fotográfia

Tényleg kell neked egy fényképezőgép?

Az úgy kezdődött, hogy megírtam, milyen fantasztikus érzés és megtiszteltetés, hogy egy fotós magazinban szerepelhettem, elmondhattam, honnan hová jutottam a fényképezéssel, milyen eszközöket használok, és nagyjából melyek azok a témák, amiket szeretek fotózni. Azán a Facebookon már érkezett is olyan komment, hogy talán érdekes lehet ezt az utat lépésenként megnézni és megosztani, hátha más is okulna belőle, ami persze rögtön felveti a kérdést, hogy ki vagyok én, hogy bárkinek is tanácsokat osztogassak teljesen amatőrként? Hát, senki. És talán épp ez a lényeg: megszámlálhatatlan profi igyekszik minél hatékonyabban elmagyarázni a fotózás alapjait, haladó lépéseit és profi fogásait, van, aki jobban, van, aki kicsit döcögősebben, de egy dolog közös bennük – nagyon is értenek ahhoz, amit csinálnak, merthogy ez a szakmájuk. Ebből kifolyólag sokszor pont az marad ki az okításból, ami a lényeg: teljesen felkészületlen amatőrök próbálnak ezekből a tananyagokból megtanulni néhány fogást, és innen már tényleg az oktató profi empátiáján és retorikáján múlik, sikerül-e valamit úgy átadni, hogy azt tényleg meg is értse a nebuló, és hasznosítani is tudja esetleg. Na, engem ez a veszély nem fenyeget, mert pontosan olyan amatőr vagyok, mint vélhetően az, aki ezt érdeklődve olvassa, vagy még amatőrebb, aki nem járt tanfolyamra, nincs hihetetlen alapos technikai képzettsége a téren, és bizony nap mint nap hibázik – bár talán egyre kevesebbet.

Szóval reményeim szerint egy “vak vezet világtalant” jellegű sorozat veszi most kezdetét, ami talán lebontja azt a fránya falat, ami a profi és az amatőr között nyilván mindig megvan: nem észt osztani jöttem, hanem – ahogy fentebb jeleztem – megosztani azokat a lépéseket, amiken keresztül kicsit talán jobb képeket tudok már készíteni, mint mondjuk egy éve. Ha ez valakinek segít, már megérte, mindenki más pedig teljes nyugalommal kattintson csak tovább, nincs harag. Ha pedig valaki profi, vagy tippje van, vagy másképp csinálja (mert a fotó már csak ilyen, nincs egy igaz út), nyugodtan szóljon bele, tanuljon csak mindenki!

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem, előadás

Mobil az oktatásban: ez valami vicc?

mobil-oktatasKészülök a szerdai előadásra, ahol ismét a mobil eszközök és az oktatás kapcsolatáról kell majd beszélnem, elővettem hát a 2013-as diasort, átpörgettem, hogy aktualizáljam kissé, hiszen azóta három teljes év eltelt – úgy látom azonban, hogy sajnos nincs túl sok dolgom: sőt, igazából semmi dolgom. Egész egyszerűen nincs mit kicserélni, átfogalmazni, korszerűsíteni, mert nagyjából nincs változás, ami hűen tükrözi az oktatási rendszer elvi-ideológiai-szakmai helyzetét. Gondoljunk csak az elmúlt hetekben a Facebookon debütált, virálisan terjedő, majd a nagyobb portálok segítségével széles körben megismert képre, ahol a nebulók – nem tudom nem elemezni rögvest kicsit a vizuális megjelenítést – legtöbbje lehajtott fejjel, elmerülve, magukba zárva, társas magányukban küzdenek az aktuális feladattal, míg a mobilok egy praktikusnak ítélt postaszortírozóban pihennek – vélhetőleg kikapcsolt állapotban, mintha csak katalóguscédulák lennének egy frekventált könyvtárban. A hvg.hu emelte nem hivatalos nemzeti konzultációs szintre, hogy ez vajon jó ötlet, vagy ideje lenne elmerengeni azon a lehetőségen, hogy a technológiai fejlődést valamiképp be kellene emelni (egyáltalán: engedni) ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá.

Bővebben…

Standard
digitális

Okosodó hülyülés – hülyülő okosodás?

Szinte nincs olyan nap, amikor fel ne bukkanna valami vicces, vagy épp inkább elkeserítően komoly(kodó) megjegyzés arra vonatkozólag, hogy mainapság, ahogy egyre több okos eszközzel vesszük körül magunkat, ezzel ellentétes arányban egyre hülyülnénk – hol keményen, hol finomabban szólnak ezek a vészkiáltások. A mémek szintjén persze csak arról van szó, hogy “bizony, bizony, így megy ez” bólogatással helyeselünk az olyan szövegekre, mint például “Okos a tévénk, a telefonunk, még az óránk is, csak mi leszünk egyre hülyébbek!”, a respektált pszichológus azon megjegyzésén, miszerint “az internet és az okos eszközök elterjedése előtt milyen nyugodt volt a mi pszichénk, milyen kiegyensúlyozott volt a lelki életünk, hiszen nem áradt mindenünnen a világ zaja, nem tudtuk például, hogy sok ezer kilométerre tőlünk véres háború zajlik” stb.,  pedig nosztalgikusan párásodik a tekintetünk. Szerintem meg szögezzük le egyszer, s mindenkorra, hogy mindkét megközelítés alapvetően elhibázott – hogy-ne-mondjam: hülyeség. Nem arról van szó, hogy a digitális, mobil “okosítás” minden aspektusa feltétlen szükséges lenne, vagy hogy minden eszköz, illetve alkalmazás valós problémára adna választ, de ne tegyünk már úgy, mintha ezek az eszközök lennének felelősek az ember értelem vélt (vagy valós) hanyatlásáért.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Az aktivitásmérők hatása – kutatás

Mára szinte mindenfelé aktivitásmérő eszközökbe (sports trackers) és alkalmazásokba botlunk, talán nem túlzás kijelenteni, hogy szinte megkerülhetetlenné váltak: ha valaki valamilyen mozgásra adja a fejét, vagy csak simán szeretné tudni, mennyit és milyen intenzitással sétál naponta, nyilván könnyedén megtalálja a magának leginkább megfelelő mérési lehetőséget. Engem is beszippantott már, használok több megoldást is, és persze próbálom kitapasztalni, mi miért jó – valamint magamon is látom mindennek a hatását. Pont ebbéli állapotomban derült ki, hogy indul a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoportjának égisze alatt egy ígéretes kutatás, amely épp azt vizsgálja, milyen hatása van az egyes emberek életére-életvitelére, sportolási hajlandóságára az aktivitás mérésének elterjedése, a mindennapokba való egyre mélyebb beépülése. Ha valaki él ilyen eszközökkel, mobilos alkalmazásokkal, arra kapacitálnám, jelentkezzen a kutatásban való részvételre, és ossza meg velünk tapasztalatait, szokásait, élményeit, és segítsen abban, hogy minél sokrétűbb, tartalmasabb, előremutatóbb anyagot lehessen összehozni a témában! A kutatás oldala itt található, jelentkezni pedig itt lehet rá.

Standard
digitális, konferencia

Konferencia és mobil alkalmazás

El tudom képzelni, hogy ez csak kicsiny hazánkban újdonság, illetve azt is, hogy csak mifelénk, bölcsészek háza táján értékelhető nóvumként az, ha egy konferenciához mobil alkalmazás is készül. Itt rögtön lendüljünk is túl a #wtf és a miért/minek kérdésein: tegye fel a kezét, aki látott már olyan konferencia programot, ahol semmi, de tényleg semmi nem változott a programfüzet nyomdai átfutása és az esemény kezdése közötti intervallumban, netán épp már a lebonyolítás során! Senki? Na, pontosan ezért érdemes haladni a korral: egy ilyen alkalmazáson keresztül a szervezők percek alatt frissíthetik a programot, akár direkt üzenetek formájában is jelezhetik a változásokat, ráadásul sokkal közvetlenebb, személyesebb lesz mindettől a kapcsolattartás, ami emeli a komfortot, valamint a lebonyolítás színvonalát. És ez csak egy a további lehetőségek közül. Tegyük fel, hogy bal kézben egy csésze kávéval botladozunk a fogadáson, ahová nyilván nem cipeljük az információs paksamétát: ilyenkor vajon honnan hívjuk elő az aznap hallott szekciók előadásainak címeit, netán az emlékezet mely bugyrából rángassuk elő a másnapi szekciók sorrendjét, egy-egy érdekesnek ígérkező előadás leírását, netán a mellettünk ácsorgó résztvevő rövid bemutatkozását? Maradjunk annyiban, hogy nem felesleges flancolás, hanem valós igényre adott egyszerű válasz egy jól kitalált alkalmazás, amit bárhol és bármikor elindíthatunk.

Bővebben…

Standard
digitális, publikáció

A hvg.hu-n alvásmentesítek

Szigorú közgazdasági értelemben nézve nincs túl sok gyakorlati haszna az alvásnak – azon kívül, hogy egy jelenleg alapvetőnek tűnő szükségletről van szó, amelynek kielégítése nélkül egyelőre mindenre alkalmatlanok vagyunk. Egyelőre. Alvásunk gyarmatosítása ugyanis már megkezdődött, első fegyvernemként az okos eszközöket vetik be. Értünk jönnek, nem ellenünk.

Az alvás és az új, viselhető számítástechnikai eszközök kapcsolatáról a hvg.hu-n írtam.

Standard