Címkék archívuma: mese

Requiem New Orleans-ért

A hercegnő és a béka Sokan vannak úgy, hogy a számítógép animáció korszakában a hagyományosnak mondott rajzilmnek tulajdonképpen befellegzett, ám – naivitás vagy sem – én még mindig azok közé tartozom, akik bíznak abban, hogy a kézművesek bizony képesek meglepni bennünket, és olyan varázslatot tudnak elénk tárni, aminek tökéletesen mindegy, hogy két dimenziója van vagy több – a lényeg a mese. Ezzel a várakozással ültünk be a Disney legfrissebb animációs műsorára, mely A hercegnő és a béka címmel egy hagyományosabb vonalú mese ígéretével kecsegtetett. Hogy mi sikeredett belőle, röviden összefoglalható: New Orleans olyan arcában jelenik meg, amilyennek Stella és Stanley láthatta A vágy villamosában, vagy amilyennek a nagy Satchmo trombita futamai alapján képzeljük el; a Disney-rész azonban sajnos alulmúlja önmagát. Az egész történet tulajdonképpen egyfajta requiemként hat, amelyben az animátorok hihetetlen atmoszférateremtő képességükről tesznek tanúbizonyságot, leginkább persze az art deco fantáziaszekvenciákban, ami színvilágában, textúrájában és ötletességében is lenyűgöző, ami sajnos a mese komponensbe már nem tudott átcsurrani. Pedig az alapötlet nem rossz. Adott a klasszikus béka vs. hercegnő/királylány meccs, amiből persze hetedhét országra szóló lagzi kerekedik, mert ugye az a mesekönyvekben is szépen le vagyon írva, hogy a csók elcsattanásának pillanatában a varangy hirtelen daliává minősül át, és ez ünneplésre ad okot. A Disney csavart egyet a klisén, és inkább a varangy kap párt – vagyis a hercegnő nyálkás (bocsánat, váladékos) békává avanzsál.

Unaloműzés Jusztse bolygón

Jusztse bolygói kasút Hirtelen borzasztóan hideg lett. Jusztse mind a négy holdja egyszerre kelt fel és nyomták le a ragyogó napot, amely így nem tudta ellátni kellő energiával a városok bioburkait, és a virtuálisan generált nyári környezetet sürgősen át kellett állítani őszi tájképre, nehogy kognitív disszonancia miatt álljon le a termelés a planétán. A zord időjárás persze a vezéreket és a bírákat is azonnal hazazavarta magánszigeteikről, és immár a légkondicionált, jeges utcákon baktathattak munkába a digitális pálmafasziget ösvényein tett lazító sétáik helyett. A Vén Bírák annak ellenére elzarándokoltak nyári kotlóhelyeikre, hogy Jusztse bolygót komoly gazdasági válság érte el – ám kezelési tervük nem volt, hiszen csak a szimulált válságok stratégiájához értettek. Így aztán fejüket a homokba dugva süttették hasukat a sugárcsövek fényétől övezve. Mire visszatértek, a helyzet korántsem oldódott meg, sőt, Jusztse népe egyre elégedetlenebbnek tűnt. Már amennyit találkoztak velük. Nem-működő társadalmuk alapja ugyanis éppen arra épült, hogy kizártak mindenféle kontaktust a társadalmat alkotó létformákkal, mondván, hogy juszt se tárgyalnak olyanokkal, akik nem az ő steril rétegeikből származnak.

Mese az adaptációról – Csillagpor

Nemrég megnéztem a Neil Gaiman könyvéből készült Csillagpor című filmet, és annyire tetszett, hogy rögtön elolvastam a könyvet is. A két szöveg olyan együttest alkotott ezt követően, hogy az erről alkotott véleményt nem csak egy blogbejegyzésnek szántam, így kerekedett egy újabb cikk az Apertúra Magazin számára. Szándékosan megtartottam azt a sorrendet, amelyben a szövegek eljutottak [...]