digitális, könyv

Nem csökkenhet az e-könyv ÁFA

Sok-sok csúf és pixelt nem tűrő, cifrán káromkodós kört letudva lehet csak leírni (nyilván), hogy az EU Bírósága (amit már oly sokszor “éltettem” éles elméjű, velős, tájékozott, miegymás döntését illetően) hivatalosan is letette vokság amellett, hogy míg a nyomtatott könyvek általános forgalmi adója kedvezményes, sajna az e-könyveké nem lehet az, még akkor sem, ha ezzel történetesen épp egy alapos EU-s irányelvvel mennek most szembe (ti. az olvasás promótálása, merthogy bitang nagy problémáink vannak már így is, és mi lesz még…). Hogy miért? Ezért:

The court reasoned that the exclusion of reduced rates for digital books was the consequence of a specific VAT regime for e-commerce for which clear and uniform rules needed to apply. […] “(It) would effectively compromise the overall coherence of the measure intended by the EU legislature, which consists in the exclusion of all electronic services from the possibility of a reduced rate of VAT being applied,” the judges said.

Tehát a helyzet az, hogy az EU Bírósága szerint világos és egységes ÁFA-szabályozásra van szükség az e-kereskedelemben (ahová ugye az e-könyv is tartozik per definitionem), így nem lehet kivételt tenni speciel a könyv elektromosnak mondott formátumával sem, még akkor sem, ha a józan ész (hahaha!), vagy akár az EU úgy egyébként (lásd: irányelv) ezt mégiscsak szeretné. Ne szeresse. Várom, mikor jön el az idő, amikor a kolbásznak, egyéb sertéshúsnak, vagy egyéb, kedvezményezett körbe tartozó terméknek feltolják az adóját, ha online rendelnéd: apropó, hogy is van az akkor, hogy a nyomtatott könyv akkor is kedvezményes ÁFÁ-val tolul elénk, ha épp online vásároljuk? (Nehogy szóljon valaki a jó jogászoknak, még megvizsgálják, és elkaszálják ezt is.) Előre az olvasott Európáért, barátaim!

Standard
digitális

Történetek évszaka

A Penguin Random House mostanság elég rendesen mocorog a közösségi média különböző felületein, nagyon értőn kezdték el használni az Instagramot például (külön szép, ahogy a történet funkciót kiaknázzák egy-egy nyereményjáték beharangozására), és ügyes kampánnyal próbálják közelebb hozni az olvasóhoz az új kiadásokat, aminek legújabb verziója a The Season of Stories: novellákat küldenek emailen keresztül a feliratkozóknak minden nap, amiben persze semmi új nincs technikai értelemben véve, hiszen akár már retrónak is bélyegezhetnék az ügyet, de mégis működik. Egyrészt talán éppen azért működik, mert az email a maga episztoláris formájában tényleg retró: hosszabb szövegek, kifejtett gondolatok, régi, levelezős minta alapján gondolkodunk róla, tulajdonképpen alig illik bele már a mindennapos kommunikációs arzenálba abban az értelemben, hogy már elveszítette privilegizált helyét a digitális alapú kommunikációban, és valami hivatalosságot kapcsolunk hozzá, valamint aszinkrón jellege miatt kicsit ráérősebben foglalkozunk vele. Lassan tényleg semmi más, mint a hagyományos, írott levél szimulációja – annak minden előnyével és hátrányával együtt. Pontosan ezt az aspektust gondolta újra a The Season of Stories csapata, hiszen nem más ez, mint direkt marketing, amit persze mindenki utál, de valahogy az email üzenetként érkező sztorik esetében ez az elkoptatott és álságos közvetlenség, ez az illúzió egészen megelepetésszerűen kezd el működni: az ember várja a leveleket. A történet kibontakozása, egyáltalán az, hogy valamiféle történet bontakozik ki, már önmagában kiszakítja az embert a megannyi bejövő email tengeréből, és egy pici szigetet alakít ki, ahol meg lehet pihenni, ahová vissza lehet térni. Valahogy a technológia érzületére sikerült nagyon jól rátapintania a kampány kreatív csapatának, és piszok jól időzítették az egészet. Mert ki ne szeretne történetekkel gazdagodni nap mint nap?

Standard
könyv

Misi szörnykávézója

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy évfolyam az amerikaniszikán, akik közül sokan igen közel kerültek a szívemhez, mert hát nyilván bohó, ifjú oktató voltam, ráadásul szentül meg voltam győződve arról, hogy tele vannak tehetséggel és lehetőséggel. Most nem azért mondom, de nagyon úgy tűnik, hogy nem csalatkoztam, hiszen ahogy nézegetem a közelebb és távolabb élő ismerősök életvonalait az algoritmikus jósda virtuális falára vetülve (khm… érted… Facebook), látom, hogy egytől-egyig szépen boldogulnak, és ahogy azt remélni lehetett, sorban bontakoznak ki. És akkor hirtelen beugrott ez a videó is:

No kérem, arról van szó, hogy Orodán Mihály nevezetű volt hallgató bizony a világhír felé lépdel, és egy igazán jól kitalált crowdfundingos projekt egyik feleként nagyon menő mesekönyvet illusztrál. Már rég terveztük egyébként, hogy egyszer majd megírok egy csomó mesét, és azt ő fogja illusztrálni, amolyan egyenértékű szöveg-kép viszonylatban, de szerencsére egy nálam jóval tehetségesebb (és szorgalmasabb) mesélővel hozta össze a sors, így most van kinek-minek drukkolni, hogy sikerüljön, és kézben lehessen tartani egy igazán minőségi és csodás kötetet. Ide tessék kattintani, ha érdeklődés esete forog fenn, és persze utána a “pledge” gombot lehet intenzíven kattintani, hogy létrejöjjön a projekt. Vagy itt, alant is lehet ügyködni:

Hajrá, Misi! 🙂

Standard
digitális, könyv

Nyomtatott könyv + e-könyv = a vásárló boldog

Minden évben hallunk arról, hogy a karácsonyi muszáj-mindent-megvennem-és-elköltenem-a-megtakarított-pénzem lázas időszakban végre felpörög a honi e-könyves piac, megtörténik a nagy áttörés, hiszen már eleve olyan magas az olvasásra alkalmas eszközök penetrációja, hogy az húzni fogja magával ezt a szegmenst. Aztán minden évben jönnek a halk, kijózanító adatok, amikből kiderül, hogy most még épp nem történt meg a várva várt fellendülés, de jövőre minden bizonnyal elkerülhetetlen lesz. Utána jönnek a szokásos mantrák az ÁFA és a technikai problémák aspektusában (nagy részük jogosan persze), és tovább pörög az illegális letöltéseket kínáló oldalak forgalma, az ördögi kör bezárul. Pedig lehetne másképp is, mert ugye máshol sincs feltétlenül húsipari termékből a kerítés.

Hadd citáljam ide a Verso példáját, amit én speciel kifejezetten követendőnek tartok, mert úgy vélem, alkalmas arra, hogy odaédesgesse a kedves olvasót a portékához, és ne akarjon rosszat a kiadónak azzal, hogy inkább illegálisan keresgél. Először is: eleve kifejezetten kedvező árképzéssel dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a tudományos szakkönyvek piacán az alsó régióba pozicionálják a könyveket. Egy átlagos puhafedeles kiadványuk £20 alatt van, de ebből permanens kiadói engedménnyel lejön kb. 20-30%, ami már tényleg olyan határra tolja az árat, ahol az embernek már nincs pofája illegalizálni – de jön a trükk: az egyébként kicsivel a puhafedeles ár alá kalkulált e-könyv ingyen jár annak, aki a – hoppá: ingyenesen házhoz szállított – puhafedelest megvásárolja. DRM nélkül, digitálisan vízjelezett, személyre szóló e-példányt kap a vásárló abban a pillanatban, hogy megtörtént az utalás, mert a kiadó szerint az jár neki. A mellékhatás is egyértelmű: nyilván ki lehetne purgálni a személyre szóló azonosítót az ajándék kötetből, de 1) ajándékot nem illik továbbadni; 2) nem fogok azzal a kiadóval kiszúrni, aki engem (a pénzem, az érdeklődésem, a törzsvásárlói státuszom) megbecsül. Hogy mennyire megbecsül, és hogy mennyire komolyan veszi a Verso az egészet, az csak 2014 utolsó hetében derült ki: 90%-os engedményt adott minden elérhető e-könyvére! Ez azt jelentette, hogy nagyjából 3000 forintból 12 db tudományos szakkönyvet vásároltam, ami ráadásul igényesen formázott, rendesen megmunkált e-könyves formában érkezett azonnal a Kindle-re!

Utánanéztem azért – nem tagadom meg magam -, hogy ez milyen hatással van a jól ismert, ilyesféle kiadványokra specializálódott torrent oldalakra, vagyis mikor jelennek meg a Verso kifejezetten e-könyvből készített torrent verziói. Nos, talán nem nagy meglepetésre, ezek a kiadványok nem jelennek meg ezeken a lelőhelyeken! (Ugyanezek a címek más, pdf-ből szkennelt változatai persze hozzáférhetőek, de az e-könyves formátumok nem kerülnek fel.) Kimondhatjuk tehát, hogy ha egy kiadó komolyan gondolja az e-könyves terjesztést, megbecsüli a vásárlót, és van életképes – értsd: üzletileg kifizetődő – elképzelése arról, hogy is lehet ezt levezényelni, akkor igenis van szer az illegális terjesztés ellen. Az a vásárló ugyanis, akit komolyan vesznek, kvázi folyamatosan jutalmaznak, akit felnőttként kezelnek, akiben megbíznak, bizony nem fogja torrentre tölteni a kiadó könyveit. Következésképpen, amit beleforgat az eladásokba, a terjesztésbe, az mégis megtérül a végén – arról nem is beszélve, hogy hűséges vásárlókkal bővíti a klientúrát. Lehet tanulni!

Standard
digitális, könyv

Hogyan juthatsz legálisan kiadás előtt álló e-könyvekhez?

Mivel kényszeresen vadászom az újabb és újabb könyveket mindenféle témában és műfajban, elkerülhetetlenül belefutottam olyan esetekbe, amikor felcsigázott érdeklődéssel, de nagyon szomorúan konstatáltam, hogy adott esetben a kötet megjelenésig még hónapokat kell várnom. Idegesítő helyzet, pláne akkor, ha a Goodreads-en vagy máshol már ott virítanak a recenziók, vélemények, csillagok stb.: gyorsan nekiveselkedtem nyomozni, hogy is tartozhat az ember gyereke ahhoz a kiválasztottakat magába foglaló kaszthoz, akik már hónapokkal egy könyv megjelenése előtt olvashatják is azt. Nyilván több lehetőség is létezik, én a NetGalley szolgáltatását próbálgatom éppen, és már megérte: szépirodalom, sci-fi, tudományos kötetek sorjáznak a Kindle-ömön teljesen legálisan, a kiadók jóvoltából, ráadásul ingyen, és a megjelenés előtt hónapokkal is akár. Az ötlet pofonegyszerű: a kiadók egyre inkább látják, hogy egy-egy jól sikerült recenzió, élménybeszámoló óriásit tud dobni az eladási statisztikákon (lásd: Amazon kommentek), így ha van lelkes érdeklődő, miért is ne bocsátanának rendelkezésükre e-könyves verziókat olvasásra, cserébe pedig nem várnak mást, mint hogy lássák, az illető el is mondja a véleményét nyilvános fórumokon is. Win-win.

Bővebben…

Standard
digitális, könyv

Kellemes meglepetés – ügyes könyvkiadói megoldás

Az ember már csak olyan, hogy ha kutatni kezd, egészen bizonyosan olyan könyvre lesz szüksége, ami valamilyen okból kifolyólag nem hozzáférhető. Ha angol nyelvű kötetről van szó, elég nagy eséllyel megtalálja a net egy boldog zugában az anyagot, és máris megoldja a beszerzés fáradságos és idegtépő problémáját, viszont magyar kiadásoknál ez nem ilyen egyszerű többnyire. Nézi a könyvtári katalógusokat – ahol még meg is lenne, ott őszig kikölcsönözték, ahol azt mondják, raktáron van, ott kiderül, valaki már meglovasította, persze digitalizált példány nem terheli a merevlemezeket sehol. (Milyen borzalmas-botrányos helyzet is állna elő, ha egyszerre KETTEN is olvasnák ugyanazt a szöveget!) Nézi az antikváriumokat – ahol lenne, ott sincs, közlik, hogy jó ideje nincs már forgalomban, tanácsolják, várjak türelemmel, ha véletlen valaki megszán, jeleznek. Csakhogy én az instant get hevében MOST akarom olvasni, feldolgozni, idézni a szöveget, sürgős, ésatöbbi. Nincs más lehetőség: érdeklődöm a kiadónál, vajon van-e még egy gyűrött-poros, szamárfüles, kopott, lekávézott-összecsokizott példányuk? Nincs, természetesen, viszont – és itt jön az a hozzáállás, amiért ezt az egész gyötrelmet leírom – a kiadó embere felajánlja, hogy diszkont áron, nagyjából a nyomtatott kötet árának feléért elküldi nekem a tördelt pdf-verziót. Tátva marad a szám – ma, Magyarországon ezek szerint létezik még olyan könyvkiadó, aki nemhogy elfelejti megemlíteni, hogy “de ugye ne tessék terjeszteni”, “ugye nem adja tovább”, “de nem szeretnénk torrent-, ill. egyéb fájlmegosztó oldalon találkozni vele”, de még csak nem is nem problémázik, nem nyerészkedik, hanem simán átküldi emailben a fájlt, és megad egy számlaszámot, amire, kéri, hogy utaljam majd át a kért összeget. Itt és most azonnal tessék megjegyezni a Kijárat kiadó nevét, és tessék becsülettel eljárni minden fellelhető szövegükkel, nagyon nem lenne jó, ha az ilyen kiadó egyszer csak eltűnne. Köszönöm nekik ezúton is!

Standard