Netbook + Xubuntu

A kis első generációs netbookom (igazi matuzsálem, Asus EeePc 1000H, még Windows XP-vel érkezett) mostanság kezdte nehezen futtatni a Windows 7-et, ami immáron két éve hozta a formáját meglepően jól, így válaszút előtt álltam: vagy újratelepítem a Windows-t, vagy veszek egy nagy levegőt, és folytatom az átállást Linuxra. Az irodai gépemen már jó ideje dual bootban fut a Windows 7 és az Ubuntu, így egyáltalán nem tartottam attól, hogy az ismeretlenbe kell fejest ugranom, tehát határozott mozdulattal nyúltam is egy USB-ért, amit bootolhatóvá varázsolt az UNetbootin, és meglepően gyorsan köszöntött is az Ubuntu. Egy hétig gyűrtem is, de be kellett látnom, hogy sajnos akár mennyire is gyorsult a Unity felület, korántsem a netbook gyengébb specifikációjára van kitalálva: időnként olyan szinten belassult, hogy a Windows 7 legdurvább kedvében sem tudott ilyet produkálni, így világossá vált, hogy ennek ebben a formában nincs értelme. Viszont ha már megszoktam az Ubuntut, akkor kipróbáltam az egyik kis tesót, s lőn, a Xubuntu gyönyörűen, gyorsan, frissen teszi a dolgát, nincs útban, kényelmes, ügyes, igényei sincsenek. Pedig nekem vannak.

Continue reading

Kalóz felsőoktatás

 

Nem finanszírozza tovább az oktatásban használt Microsoft-licencek megvásárlását az állam, ezt a tételt Magyarország következő évi központi költségvetésébe már nem is tervezték be. Az amúgy is jelentős forráshiánnyal küzdő középiskolák és felsőoktatási intézmények számára a Linux jelentheti az alternatívát. Márciustól csak illegálisan használhatják a Microsoft termékeit, kivéve, ha maguk fizetnek érte.
[...]
Az NFM közleménye hozzátette, a jövő évi költségvetésben a Tisztaszoftver program költségeit már nem tervezték be, így az érintett oktatási intézmények csak 2012. március 1-ig használhatják jogszerűen a program keretében a Microsofttól bérelt szoftvereket. Az iskoláknak tehát alig több mint 2 hónapjuk van, hogy megoldást találjanak a problémára. (forrás: eInclusion.hu)

Nem az a baj, hogy a nyílt forráskódú operációs rendszerek és alkalmazások végre labdába rúghatnak, hanem az, hogy nem fognak. Ugyanis nincs szakmai előkészítése a váltásnak, sem technikai/üzemeltetői, sem oktatási oldalon. Ennek pedig csak az lehet az eredménye, hogy a felsőoktatás (és természetesen a közoktatás is) illegalitásba terelődik szoftverhasználatilag, ugyanis senki nem gondolhatja komolyan, hogy március 1-től mindenki fogja magát és egy friss formatot követően valamelyik Linux-disztrót telepíti vidáman. És ne tessék nekem azzal jönni, hogy minden Windows-ra írt programnak van Linuxos alternatívája: nem, ez így, ebben a formában egészen egyszerűen nem igaz. Vannak területek, ahol szerintem is nagyjából fájdalommentesen át lehetne állni – megkockáztatom, sokan észre sem vennék a változást. Vannak azonban olyan területek, ahol egyszerűen mission impossible. Mivel azonban globálisan kell gondolkodnia az intézményeknek, ez a hibrid megoldás az eddigi költségek és gondok többszörösét jelenti. Jelentkezzen az az intézmény/vezető, aminek/akinek ez ínyére van, vagy egyáltalán vállalni tudja… Mire valamelyest talán sikerült eredményt elérni a legális szoftverek terjedése ügyében, most sikerül hosszú időre kitűzni a kalóz zászlókat a felsőoktatási intézmények épületeire.

Viszlát Microsoft, helló OpenEdu!

Mostanra bizonyossá vált, hogy a jövőben nem jár ingyen Windows a felsőoktatási hallgatóknak, amit persze a korábbi szerződés lejárta miatt már egy ideje tapasztalhattak is azok, akik mostanság szerettek volna szert tenni legális Windows 7-es operációs rendszerre (és – bár erről nem esik szó, de nyilvánvaló – Office 2010-es csomagra) a Tisztaszoftver programjában. A mintegy 400 milliónyi megtakarítás mellett a lényeg, hogy a nyílt forráskódú szoftverek most lehetőséget kapnak arra, hogy növeljék piaci részesedésüket – kérdés persze, hogy van-e erre befogadási készség. Mi fog tehát változni ezen a téren? Szerény véleményem szerint nem sok. Amikor anno leírtam, hogyan juthatnak a hallgatók ingyen legális Windows-hoz és Office-hoz, azért tettem, mert azt tapasztaltam, hogy a hallgatók túlnyomó többsége egész egyszerűen nem tudott erről a lehetőségről. Nincsenek adataim arról, milyen kihasználtságú volt a Microsoft Campus, de nem reprezentatív kérdezősködésem saját környezetemben azt az eredményt hozta, hogy elenyésző azok száma, akik éltek ezzel a lehetőséggel. Ennek oka éppen ugyanaz, ami miatt szerintem a nyílt forráskódú operációs rendszerek és szoftverek sem fognak nagy változást hozni ebben a szférában: az emberek többnyire előtelepített operációs rendszerrel vásárolnak gépeket, és ott a Microsoft egyelőre majdhogynem egyeduralkodónak számít.

Continue reading

Ha ma lennék gólya

Azon gondolkoztam nemrég, vajon milyen lenne, ha ma kezdeném az egyetemet, vajon mit és hogyan csinálnék másként a mai eszemmel, és főleg a mai technikai háttérrel. Arra gondolok, hogy anno a kérdés az volt, vajon spirálfüzetbe vagy külön lapokra jegyzeteljek – egyáltalán, hogy a francba is kell jegyzetelni, miről is van szó: csak kulcsszavakat írjak, vagy tanuljak gyorsírást, mert másképp nem megy? Vegyem fel az előadást diktafonnal (igen, akkor is volt ilyen, bár ugye akkor apró kazettákkal vacakoltunk), aztán otthon, hatszor visszajátszva próbáljam kiszűrni a lényeget? Egyáltalán mi a lényeg, honnan tudom, hiszen itt nincs vastagon szedett szövegrész, meg apró betűs plusz információ? Kardinális kérdésként éltem meg továbbá a megfelelő íróeszköz használatát is: ha pánikszerűen jegyzetelek, a golyóstollat egyre jobban rányomom a papírra, elfárad, megfájdul a kezem – legyen inkább klasszikus töltőtoll, az jobban siklik, vagy inkább az akkor megjelent zselés a nyerő, netán kerámia betétes toll? És akkor még nem beszélünk arról a sokkról, amikor először kellett esszét írni és – figyelem, életem első kemény megrázkódtatása – gépelve beadni! Arról a hőskorról van itt szó, amikor PC-t csak szülők munkahelyén láttunk, és a Windows 95 nevű csúcstechnológiát nem tudom hány floppy diskről kellett telepíteni, a fájljainkat parancsorból lekérdezni a DOS-ban – vagyis automatikusan egy kivénhedt, bilikék vagy bilizöld színű, hordozhatónak titulált mechanikus írógéppel versenyeztem még. Arról a hőskorról van itt szó, amikor UNIX rendszeren Mozaic böngészővel kerestünk az Altavistán, és Pine-ban kaptuk az elhanyagolható számú emailt. A fénymásolást családilag, munkahelyi gépekkel lehetett megoldani, máskülönben kifejezetten luxuscikknek számított, vagyis inkább kézzel írtuk át egymás jegyzeteit (ha sikerült kisilabizálni a másik írásképét).

Continue reading

Vidám felhősödés

Jolicloud Korai lenne bármit is elkiabálni, de nagyon úgy tűnik, Keltnek igaza volt, amikor azt mondta, a Jolicloud a legkevésbé rossz netbook linux, és ahogyan azt az origo cikke is bemutatta, az Ubuntu legfrissebb kiadásán alapuló, még alpha2 fázisban leledző rendszer annyiban nyújt többet a megszokott Netbook Remix felhasználói élményben, hogy egy ügyes, jól átgondolt felhős kapcsolati rendszerrel bővítették a lehetőségeket, melyen keresztül nem csupán a közösségi szolgáltatások elérése és használata, de a felhőben működő szolgáltatások asztali jellegű alkalmazásként történő működtetése is gyerekjátékká válik. Olyan, mintha a már megszokott NBR felületre egy réteget húztak volna, amely így egyszerűsíti a felhő és az asztal közötti navigálást, gyorsítja az elérést, és gazdagítja a felhasználói élményt. Ráadásul az egész rendszer olyan előtelepített alkalmazásokkal érkezik a maga 600MB-nyi képfájljában, ami az indítást követően máris használhatóvá teszi gépünket: nem kell flashplayer vagy betűtípus telepítgetésével fáradni, de még a billentyűzet vagy a nyelv állításával sem foglalkozni, hiszen előbbiek már alap funkcióként érkeznek, utóbbiakat pedig még az indítás előtt egy kattintással be lehet állítani. Ilyen apró figyelmességek sorozatával kényeztet a Jolicloud, és ha így halad, hamarosan valóban több körrel beelőzi társait.

NBR

A Jolicloud egyik legfőbb adaléka a közösségi színterek rendszerszintű integrálása. Ez azt jelenti, hogy – a Prism segítségével, és a Chrome-hoz hasonlóan – egyszerűen egy ikonra kattintva érhetjük el a Facebook, Twitter és még számos online szolgáltatás felületét, nincs tehát arra szükség, hogy a böngészőben füleket nyitogassunk.

Bejelentkezés

Mondhatnánk persze, hogy ezt egy XP-n is simán megtehetjük, de a lényeg itt az, hogy maga az operációs rendszer úgy épül fel, hogy erősen a felhős alkalmazásokra alapoz, vagyis hamarabb találkozunk például a Google Dokumentumok ikonjával, mint az Open Office-széval, ráadásul a My Jolicloud elnevezésű felület egyértelműen a webes kapcsolattartást és információcserét hivatott előtérbe helyezni az asztali szoftverek rovására. Mindez azért van így, mert a Jolicloud előkészítése ténylegesen azon alapul, hogy a netbook a netes alkalmazások és közösségi szolgáltatások használatára hivatott, így az operációs rendszer feladata más, mint az eddig megszokott feladatok.

Regisztráció

Megmondom őszintén, egyelőre – alpha fázisban van még a fejlesztés, tehát korántsem nevezhető késznek – meglehetősen átlátszik az Ubuntu alap, pontosabban annak is az NBR felülete, de már most látszik, hogy ez fokozatosan a háttérbe fog szorulni, és mintha az lenne a végső cél, hogy egy valós interfészként funkcionáljon a Jolicloud a felhasználó és online jelenléte között. (Kíváncsi leszek, a Google által bedobott Chrome OS mennyiben lesz hasonló – az elképzelés ugyanis közel áll a Jolicloud által míveltekhez.)

Szemléltetésképpen a következő módon lehet alkalmazásokat telepíteni:

1. Kiválasztjuk, melyik alkalmazást szeretnénk használni…

Alkalmazások

2. … és rákattintunk a telepítésre.

Google Dokumentumok - telepítés

3. A telepített alkalmazás ikonja megjelenik a szolgáltatás jellegének megfelelő listában az NBR felületen.

Google Dokumentumok - indító ikon

4. Egy kattintás, és már használható is.

Google Dokumentumok - dokumentum szerkesztése

Az általam eddig kipróbált netbook linux disztrók közül a Jolicloud volt az első, ahol minden, amit egy gyors teszten próbálgatni szoktam, tökéletesen működött: minden perifériát, drivert, hálózatot stb. azonnal felismert és használt, gyorsan indította az alkalmazásokat is, ráadásul a külalakkal sincs különösebb bajom – nyilván lesz ez még egységesebb is, jelenleg a szolgáltatások körét szélesítik a fejlesztők, és a stabilitásra helyezik a hangsúlyt, a külcsín majd a beta végefelé válik véglegessé. Kényelmes, már most meglepően könnyen és jól használható a rendszer.