISA-felmérés megállapította, hogy elég ramatyul állunk, már ami a fiatalok olvasáskészségét, szövegértését illeti, és ez a jövőre nézvést bizony nem kecsegtet túl sok jóval: elbutulunk, na (mert ugye mi lesz, ha már annyira sem értjük az elénk tolt aláírandót, amennyire most?, ésatöbbi). Erre jön egy másik felmérés, amely nemhogy elmarasztalna bennünket, pláne nem kongatja a vésznek az ő harangját: tudtuk, európai viszonylatban igencsak az élmezőnyben tanyázunk problémafelismerő és –megoldó készség illetve szövegértés tekintetében? Olvasunk, értelmezünk, használjuk a rendelkezésre álló információt: tiszta bölcsészország volnánk ezek szerint (amit egyébként alátámaszt egyik volt, világlátott külhoni hallgatótársam megjegyzése is: “Életemben nem láttam olyat, hogy a metrón ennyi ember olvas – könyvet!”). Na most akkor hogy is van ez? Tessék csak utánanézni, nem más-más korosztály kiértékelésekor kapjuk az eredményt, hanem erős átfedéssel a generációk között! Akkor most kinek higgyen a jól olvasó és interpretáló, jó problémamegoldó és anomáliapurgáló készséggel megáldott állampolgár? Pláne, ha nő az illető, merthogy az is kiderült, hogy ügyes a magyar, de a magyar nőnél nincs ügyesebb! Örüljünk hát, és legyen ez az új országimázs! (Csak innentől kezdve nehogy arra gyúrjunk, hogyan is rendeljünk el további felmérés-stopot.) Aztán itt vannak a munkaerőpiacilag kilátástalan helyzetben lévő bölcsészek: kiderült, itt sem olyan sötét a helyzet, mint szajkózzák.

Bővebben…

Standard