Egye meg a főztjét!

Julie & Julia Töredelmesen be kell vallanom, hogy a televíziók (nem is olyan széles) programskálájából néhány alapvető klasszikuson túl maximum gasztronómiai jellegű műsorokra vagyok kíváncsi, és azoknál is egyre inkább hullik a férgese, és egyre nehezebben találok olyat, amit érdemes is nézni. Általában a mérce az, hogy éhes leszek-e a műsor közben, vagy nem, és közben szórakoztat-e az egész műsor, vagy sem. Mivel érdeklődési köröm meglehetősen egysíkú, lapos és kiszámítható, ezért talán nem véletlen, hogy gasztronómiában az ultimate hero Gordon Ramsay (aki a konyha Dr. House-a vagy Kal Lightman-je, lássuk be), és majd’ minden esetben várom, hogy más műsorokban is megjelenjen váll felett lebegő gonosz kis piros ördögként, természetesen hosszasan szitkozódva. A Két nő, egy recept – Julie és Julia című film audiovizuális kóstolgatása közben azonban a jó skót szakácsfenomén nem, vagy csak nagyon kis mértékben hiányzott, és azonnal, előre szeretném követelni, hogy Meryl Streep igenis kapjon még egy Oscar-díjat! Mert ugyan a film tulajdonképpen semmilyen tekintetben nem mutat fel semmi kiemelkedőt, szokatlant, emlékezeteset – mégis működik. Kicsit hosszabb a kelleténél, néha kifejezetten súrolja a lapos, unalmas jelenet meghatározását, ám akkor a kajatematika ürügyén Julie (Amy Adams üdítő alakításában) nekilát blogba ojtott tevékenységének, és szépen, alaposan átgondolt párhuzamos történetsíkon “szólítja meg” Juliát (Meryl Streep felülmúlhatatlan megformálásában), akinek életéből már-már blogszerűen kipécézett pillanatai kellően klappolnak az ifjú gasztroblogger rekordkísérletének mindennapjaival.

Kétségtelen kételyek

A dráma illetve színház és a film viszonya az uralkodó adaptációelméleti meglátások szerint minden problémát nélkülöz, hiszen például a dialógus ürügyén rokon művészeti ágak, így nagyon nem is lehet mit beszélni róluk. Ha ezt így gondolja valaki, akkor talán John Patrick Shanley munkája némi kételyt ébreszthet benne, hiszen az igen sikeres színpadi mű még a […]