#BREW
digitális

A #BREW-kísérlet

Ha jól emlékszem, épp egy másik kutatás adatfelvételi fázisában voltunk, kávéztunk, és közben az Instagramon nézegettünk kávés képeket, amikor eszünkbe jutott, milyen jó is lenne hangulatos kávés képekkel bombázni a közönséget. Persze nem is akármilyenekkel, hanem az épp akkor favorittá váló, úgynevezett újhullámos kávéhoz kötődő atmoszférát, hangulatot, életképet szerettük volna képileg megfogalmazni, annak a rituáléval felérő mivoltát. Rá is kerestünk néhány ilyen jellegű profilra, és figyelni kezdtük, mit és hogy csinálnak, és innen egyenes út vezetett ahhoz, hogy egy újabb kutatási projekt körvonalazódjon (így kávézzon az ember kutatók társaságában). 2015 őszén az újhullámos közeg az Instagramon egészen jól behatárolható közösségként működött, mindenki ismert mindenkit, viszonylag alacsonyak voltak a követési számok, lassabban csorogtak a lájkok, viszont egyre csodálatosabb, kifejezőbb képi világ kezdett kirajzolódni, aminek a közös nevezője a kávé — a gyümölcs, a pörkölőből kiömlő bab, a frissen őrőlt szemcsék, és a lassan lefolyó, bordós-bíborosan melengető ital — feltétel nélküli szeretete. El is határoztuk, hogy valamilyen úton-módon “betörünk” ebbe a körbe, ami jelentős kihívás volt, hiszen akkoriban sem a kávé ezen ágához nem konyítottunk egy parányit sem, se iparági ismerősökkel nem rendelkeztünk, és visszatekintve azt is kijelenthetjük, hogy kevés fogalmunk volt arról, hogy működik az Instagram. Tudom, mindenki, aki posztolgat, azt gondolja, tudja, de ahogy a céljainkat kezdtük tudatosan megvalósítani, arra kellett rádöbbennünk, sajnos ez nem igaz. Eleinte egy kicsit trollos hozzáállással indítottunk, ami csupán annyiban nyilvánult meg, hogy el szerettük volna téríteni az érintett kávés közösségben az egyik leggyakrabban használt hashtaget, történetesen a #brew kifejezést (ami az alternatív kávé egyik megfelelője, akkoriban talán a legfelkapottabb volt), hogy a mi profilunkra irányítsuk az erre rákereső látogatókat, így biztosítva előkelő és megkerülhetetlen szerepünket egy olyan közegben, ahol a kutya se ismer bennünket. Hamar rá kellett jönnünk azonban, hogy ez az egész kaland ennél jóval összetettebb, és sokkal komolyabb felkészültséget igényel — és innen indult a valódi kutatás.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

E-dokumentumok vs. digitális nemzedék

Nem tudom, mi a hivatalos álláspont, vagy értékelés, számomra elég lehangoló eredményt mutat be az SZTE Klebersberg Könyvtárának felmérése, amit 1200 megkérdezett válaszai alapján állítottak össze az elektronikus dokumentumok használatáról. Bár csak egy prezentáció publikus, és ott nem minden kérdéskörnél világos, mi mire vonatkozik, több ponton sem ad optimizmusra okot a tendencia, amit a kutatás bemutat. Egyrészt rögtön az elején kiderül, hogy “kicsi azok aránya, akik egyértelműen az e-dokumentumok mellett teszik le a voksukat”, ami 2015-ben minimum furcsa, és tökéletesen ellent mond a saját tapasztalataimnak, de mivel itt nyilván célzott kérdés, és jóval több válasz alapján alakult ez a vélekedés, kénytelen vagyok elfogadni. Árnyalja persze a képet az, hogy a megkérdezettek a dokumentumok tényleges használata során mégis szívesen választják az elektronikus verziókat, főképp tudományos szakirodalom esetén. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy akár e-könyv olvasó vagy táblagép segítségét vennék igénybe: a két platform, amire én azonnal ráböknék, mint alapvető, mára egészen jól használható eszköz, a sor végén kullog, mert a vezető szerepet még mindig a laptop, a PC viszi, mögéjük zárkózik fel az okostelefon. Mindannak ellenére van ez így, hogy egyébként a válaszadók leginkább a táblagéppel kacérkodnak, mint legmegfelelőbb (és egyben legsokoldalúbb) eszköz, amit legszívesebben használnának e-dokumentumok fogyasztásakor. A Kindle megelőz minden más e-ink technológiát, de a tabletet nem tudja legyűrni. Innentől kezdve már nem is meglepetés, hogy a formátumok csatáját a pdf nyeri, magasan verve bármelyik standard e-könyves formátumot. Adódik a kérdés, hogy vajon mi okozza 1) az e-dokumentumokkal szembeni, még mindig jelentősnek tűnő idegenkedést; 2) miért ragadunk le még mindig a kevésbé mobilis, de mindenképpen nagyobb kötöttséget jelentő eszközöknél; és 3) vajon mi okozza azt, hogy a rigid és zárt pdf formátum viszi a prímet akkor, amikor a tartalom szabadságát hirdeti a világ?

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Az aktivitásmérők hatása – kutatás

Mára szinte mindenfelé aktivitásmérő eszközökbe (sports trackers) és alkalmazásokba botlunk, talán nem túlzás kijelenteni, hogy szinte megkerülhetetlenné váltak: ha valaki valamilyen mozgásra adja a fejét, vagy csak simán szeretné tudni, mennyit és milyen intenzitással sétál naponta, nyilván könnyedén megtalálja a magának leginkább megfelelő mérési lehetőséget. Engem is beszippantott már, használok több megoldást is, és persze próbálom kitapasztalni, mi miért jó – valamint magamon is látom mindennek a hatását. Pont ebbéli állapotomban derült ki, hogy indul a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoportjának égisze alatt egy ígéretes kutatás, amely épp azt vizsgálja, milyen hatása van az egyes emberek életére-életvitelére, sportolási hajlandóságára az aktivitás mérésének elterjedése, a mindennapokba való egyre mélyebb beépülése. Ha valaki él ilyen eszközökkel, mobilos alkalmazásokkal, arra kapacitálnám, jelentkezzen a kutatásban való részvételre, és ossza meg velünk tapasztalatait, szokásait, élményeit, és segítsen abban, hogy minél sokrétűbb, tartalmasabb, előremutatóbb anyagot lehessen összehozni a témában! A kutatás oldala itt található, jelentkezni pedig itt lehet rá.

Standard
digitális, egyetem, könyv, publikáció

Megjelent: Csongrád megyei fiatalok mobil- és közösségimédia-használata

Ahogyan már korábban beharangoztam, a Smartmobil konferencia exkluzív, előzetes letöltéseit követően immáron mindenki szabadon letöltheti és terjesztheti a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport és a Magyar Telekom Dél-alföldi Régiójának közös kutatásából készült e-könyvet! Emlékeztetőül: azt vizsgáltuk, miként viszonyulnak a középiskolások és az egyetemisták mobil eszközeikhez, illetve hogyan használják a közösségimédia felületei által nyújtott lehetőségeket, ami többek közt arra jó, hogy aki oktatási környezetre igyekszik mobilos stratégiát kitalálni, felépíteni, az egészen tiszta képet kapjon arról, merre induljon el. A kiindulási pont az volt, hogy mivel mi nem vagyunk olyan helyzetben, mint akár tőlünk nyugatabbra vagy jóval keletebbre, hogy azonnal eszközökkel indítsunk pilot projekteket, így fordítsunk a dolgon: ne azt nézzük, hogy ha a fiatalok kezébe nyomunk egy készüléket, azzal mit kezdenek iskolai környezetben, hanem vizsgáljuk meg először, mire használják saját készülékeiket, valamint mérjük fel, vajon hajlandóak lennének-e ilyen eszközöket használni iskolai tananyag tekintetében. A felmérés igen sikeres volt, ezúton is hálásan köszönjük minden intézmény, ismerős, tanár, oktató, diák és hallgató segítségét! Bővebben a hvg.hu is beszámolt már a következtetéseinkről, de a részletes leírások, ajánlások, grafikonok természetesen csak az e-könyvben találhatóak meg.

Letöltés: Csongrád megyei fiatalok mobil- és közösségimédia-használata

Standard
digitális, egyetem, konferencia

A kutatás eredménye: hamarosan közzététetik!

Bizonyára sokan várják már, mi lett a Csongrád megyei mobilos felmérés eredménye: nos, a héten mindenre fény derül, mégpedig – ahogy ígértük – mindenki szabadon hozzáférhet majd az anyaghoz, hiszen ingyen letölthető e-formátumban hozzuk nyilvánosságra az eredményeket. A kutatásról először a Smartmobil konferencián fogok beszélni – ha minden jól megy, a prezentációt követően már letölthető lesz a jelentés is.

Standard
egyetem, köz

Brit tudósok

Tudjuk, hogy nem csak mifelénk van egy ideje probléma a felsőoktatási rendszerrel, hiszen a britek például már korábban is erősen kongatták a vészharangokat – mostanra pedig, úgy tűnik, besokalltak, és megpróbálnak tenni valamit. Első lépésként Keith Thomas és Martin Rees, a tudomány két, mondhatni ellentétes szegletéből (egyikük történész, másikuk asztrofizikus – ja, mert hogy nem ciki ám, ha a BTK-s a TTK-ssal érdemben beszélget és még egyet is ért) létre hozta a beszédes elnevezésű Council for the Defence of British Universities társaságot. Tulajdonképpen azzal indokolják a tanács életre hívásának szükségességét, hogy rossz szemléletmód honosodott meg a társadalomban az egyetemekkel szemben:

Over the past two to three decades we have seen ever-increasing government regulation of academic life. It is right that in a democratic country the people’s representatives should assure themselves that public money is properly spent and that state-funded universities are actively discharging their responsibilities. But the degree of audit and accountability now demanded is excessive, inefficient and hugely wasteful of time and resources. More fundamentally, the very purpose of the university is grossly distorted by the attempt to create a market in higher education. Students are regarded as “consumers” and encouraged to invest in the degree course they think most likely to enhance their earning prospects. Academics are seen as “producers”, whose research is expected to focus on topics of commercial value and whose “output” is measured against a single scale and graded like sacks of wheat. The universities themselves are encouraged to teach and research not what they think is intrinsically worthwhile but what is likely to be financially most profitable. Instead of regarding each other as allies in a common enterprise, they are forced to become commercial competitors.

Ugye, milyen ismerős problematika? És milyen igaz! Sokan érzik-érezzük, hogy erőteljesen félreértik politikusaink a felsőoktatás, az egyetemi kutatás lényegét: sikerült is meghonosodnia annak a nézetnek, miszerint csak olyan kutatásnak van értelme, amely profitot hoz – na nem feltétlenül tudományos, hanem elsősorban piaci értelemben. Mielőtt hangsúlyoznám ennek a meglátásnak a káros természetét, hadd jelezzem, hogy semmi baj nincs azzal, ha egy adott kutatás közvetlen piaci hasznot is generál – sőt, legyen sok ilyen is. Csak ne kelljen már folyamatosan felhívni a figyelmet arra, hogy a történelem során a fejlesztések, az igazán nagy, paradigmát megváltoztató kutatási eredmények nem piaci kérdésként indultak, a problémák teljesen más kontextusban merültek fel, és majd csak később váltak adott esetben akár a gazdaság mozgatórugójává. Tessék utánanézni, hány olyan kutatási eredmény előzte meg a korát (értsd: tökéletesen haszontalan volt saját korában piaci-pénzügyi, de még társadalmi hasznosíthatóság szempontjából), amelyet most nélkülözhetetlennek, piaci és társadalmi szempontból alapvetőnek vélünk! Hát, pont ezt a lehetőséget szalasztjuk el szorgalmas cselekedeteinkkel.

Standard