Misi szörnykávézója

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy évfolyam az amerikaniszikán, akik közül sokan igen közel kerültek a szívemhez, mert hát nyilván bohó, ifjú oktató voltam, ráadásul szentül meg voltam győződve arról, hogy tele vannak tehetséggel és lehetőséggel. Most nem azért mondom, de nagyon úgy tűnik, hogy nem csalatkoztam, hiszen ahogy nézegetem a közelebb és […]

Munkás Pisti eltitkolt élete – egy újabb mese egy instagramról

Még a múltkori medvehagymaszedés alkalmával ütötte ki a szemem az úton ez a tábla, ami a satufék-kiszáll-fényképezkedik automatikus mozdulatsorban teljesedett ki, annyira meglepett (minden kedves epöli lakostól ezúton is elnézést, de földrajzi járatlanságom egészen korán kiderült tanáraim számára – ez azóta sincs orvosolva). Talán érthető, hogy nem tarthattam magamban mindazon, egykor titkosként kezelt információt, amit […]

A varázslatos játszóház

Instagram mesék #2 – Ma ellátogatunk egy játszóházba, ahol még sosem jártunk! – közölte Anya a két tévé előtt punnyadó gyerekkel egy nyári reggelen. – Sőt, Barna is jön velünk! – tette hozzá, ami fokozta a beígért kaland iránti várakozást, mert az unokatestvérek igencsak szerették egymást. A három gyerkőc az autó hátsóülésére applikált ülésekbe szorította […]

A sárga kacsa meséje

A sárga alapon narancssárga kacsás sapkájú sárga kacsa nem tudta, mitévő legyen. Lenézett narancssárga, gumírozott műanyag kezeire, és az egészből nem értett semmit. Hát nem szárnyai vannak egy kacsának? Persze a tollai helyett a bolyhosodni képtelennek tűnő plüss tapintása is furcsának hatott. És ahogy mindezen morfondírozott – vajon miből készült a sárga alapon narancssárga kacsás […]

Requiem New Orleans-ért

A hercegnő és a béka Sokan vannak úgy, hogy a számítógép animáció korszakában a hagyományosnak mondott rajzilmnek tulajdonképpen befellegzett, ám – naivitás vagy sem – én még mindig azok közé tartozom, akik bíznak abban, hogy a kézművesek bizony képesek meglepni bennünket, és olyan varázslatot tudnak elénk tárni, aminek tökéletesen mindegy, hogy két dimenziója van vagy több – a lényeg a mese. Ezzel a várakozással ültünk be a Disney legfrissebb animációs műsorára, mely A hercegnő és a béka címmel egy hagyományosabb vonalú mese ígéretével kecsegtetett. Hogy mi sikeredett belőle, röviden összefoglalható: New Orleans olyan arcában jelenik meg, amilyennek Stella és Stanley láthatta A vágy villamosában, vagy amilyennek a nagy Satchmo trombita futamai alapján képzeljük el; a Disney-rész azonban sajnos alulmúlja önmagát. Az egész történet tulajdonképpen egyfajta requiemként hat, amelyben az animátorok hihetetlen atmoszférateremtő képességükről tesznek tanúbizonyságot, leginkább persze az art deco fantáziaszekvenciákban, ami színvilágában, textúrájában és ötletességében is lenyűgöző, ami sajnos a mese komponensbe már nem tudott átcsurrani. Pedig az alapötlet nem rossz. Adott a klasszikus béka vs. hercegnő/királylány meccs, amiből persze hetedhét országra szóló lagzi kerekedik, mert ugye az a mesekönyvekben is szépen le vagyon írva, hogy a csók elcsattanásának pillanatában a varangy hirtelen daliává minősül át, és ez ünneplésre ad okot. A Disney csavart egyet a klisén, és inkább a varangy kap párt – vagyis a hercegnő nyálkás (bocsánat, váladékos) békává avanzsál.