Castle: sorozza a krimit

Gondolom, nem kell túlságosan belemerülni a Castle című sorozat ismertetésébe, elég hozzá annyi, hogy igen jól eltalált karakterek felettébb jó dialógusokkal szórakoztatják a nézőket, miközben a CSI-okon edzett bűnügyi receptoraikat is messzemenően kielégítik. Honi adásmenetben most értünk a 2. évad azon pontjához, ahol egy meglehetősen érdekes helyzet alakult ki: egy sorozatgyilkos Nikki Heatnek ajánlja gyilkosságait, és […]

Budapesti összeesküvés, avagy az alternatív történelem tanulságai

Az ember akkor is szereti az összeesküvés-elméleteket, akkor is megborzong az aprólékosan összehordott történeteken, ha egyáltalán nem hisz bennük, pláne akkor, ha egyrészt saját környezetére vonatkoznak, tehát tud valamiképpen kapcsolódni a feltártakhoz, másrészt pedig – mint minden rendes összeesküvés esetében – ha a kiinduló ötlet, a történet magja rendelkezik némi valóságalappal is. Mindez hatványozódik, ha […]

A svéd modell

Egészen kellemes meglepetés azt látni, hogy egy svéd filmnek ekkora hájpja van, mint amit most A tetovált lány kapcsán észlelhetünk, de már az elején szögezzük is le: alapvetően meg is érdemli. Én ugyan nem látom éreztem azt a mindent elsöprő forradalmi újdonságot, amit többen is többféle megközelítésben emlegetnek, de egy nagyon élvezhető, kifejezetten profi munkát […]

Jóféle krimi

A Krimiklub.hu kiadásában megjelenő kötetek közül először a klasszikusnak számító Adam Kennedy könyvet vettem kézbe, amelynek címe a rongyosra használt kifejezés: A dominó-elv. Feltűnően vékonyka kötet, igényes borítóval, és éppen utazáshoz méretezett paraméterekkel – ami persze a belbecsről nem sokat árul el, ám mégis fontos tényező lehet alkalomadtán. A regény vérbeli hard-boiled sztori, amit elég […]

Film/színház

Mesterdetektív Kenneth Branagh már többször megpróbálta filmes közegben megvalósítani elképzeléseit, pláne ha W. Shakespeare adaptációiról volt szó, ám amellett, hogy többször sikerült is emlékezetes momentumot celluloidra vinnie, mindig ott van mesterkedéseiben a színház. Nincs nekem semmi bajom a színházzal, mindaddig, amíg színháznak is gondolja magát. Ám abban a pillanatban, hogy megjelenik a kamera, egy alapjaiban más szerkesztési logika kell, hogy életbe lépjen annak érdekében, hogy a kibontakozó történet filmként tudjon funkcionálni. Ilyenkor persze arra szoktunk gondolni, hogy ha már kamera és vágás van, máris filmszerűvé válik minden – de ez nem így van, és Branagh Mesterdetektívje ennek ékes példája. A rendező odáig elmegy, hogy erőltetetten olyan nézőponti beállításokat alkalmaz, amelyek mintha túlzottan is figyelmeztetni akarnák a nézőt arra, hogy amit most lát, az nem lehet színház. Pedig az. Nem rossz színház, meg kell hagyni, hiszen a remake remek lett, ha lehet ezzel a bugyuta szójátékkal élnem. Élvezetes kivitelezés, zseniális – bár néha kissé túljátszott – alakításokkal, néhol egészen ígéretes képi megoldásokkal, ám sajnos megmarad minden az ígéret szintjén.