digitális, web

#nemkamu: az álhírekről

[Úgy szokott kezdődni a nap, hogy Palatinus Dávid Leventével Messengeren megosztunk valami olyan tartalmat, ami beindít egy erőteljes gondolati reflexiót, és görgetjük, görgetjük, adunk hozzá értelmezési horizontokat, hol pedig csak morzsákat, majd mindig megállapítjuk, hogy ezt meg kéne írni, le kéne jegyezni, és persze minden alkalommal felmerül, hogy vajon egy chat beszélgetésre hogy a francba lehetne hivatkozni. (Tényleg, hogy?) Most erőt vettünk magunkon, és a beszélgetést kifésültük, hogy egy bejegyzés születhessen belőle: ha működőképes a formátum, ezen a vonalon kísérletezünk tovább. Első ilyen állomásunk, avagy a DZ-PDL pilot, az álhírek természetrajzát boncolgatja: nem mellesleg bemelegítésnek tekinthető a november 6-i rózsahegyi pódiumbeszélgetésre (erről később), ahová már most annyi témát listázunk szerintem, hogy jaj nekünk, ha végig akarnánk menni rajtuk. Szóval: az álhírek, a post-truth, és ami ezzel kapcsolatban hirtelen eszünkbe jutott.]

DZ: Rengeteget beszélünk manapság a post-truth korszakáról, arról, hogy vajon hogy vagyunk képesek hinni az álhíreknek, vajon miért kattintunk minden hülyeségre, és miért tudnak az áltartalmak elbizonytalanítani bennünket olykor-olykor. Mi lett az igazsággal, mi lett a józan ésszel, a racionalitással, és vajon tényleg Trumpnak és a Brexitnek köszönhetjük azt, hogy már magunk sem tudjuk, mi igaz és mi nem? Tényleg a közösségi média bűne, hogy meginogtunk kissé?

Ha hihetünk Fredric Jamesonnak, akkor azt mondhatjuk, hogy egyrészt a történelemmel való viszonyunk fokozatos megszűnése, valamint az érzelem hanyatlása ürügyén beköszöntő laposság az, ami megakadályozza azt, hogy bármiféle mélyebb igazságot képesek legyünk feltárni. Egészen konkrétan beszél a laposságról (pl. kétdimenziós képernyők, lapos, tükröződő felületű felhőkarcolók stb.), melynek esztétikai-kulturális dimenziója azonban jóval túlmutat azon, mintsem hogy szimpla manifeszt jelenségként értékeljük őket. Valamiféle skizofrén törés okozta blokk keletkezik a jelölőlánc működésében (itt persze már Lacanra utal, lehámozva meglátásainak klinikai-analitikai kontextusát), melynek következtében már nem a történetiség relációjában értelmezhető igazság (vagy hamisság) fogalmai az operatív kifejezések, sokkal inkább valami letaglózó affektív (magyarul érzelminek fordították, de azért az affect nem egyenlő az emotionnel) túlcsordulás (akár negatív, akár pozitív irányban) irányítja a jelen megértését.

Bővebben…

Standard
digitális, publikáció

Spreadable Media

Jó hír a Henry Jenkins fanoknak, hogy hamarosan megjelenik a Convergence Culture néhány meglátását, gondolatát tovább boncolgató új, sok-sok szerzővel készült Spreadable Media, aminek hívószavai között találjuk a mémeket, a vírusokat, a web 2.0-t és a befolyásolók fogalmait is – persze rendesen megráncigálva, kritikai perspektívából kapjuk mindezek újragondolását olyan kontextusokban, mint a turkálós ruhák globális kérdése vagy a rajongók ingyenmunkája (csak hogy két érdekességet ragadjak ki a széles választékból). Annak érdekében, hogy a megjelenésig se legyünk teljesen kiéhezve, illetve bizonyos szempontból gyakorlatba öntve az elméleti diszkusszió néhány saroktételét, Jenkins és társai web exkluzív esszéket adott közre hétről hétre, aminek most a végére értünk, így 31 érdekes és gondolatébresztő iromány várja olvasóit, egyfajta bemelegítésként a kötet kiadása előtt. Hogy könnyebb legyen a mazsolázás, és persze hogy rendes e-olvasó eszközökön is élvezhető legyen a válogatás, összerendeztem egy letölthető kollekcióba az egészet – csak itt, csak most, csak magunknak! Média-újmédia témaköre iránt érdeklődőknek, mondanom sem kell talán, máris kötelező olvasmány!

Standard
digitális, folyóirat, web

NECSUS – új szabad hozzáférésű médiatudományi folyóirat

A NECS és az Amsterdam University Press közös kiadványaként indult útjára a minap a NECSUS – European Journal of Media Studies, első száma már meg is jelent “Crisis” címmel. A maximálisan szimpatikus kezdeményezés és minőségi kivitelezés is üdvözlendő – a magam módján a fő tanulmányok e-könyvesített változatával köszöntöm a szerkesztőket, sok sikert és színvonalas számot kívánva nekik, és persze nem utolsó sorban saját magunknak is!

 

Standard