digitális, könyv

AMERICANA eBooks statisztika

Rengetegen kérdezgetik, mi a helyzet az AMERICANA eBooks letöltéseivel, ami mögött eleinte egy félmosoly mögé bújtatott, néha pedig nem is annyira bújtatott cinizmus rejlett: mára azonban, amikor egyre többen rendelkeznek akár e-könyvolvasóval, akár táblagéppel, inkább az őszinte érdeklődést lehet kivenni a kérdésből, úgyhogy álljon itt egy rövid, ám remélhetőleg velős infografika az első pár évünkről, a 2013 év végi állás szerint, ami talán nem is csupán az e-könyv, de talán az open access mellett is szól:

Standard
digitális, könyv

A Life Less Damnable – tipográfiai kalandok Kindle-re

Nagy erőkkel dolgozom azon, hogy az AMERICANA eBooks minél hamarabb ki tudja hozni Jack Roberts két kötetét: az első egy detektívregény lesz, A Life Less Damnable címen, a másik pedig Radnóti Miklós Eklógák és más verseinek kétnyelvű kiadása, amit Jack fordított (baromi jó lett!). Egységes tipográfiai megjelenést terveztünk a két kötetnek, olyan megoldásokkal, amiket még soha nem alkalmaztunk, és bizony a kompatibilitásra ügyelve (mondjuk a Kindle Keyboardtól fölfelé a legújabb Paperwhite-on át a táblagépes és asztali Kindle szoftverekig mindent figyelembe kell venni) nem mondhatom, hogy olyan könnyű a helyzet. Nem csupán arra kellett gondot fordítani, hogy a címsorok stílusa különlegesebb legyen a beépített betűtípusok lehetőségeinél, vagy hogy olvasható főszövegi stílust alkalmazzunk, mivel a regény tartalmaz újságcikk részleteket, rendőrségi jegyzőkönyvet, illetve kézírást is – ezeket pedig nem csak a nyomtatott verzióba szeretnénk viszontlátni. Sőt, a Creative Commons logókat és jeleket sem képként, hanem betűtípusból hívom be, így sokkal szebb és kezelhetőbb lett ez a részlet is. Íme az eddigi eredmény, valamint a borító (érdemes teljes képernyőn vizslatni):

Standard
digitális, egyetem, könyv

Hogyan neveld egyetemi kiadódat, avagy az ELTE Reader

Egyre nagyobb divat az e-könyvek kapcsán az oktatási anyagok digitalizálásáról beszélni, arra rámutatni, hogy a 21. században talán ideje lenne végre a kor technológiáját figyelembe véve, azt használva és kihasználva lépéseket tenni a tananyagok formáját és elérhetőségét illetően. Nem a nyomtatott könyvek ellenében kell ezzel komolyan foglalkozni, hanem amellett – a felhasználás sokoldalúságát hivatott követni a digitális formátum. Tény ugyanis, hogy az olvasás színtere megállíthatatlanul tolódik a digitális interfészek felé, amit persze lehet szeretni, vagy nem szeretni, attól még így van. Ma már egy ilyen interfész tud olyan minőséget produkálni, ami élvezhetővé teszi az olvasást, ráadásul olyan közvetlen előnyöket tud felmutatni, amit a nyomtatott formátum soha nem lesz képes: lehet keresni a szövegben, kijelölni részeket, amit automatikusan össze lehet ollózni egy fájlba, meg lehet osztani másokkal is ezeket, át lehet állítani a betűméretet, stílust, amivel komfortosabbá válik az élmény, és persze tényleg élményszerűvé lehet varázsolni a legunalmasabb szakszöveg fogyasztását is, ha épp úgy szottyan kedvünk. Ne vitázzunk most azon, hogy mely kortól időszerű ezzel a kérdéssel foglalkozni, egyezzünk ki abban, hogy egy egyetemistának már csak ne vessük a szemére, ha digitális eszközzel abszolválja tanulmányait. Sőt, támogassuk ezt a trendet, mert hosszú távon olcsóbb, könnyebben fenntartható több szempontból is, és tulajdonképpen simán ki lehet kalkulálni egy win-win szituációt, hogy a kiadó, az oktató, és a felhasználó, vagyis a hallgató is nyerjen. Több modell is elképzelhető: lehet egyszerűen elsődlegesen digitális eszközre készült e-könyveket kiadni (ezt tesszük az AMERICANA eBooks esetében), vagy fel lehet építeni egy egész infrastruktúrát is alkalmazástól a tartalomig, ahogy azt az Eötvös Kiadó csinálja az ELTE Reader alkalmazással. Ráadásul profin!

Bővebben…

Standard
könyv, kult

A copyright megöli a kultúrát?

Copyright correlates significantly with the disappearance of works rather than with their availability.

A The Atlantic hasábjain ismertetik Paul J. Heald kutatásának riasztó eredményeit, mely szerint a jelenlegi formájában is működő szerzői jog, ellentétben azzal, amit szószólói prédikálnak, bizonyíthatóan káros: jelesül, eltünteti nagyjából hatvan év könyvtermését. Ha valaki erre cinikusan kalózpropagandát kiáltana, előtte nézze meg az elképesztő adatokat, és tegye hozzá, hogy a helyzet jottányit sem javult az elmúlt idő alatt, sokkal inkább elborzasztó:

Mielőtt bárki hirtelen érzelmi kitöréssel az éterbe ordítaná, hogy “le a szerzői joggal!”, azért azt sem gondolom, hogy magát a szerzői jog gondolatát is azonnal a tűzbe kellene dobni: valószínűleg arra lenne szükség, hogy alaposan átgondolva, nem a jelen pillanat obligát piaci harácsolási metódusait szem előtt tartva új irányt jelöljenek ki a törvényalkotók a jog eme (talán korántsem véletlenül) sokat szapult területének. (Oké, tegyük hozzá gyorsan: ez az, ami nem fog megtörténni…) Vannak azonban alternatív lehetőségek, amik talán enyhíthetik – ha teljesen megoldani nyilvánvalóan nem is képesek – a Heald kutatása által jelzett katasztrófát. Mindenképpen ajánlott szerintem valamilyen Creative Commons licenc alatt publikálni, ha másképp nem, hát megosztva a print és az e-könyv verziók között (ahogy pl. Cory Doctorow is csinálja), de ha ez nem járható út valamiért (mert mondjuk a kiadó erősen ellenzi), akkor ott van mindjárt az az egyébként tudományos publikációk terén már kipróbált megoldás, hogy az adott kötet/mű kiadását követő x. évben “átvált” Creative Commons licencre és így hozzáférhetővé válik a szélesebb közönség számára is, nem utolsó sorban a könyvtárak is kedvezőbb feltételekkel kezelhetik a portékát. Ez utóbbi, a könyvtárak felé történő nyitás is megoldást jelenthet: ha eltelt x év, a könyvtárak kapjanak ingyenes példányokat – lehetőleg minél több könyvtár, minél több formátumban, minél többet. Ne legyintsünk, ez mindannyiunk számára fontos kérdés!

Standard
digitális, könyv

E-könyves vita: ki viszi át a…

Az a szép a magyar e-könyves szcénában, hogy még nincs is igazán, de már mindenki érteni véli, belelát a működésébe, és tudja, mitől döglik. A téma mind a mai napig legmegbízhatóbb, mérvadó digitális otthona, az E-könyv olvasók blog (bár ugye több, mint sima blog!) a minap Professzore írásával felkavarta a vizet, amire ma az egyik megszólított, megidézett, hovatovább kritizált kiadó reagált is – és ahogy a kommenteket elnézem, nincs vége itt. Pedig akár lehetne is, ugyanis két olyan szegmens keresztezte (hiper)textuálisan egymás útját, ami inkább kiegészíti, mintsem gyengítené egymást: a hagyományosabb, klasszikus értelemben vett kiadói praxis, valamint a self-publishing szektor. Előbbi azt veti utóbbi szemére, hogy igénytelen, fércmunkákkal, lektorálatlan, szerkesztetlen, korrektúrázatlan szeméttel öntik tele a placcot, ami nyilvánvalóan rontja a rendesen, alaposan munkálkodó kiadók bizniszét, sőt, egyenesen kerékakasztója is egyben az egész magyar e-könyves szekérnek; utóbbi pedig igyekszik magyarázatot adni létezésére, olyasmivel előhozakodva, hogy ő pusztán teret biztosít azoknak a szerzőknek, akik nem tudnak befurakodni egy-egy kiadó óvó, vigyázó szárnya alá, vagy nemes egyszerűséggel nem is akarnak. Ha leegyszerűsítjük a téziseket, akkor egyik oldal a minőséget, a másik a lehetőséget hozza fel létjogosultságként, és – kövezzenek meg itt és most asap – mindkettőnek tökéletesen igaza is van. Pontosan ezért gondolom úgy, hogy ismét annak vagyunk tanúi, amint két fél, akik jól csinálják, amit csinálnak, elbeszélnek egymás mellett. Miért?

Bővebben…

Standard
folyóirat, publikáció

Publish AND Perish?

A napokban többen is megkerestek, hogy az AMERICANA oldalain publikált írásik kapcsán megkereste őket egy Lambert Academic Publishing (LAP) nevű kiadó, és hogy vajon ismerjük-e őket, valamint érdemes-e egyáltalán válaszolni nekik, meghallgatni őket. Bár mindenkinek a saját döntése, mit és hol publikál, az internet korában nem árt kicsit tájékozódni, mielőtt az ember elígérkezik. Ismerem az érzést, tapasztaltam az elvárást, ami egy fiatal kutatót arra késztet, hogy a lehető leggyorsabban kiadja évekig készült magnum opusát, de hosszú távon azért mégsem mindegy, hol köt ki az iromány. Például a VDM Publishing köreibe tartozó LAP-ről nem sok jót talál az ember a neten: még saját Wikipedia cikket is kapott a cég, ami nem fényezi agyon a megkérdőjelezhető gyakorlattal operáló kiadót. Nem egyedi és elszigetelt működési modell egyébként az övék: egész piac szakosodik mostanában arra, hogy nyílt hozzáférésű cikkeket, vagy kiadás előtt lévő tanulmányokat, illetve frissen fokozatot szerzett fiatal kutatók disszertációit begyűjtse, majd mindenféle szaklektorálást és különösebb szerkesztést, szöveggondozást nélkülözve print on demand jelleggel kiadja azokat – egyébként indokolatlanul borsos áron. Bár publikáció ez is – csak épp soha senkihez nem fog eljutni, így nem sok értelme van. Nem csupán szerzőket keresnek meg ilyen vagy hasonló jellegű ajánlatokkal: írtam már arról a gyakorlatról is, aminek során a nyílt hozzáférésű, indexelt folyóiratokra próbálnak ráépíteni egy zárt kapus, előfizetéseken alapuló rendszert – lényegében itt is hasonló academic scrapingről van szó. Minden ismerősömnek, akit megkörnyékeznek, annyit tudok tanácsolni, kutasson jobb ajánlatok után, ne menjen bele ilyen kétes bizniszbe. Ennél egy becsületes, jól előkészített self-publishing megoldás is ezerszer többet ér.

Standard