mellesleg

Tudós ember kontra szövegszerkesztő

Rövid, ígérem, nagyon rövid kis panaszkodó bejegyzés lesz ez, amolyan önterápiás jegyzettel. Olyan jelenséget tár fel, amiről nem beszélünk, s talán soha nem is kerül felszínre, de nekem jó ideje keseríti az életem – feleslegesen. Jöjjön tehát egy kis technológiai determinista hozzáállásból szárba szökkent kiskáté kifejezetten bölcsészetet bűvölő tudós emberek részére, akik netán számítógépes szövegszerkesztővel állítják elő kiváló tanulmányaikat.

  • A bekezdés végére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés elejére nem kell szóköz. Sem egy, sem több.
  • A bekezdés első sorának behúzását a szövegszerkesztő képes automatikusan megoldani. Nem, nem kell, sőt: tilos tabulátorral bűvészkedni.
  • Idézet blokkot a teljes idézet tetszőleges behúzásával (pl. balról-jobbról egy-egy cm) lehet formázni – nem, nem a soronkénti tabulátor püfölésével.
  • Ha pl. a Word két teljesen helyesen írt szót zölddel aláhúz, és gyanúsan nagy a köztük lévő távolság a többi szóhoz viszonyítva, talán ideje megnézni, vajon nem folyamatosan dupla szóközzel töltjük-e ki a rendelkezésre álló oldalt.
  • Új bekezdést enter segítségével kezdjünk, ne milliónyi szóközzel és egy csinos tabulátorral próbálkozzunk.
  • A tanulmány végén nem kell még öt-hat entert ütni.
  • A tanulmány utolsó bekezdését nem kell nyolc szóközzel zárni.
  • A bibliográfia összeállításakor például függő sorbehúzást vagy sima listát érdemes alkalmazni, semmi esetre sem a fránya tabulátorral kell látszólag elrendezni az elrendezhetetlent.

Tudom, megkaptam már érte a magamért, de könyörgöm, ha csak ezt az egyetlen eszközt (értsd: szerszámot) kell használnia egy igen magasan képzett embernek egy produktum előállításához, ugye nem nagy kérés, hogy legalább alapszinten bírja az eszköz használatának csínját-bínját? Továbbá koncentráljon a tudós a szöveg tartalmára, ne akarjon rögvest tördelni is – az egy másik szakma. Hajrá markdown és tsai!

Standard
digitális, folyóirat, publikáció

A markdown beleszól az elméletbe

Már régóta foglalkoztatott az, hogy a kedvenc web alapú írásmódom, a markdown (aminek segítségével például a jelen szösszenetet is elkövetem, így, folyamatos jelenben) miként változtatja meg magát az írás modus operandiját, és mindezt hogyan lehet elméleti keretek közt taglalni, hiszen ez – és a mellette felsorakoztatható egyéb, hasonló elven működő technikák sokasága – valami egészen más alapra helyezi a digitális írás mibenlétét. Szűts Zoltán kért fel még tavaly, hogy az Irodalomismeret számára írjak valami irodalom és digitális kultúra függvényében értelmezhető tanulmányt, így adódott a lehetőség, hogy átgondoljam, mégis mi köze egy szövegbeviteli módnak az irodalomelmélethez. Minél többet foglalkoztam a témával, annál inkább világossá vált, hogy igen sok: a markdown tökéletes példája annak, ahogy a klasszikus hipertext magába építi a programnyelvi szintet is, és így önmaga tipográfiai-megjelenési kontrolljaként is működik, tehát a szöveg bevitele és megjelenése nem a szövegszerkesztő interfész parancsaitól függ, hanem magából a szövegből ered. Tökéletes példája annak, amit Jacques Lacan úgy fogalmazott meg anno, hogy “nincs metaszöveg”. A tanulmány letölthető az Irodalomismeret oldaláról, vagy alant olvasható.

Dragon Zoltán: Az írás algoritmikus foka by dragonweb

Standard
digitális, egyetem

Markdown prezentációk

Miután elég sokat papoltam arról, hogy manapság mindent markdown segítségével írok, eljött a friss félév időszaka, és persze az is kiderült, hogy amit évek óta mondogatok (“Ebben az évben végre kevesebb előadást vállalok, nem lesz akkora a hajtás, lehet más projekten is dolgozni!”), most sem valósul meg, sőt: több előadást kell tartanom, mint eddig. Így megy ez. Viszont ezzel az is jár, hogy nem lesz időm slide-okat gyártani, még csak prezibe sem fogom dobálni az anyagot, és ha már annyira a markdown felé fordultam (olyannyira, hogy ha minden igaz, hamarosan tudós értekezésben is megfogalmazom, miért is rendkívüli dolog ez a formátum), a tavalyi – egyébként egészen jól szuperált slid.es alapú – prezentációs rutint sem viszem tovább, jöjjön valami, ami az új praxishoz passzol. Minden kívánságom így váljon valóra: amint ezt kigondoltam, jött is egy email a Draft mögött álló Nathan Kontny-tól, hogy lehet bizony markdown prezentációkat készíteni, ráadásul olyan pofonegyszerű az egész, hogy nem is értem, eddig miért nem találta ki senki.

Bővebben…

Standard
digitális, előadás, web

Prezentáció – a hagyományos megoldásokon túl

Sokszor és sokféleképpen kerül elő a téma – szemináriumi kiselőadásoktól kezdve tudományos konferenciáig mindenhol alapvetően fontosnak tartom, ki milyen vizuális segédanyagot használ fel mondandójához, pláne, hogy hogyan. Sajnos azt látom többnyire, hogy bármily átgondolt és szépen csiszolt is egy-egy előadás, magára a diákra/prezire kevés idő jut, így valójában maximum kisegítő, mankó jellegű kényszermegoldásként (több esetben is hallottam már: “kötelező nyűgként”) jelennek meg a pontozott listás részek, karöltve a több mondatos idézetekkel. Nem vagyok a PowerPoint vs. Prezi vita híve, mert szerintem mindkettővel lehet kiemelkedően jót alkotni (kétségtelen, hogy a Prezivel gyorsabb és látványosabb az eredmény) – minden azon múlik, van-e ötlet, van-e indíttatás egy igazán figyelemfelkeltő és a figyelmet fenntartó perezentáció elkészítésére. Mivel mindkettő előnyeiről (és talán hátrányairól is) szóltam már, így inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy szerencsére van további alternatív lehetőség is kitűnni a tömegből – ráadásul ingyen, és úgy, hogy az elkészült munka mindig kompatibilis lesz a bemutatáskor használt eszközökkel (ebben eddig ugye a Prezi vitte a prímet). Borzasztó egyszerű a képlet: böngészőben működtethető, html+css+javascript alapú, könnyen programozható prezentációt kell kiókumlálni! Nem kell megijedni, nem fáj az annyira…

Bővebben…

Standard