hír, könyv

Tudósok és könyvtárasok a szerzői jog ellen?

A címben jelzett kérdés persze nettó hülyeség, de ugye tudjuk, ha valaki meggyőződéssel, ráncolt homlokkal mantrázza, az ember képes és elgondolkodik rajta, és ha az illető még befolyásos funkciót is betölt, hát még azt is képes hozzá biggyeszteni, hogy “csak tudja már” – holott… Adott egy szerző, a nálunk sem ismeretlen Scott Turow, aki a CBS This Morning műsorában promózza új könyvét, de közben rendesen alákérdeznek, és persze elő is adja, miért is gonosz az Amazon, rendesen összemosva az e-könyves üzleti praktikákat például azon meglátásával, miszerint a tudósok és a könyvtárak egyenesen eltörölnék a szerzői jog intézményét a világból, ami szerinte nyílt támadás a szerzők ellen. Minden tisztelet mellett – mégiscsak neves szerző, ügyvéd, jó dolgokat művel, plusz az Author’s Guild feje – csak megismételni tudom: nettó hülyeség, amit Turow mond, és nem pusztán a könnyebb érthetőség oltárán feláldozott egyszerűsített érvek miatt, hanem már alapvető tények szintjén is – amit azért egy menő ügyvédtől nem várna a nép.

Tovább

Standard
digitális, folyóirat

Perma: a megoldás az eltűnő tudós linkekre

Amikor nemrégiben egy könyvtárostól jól megkaptuk az arcunkba, hogy azért nem foglalkoznak igazán online publikációkkal az archiváló rendszerben, mert azok elérése minimum efemer, attól függetlenül, hogy a komolyabb tudományos folyóiratokra ez azért nem feltétlenül igaz, és önmagában ez az argumentum a 21. században kissé problematikus, tényleg problémát jelenthet, ha adott periodika adott tanulmánya egyszerre elérhetetlenné válik, vagy netán megváltozik az elérési útja. Bár a permalink kifejezés ugye éppen az állandóságra helyezi a hangsúlyt, tudjuk, hogy egy-két kattintással ez a permanens állapot könnyedén megváltoztatható. (Oké, hogy ott az archive.org, de akkor is…) Éppen a hasonló esetek kiküszöbölésére hozta létre a Harvard Law School könyvtára a Perma nevű oldalt, ami azt tűzte ki céljául, hogy a tanulmányok publikálásakor élő permalink alapján archiválja a teljes tartalmat, és akkor is elérhetővé teszi, ha közben netán bitlázadás következtében a kérdéses oldal elveszne.

Tovább

Standard
digitális, egyetem

Miért nem lesz az AMERICANA a Repozitóriumban?

Hosszas tanakodás és néhány levélváltást követően úgy alakult, hogy nem kerülnek az AMERICANA publikációi az SZTE Contenta Publicatio Repozitóriumába – sem a folyóirat, sem az ekönyvek (ennek ellenére a könyvtári rendszerben persze ott vagyunk – akár EBSCO-n, akár DOAJ-on keresztül is). Amikor először írtam a kérdésről, elsősorban a formátum kérdésére hegyeztem ki a véleményemet, azonban fontos látni, hogy nem szimpla kekeckedésről, szőrözésről van szó, hiszen jóval bonyolultabb, és szerintem fontosabb aspektusokat is figyelembe kell venni ezzel kapcsolatosan. Továbbra is tartom, hogy 1) a Contenta beindítása óriási dolog, üdvözlendő, előremutató, 21. századi elhatározás, és bízom benne, hogy működni fog, nem állítják le holmi pillanatnyi költségvetési megfontolások miatt; 2) a formátum korlátozása bár technikailag nyilván nagy terhet vesz le az archiválók válláról, ráadásul egységesíti a korpuszt, feleslegesen kényszeríti a benyújtót olyan kompromisszumokra, ami – ahogy látni fogjuk – éppen a repozitórium egyik alapvető küldetését vonja kétségbe; 3) a pdf márpedig nem elektronikus szövegarchiválási formátum, még akkor sem, ha – érthető módon – nem tud az archiváló beruházni-befektetni xml-latex-satöbbi konverzióra (ami a jövőre nézvést mérföldekkel precízebb és konvertibilisebb formulát eredményezne). Nézzük azonban, mi is a repozitórium, azon túl, hogy – nagyon helyesen – az egyetem kutatóinak publikációinak digitális kópiáit gyűjti és gondozza.

Tovább

Standard
digitális, publikáció

Könyvtáros crowdsourcing: Knowledge Unlatched

Mindenki tisztában van azzal, hogy a tudományos könyvkiadás nem mehet tovább úgy, ahogy eddig. Egész egyszerűen a jelenlegi modell nem finanszírozható tovább – előbb-utóbb látványosan bedől, még akkor is, ha egyelőre a vészharangok kongatásánál tartunk, és mindenki azt gondolja, a digitális átállás megmenti a nagy neveket. Hát, nem fogja. És ne is tegye, nem azért van. A digitalizációnak köszönhető változások egyike az open access nagy publicitása és volumenje, aminél jelen pillanatban nem sok jobb ötlet merült fel. A nyílt hozzáférés ugyanis jó a szerzőnek (az eddigieknél jóval nagyobb olvasottságot hoz, ennek következtében növekvő idézettséget jelenthet), jó az olvasónak (aki így hozzáférhet a legkurrensebb kutatások eredményeihez, lépést tarthat a világ tudományos közbeszédének friss témáival, és persze hozzá is járulhat mindehhez), és ha ügyes kiadó kezeli a folyamatokat, még ő is kifejezetten jól járhat (tévhit, hogy a nyílt hozzáférés ingyen munkát és a pénz megszűnését jelenti). Ez mind szép, de igazán jól működő, hasznos, hosszú távon fenntartható modellt eleddig kevesen tudtak kidolgozni – pláne a könyvtári szféra nem profitál túl sokat az egész felbuzdulásból (de legalábbis nem annyit, amennyire szükség volna). Ennek orvoslására egy igen érdekes kezdeményezés indult nemrég.

Tovább

Standard
egyetem

A könyvtári nyitva tartásról

Ez a hír fogadott tegnap a Facebookon:

A felsőoktatást érintő elvonások miatt 2013. február 4-től – a 2012/2013. tanév II. szemeszterétől – a TIK nyitva tartása az alábbiak szerint módosul.

Mondhatjuk, hogy apró, jelentéktelen nüansz, hogy egy könyvtár, illetve tanulmányi és információs központ ma Magyarországon mikor van nyitva. Mondhatjuk, hogy aki reggel 8/9 és este 7/8 között nem tudja elintézni a dolgait könyvtár ürügyén, az máskor sem tenné. Mondhatjuk, hogy minek hétvégén nyitva tartani, aki hétköznap nem veszi a fáradtságot, hogy bemenjen, az hétvégén sem fogja. Sok mindent mondhatunk. Szerintem azonban egészen világos, hogy ez itt óriási visszalépés – kényszer szülte visszalépés, amiért természetesen nem az intézményt kell okolni.

Tovább

Standard
digitális, egyetem

A HathiTrust-ügy

A nemzetközi helyzet, mint tudjuk, egyre fokozódik, olyannyira, hogy például szerzői jogi kérdésben elképesztő őrültségek ütik fel rusnya fejüket. Történt egyszer, hogy a Google nekilátott gigantikus projektjének, melynek keretében könyvtárak állományait kezdte digitalizálni, majd különböző megkötésekkel elérhetővé tenni. Ennek a projektnek van egy olyan része, amelyet a University of Michigan könyvtárával közösen kezdtek, a lényege pedig az, hogy elsősorban közkincsnek (public domain) számító és árva (orphan) műveket nem csupán digitalizálnak, hanem egy kizárólag a projekthez csatlakozó szervezetek (egyetemek és könyvtáraik) részére hozzáférést biztosító felületen keresztül teljes egészében elérhetővé tesznek. Ez a projekt lett a HathiTrust, amit most az Authors Guild igyekszik megtorpedózni, mégpedig a világ legmegalapozatlanabbnak tűnő indoklással.

Tovább

Standard