digitális, könyv, publikáció

Megjelent: A film jövője a digitalizáció korában

A Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport kiadásában, Gollowitzer Diána szerkesztésében megjelent A film jövője a digitalizáció korában. Adatbázis és/vagy narratíva? (A Dragon-Sághy vita) című e-könyv (epub és prc formátumban, hogy mindenki boldog legyen), ami mellé még exkluzívan extra tartalomként jár minden letöltőnek egy képregény is (pdf formátumban), Orodán Mihálynak lehet köszönni az ajándékot (mi is így teszünk: köszi, Misi!). Az ötletgazda szerkesztő a kötetbe az Apertúrában és az Apertúra Magazinban megjelent textuális vitaállomásokat gyűjtötte és rendezte össze, megspékelve a gyúanyagként szolgáló Manovich-szöveggel, valamint több szakdolgozatnyi ajánlott irodalommal, ami igazán hiánypótló lista – mind szakdolgozók, mind a téma iránt érdeklődők, illetve ilyen irányban kutatók haszonnal forgathatják majd! Az e-könyv természetesen ingyenesen letölthető, a visszajelzéseket pedig szívesen fogadjuk!

Standard
digitális, film, folyóirat, publikáció

A Dragon-Sághy vita újabb állomása az Apertúrában

Újabb fejezetéhez érkezett konstruktív vitánk Sághy Miklós kitűnő kollégámmal, ezúttal is az Apertúra ad otthont a soron következő fordulónak. Kezdődött azzal, hogy Miklós nem hagyta szó nélkül néhány állításomat (no és Lev Manovich-ét) a szoftver és a film kapcsolatáról írottak ürügyén, amire aztán válaszoltam, mire ő ismét fontos kérdésekkel és felvetésekkel bombázott, amit én ismételten alaposan átgondolt, inspiratív vitairatnak olvastam, tehát válaszoltam is rá – és nem árulok el nagy titkot, még nincs vége. Be kell valljam, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen vita ennyire jó dolog – hihetetlen, milyen agymunkát képes kiváltani a másik szövegének olvasása (rendszerint a válaszaink, reflexióink akkor fogalmazódnak meg, amikor átküldjük egymásnak a szövegeinket, hirtelen felindulásból már válaszolunk is, és ez bitang jó érzés!), ráadásul folyamatosan csiszoljuk, tisztogatjuk a gondolatmeneteket, az elméleti pozíciókat, elfogadjuk a jogos kritikát, és már indítjuk is következő csörtét. Nekem személy szerint óriási segítség ez, és csak remélni merem, hogy a digitális film témaköréhez ez a vitafolyam érdemben hozzájárul, végső soron ez sem elhanyagolandó aspektus, nyilván ezért jó, hogy ilyen nyilvánosan folytatjuk az eszmecserét. Válaszom címe tehát: “Újmozi, avagy adatbázis az egész világ“.

A vita eddigi folyama:

Standard
digitális, publikáció

KindleReads from DragonWeb – Issue 5

KindleReads from DragonWebElkészült és megjelent a KindleReads from DragonWeb ötödik száma, amelybe négy olyan írás került, amelyek így vagy úgy, de valamilyen formában mégis a digitális bölcsészet, a digitális kultúra témakörében fogantak. Lev Manovich kiáltványszerű szövege nyitja ezt a számot, amely a hagyományosnak titulálható online keresési modell ellenében fogalmazódott meg, és felvázolja, merre is kell haladnia a digitális bölcsészet analitikai ágának ahhoz, hogy érdemi eredményeket és metodológiákat tudjon felmutatni. Ezt követően a földrajz és a történelem digitálisan megspékelt kapcsolatáról és az internet utópiájának lerombolásáról lesz szó, majd a sort Dan Cohen készülő könyvének első fejezete zárja. Jó olvasgatást minden érdeklődőnek!

Standard
digitális

Felhasználó? Olvasó? Néző?

Bár sokáig látszólag egyetértés mutatkozott azon a téren, hogy miként aposztrofáljuk az újmédia objektumokkal interakcióba lépő személyeket, Lev Manovich mégis feltette a kérdést, hogy vajon tényleg a “felhasználó” (alias user) a legmegfelelőbb terminus? Érvelése szerint a 20. században a mediális határok jelölték ki a kulturális termékekkel kapcsolatba kerülő egyének tevékenységét és elnevezési lehetőségeit (pl. könyv – olvasó; film – néző stb.), azonban a 21. század (és azért tegyük hozzá, a 20. század vége) multimediális, pláne hibrid mediális közege problematikussá teszi az ilyesfajta határvonalakat és az ebből eredeztethető meghatározásokat. Manovich Alan Kay metamédium elképzelésére alapozva azt mondja, minden, mediális határokból eredő fogyasztói pozíció továbbél, csupán kiegészül – adott esetben például a felhasználói kategóriával. Vagyis, nyugodtan nevezzük olvasónak azt az embert, aki digitális interfész segítségével, annak közvetítésével olvas, és nézőnek azt, aki szintén a mozivászontól eltérő felületen nézi a filmeket. Manovich konklúziója ezzel kapcsolatban első ránézésre meglehetősen megengedő, demokratikus: az újmédiának egyenesen sajátossága, hogy többféle tradíciót szimulálva, ezek fogyasztási pozícióit is reprodukálja.

Bővebben…

Standard
digitális, előadás, konferencia

Ahogyan Hollywoodnak mesélnie kell

David Bordwell The Way Hollywood Tells It című könyvére reflektálva indítom az “Amerikanisztika és vizualitás metszéspontjai” konferenciára készült előadásomat, mégpedig azért, mert számomra egyértelműen úgy tűnik, hogy már nem “Hollywood” (vagyis a klasszikus játékfilmes elbeszélés) az, ami a fősodorbéli film formáját meghatározza, hanem a kultúrát minden szegmensében átható szoftveres háttér – nem véletlen, hogy többen is “Hollywood 2.0”-ról beszélnek inkább. Amellett érvelek, hogy a film mint médium jelentős átalakuláson megy keresztül mind technológiai, mediális, mind pedig esztétikai aspektusában, és ennek a változásnak immáron jól megfigyelhető jelei mutatkoznak a játékfilmekben. Ennek okaként a Manovich által média hibridizációnak nevezett jelenség, amelynek gyökerei a mély remixelhetőségben keresendők, amely pedig mára (digitális) kultúránk szervező ereje.

Standard
digitális, könyv

Software Takes Command Kindle-re

Lev Manovich 2008. novemberében közzétette készülő könyvének kéziratát. Ebből készítettem el a .prc verziót, amely megegyezik a szerző szövegével (egészen pontosan a .doc verzióval, amely a lábjegyzeteket is tartalmazza). Jó tudni, hogy a könyv nem a végleges verzió, hiszen az 2012-ben jelenik meg az MIT Press-nél, viszont tartalmilag nyilván nagymértékben azonos a várva várt szöveggel. Érdekes egyébként, hogy a könyv fordítása (mármint ez,  a kéziratos verzió) például Olaszországban nyomtatott kiadásban jelent meg nem olyan régen, még a végleges kiadás előtt jóval (Manovich most dolgozik a végleges szövegen). A .prc verzió megtartotta az eredeti Creative Commons licenszet, amivel a szerző ellátta, így szabadon letölthető, terjeszthető, másolható. A szövegről annyit, hogy tulajdonképpen a klasszikussá vált The Language of New Media kiterjesztése, továbbgondolása, és több helyen “frissítése” is, amit nyilván a hihetetlen gyorsan változó újmediális környezet is indokol. Manovich ráadásul új terminusokat is bevezet (pl. a mély remixelhetőség fogalmát), ami már most is a nemzetközi szakirodalom sokat használt kifejezésévé nőtte ki magát.

Tovább a letöltéshez »

Standard