digitális

Feszty-körkép online

Az origo ad hírt arról, hogy a Photosynth szoftver segítségével immáron virtuálisan is meg lehet nézni a Feszty-körképet, részleteket lehet kinagyítani, ide-oda barangolni a 341 fényképből összeálló látványosságon. Az időzítés tökéletes, hiszen

A Photosynth-modell egy időre a valódi festményt is ki kell, hogy váltsa a látogatók előtt, mivel az annak helyet adó épület felújításra szorul, és néhány hónapig zárva lesz. A virtuális reprodukciót körülbelül egy hétig, teljes formájában tekinthető meg az interneten Photosynth.com-os tárhelyén (a panoráma megtekintéséhez a Silverlight bővítményt kell telepíteni a böngészőbe). A bemutató egyelőre exkluzív: a mostani link még nem publikus a webkeresők előtt sem, a körkép kibertérbeli mása pedig az Á“pusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark honlapján kap majd végleges helyet beágyazott formában. (origo)

Amíg működik, ide is beteszem, hogy legyen min gyönyörködni:

Standard
mellesleg

Dinók a kiállítótérben

T-Rex - dinovilag.hu Mivel éppen a dinó-korszakban járunk gyermekünk idol-fejlődésének tekintetében, kikerülhetetlennek tűnt az éppen most Budapesten tanyázó Dinókiállítást abszolválni, és ezt meg is tettük. Az indulás bosszankodással teli volt, mert azt erőltetik, hogy az ember előre vegye meg a jegyet, nehogy lemaradjon az óránként induló csoportokról, így a Ticketpro honlapján igyekeztem intézkedni, azonban a múlt században is elavult rendszer pillanatok alatt felbosszantott, és utána azt is olvastam, hogy négy nap – igen, 4 teljes nap – is eltelhet, mire választ kapok, hogy egyáltalán átment-e a jegyrendelésem a rendszeren – szóval inkább megkockáztattam, hogy magyarázkodnom kell esetleg, hogy miért nem jutunk be, és irány a Hungexpo, végülis hétköznap van, hátha kevesen lesznek! Már az Örs vezér téren felül kellett vizsgálnom ezt a tételt, merthogy a 100-as busz rogyásig telve volt pillanatok alatt, és a III. kapunál már szabályos versenyfutás volt (oldalról, a parkolóból lerohanó támadást végzett egy család), de vettük az akadályt, és a szemerkélő eső ellenére negyed órán belül már a G pavilon bejáratánál vártuk a belépést.

A kezdés egy elég gyenge időutazás videó, ami elvileg azt hivatott jelezni, hogy most jól visszarepülünk a dinók idejébe – de nem értettük, miért kell a hiperűrben nyomulni több percen át egy kb. 2×2 méteres kivetítőre projektált egyhangú animáció segítségével, mikor 1. mégiscsak a Föld nevű bolygón voltak a dinók is és vagyunk mi is, 2. a függöny mögött már kandikált az első dinócsoport… Időhúzás nyilván, nehogy valaki a végén kifakadjon, hogy “ennyi pénzért ilyen rövid idő…” Fényképezni egyébként szigorúan tilos a kiállításon, amit legalább négy helyen jeleztek, és a túravezető (valami időellenőr vagy mi volt a hivatalos neve…?) is elmondta – mire legalább négy vaku villant, jó magyar szokás szerint. Ezzel egyébként nyilván a bizniszt védik, mert a kijárati csarnokban 800 forintért lehet egy db. fényképet készíttetni, amint a gyerkőc épp kikel egy dinótojásból, vagy meglovagol egy lógó fogú mini-T-rexet. Mindegy is.

A dinók kifejezetten jól sikerült példányok: a szecsuáni robot kutatók alapos munkát végeztek, és a hangulatteremtés is egészen jól sikerült a 13 installációból álló kiállításon. Ha egy kicsit invenciózusabban variálták volna a tablókat, akkor persze még élvezetesebb lett volna, de egy dinócsontvázhoz képest már így is szép siker. A kijárati csarnok a triviák helye – itt aztán mindenre el lehetett szórni a belépő áránál is nagyobb összeget, ha valaki nem figyelt: a ziccer dinóhusin túl dinóédesség, dinókönyv, dinójátékok (egy 10 cm magas hörgő műanyag cucc pl. 6900 Ft volt!!!) és dinófagyi is kapható, de mondjuk ingyen is lehet dinóásatáson részt venni egy tiszta homokozóban, ahol Gergely nevű diákmunkás pár percenként szuszogva elgereblyézte a feltárási területet az újabb 5 fős gyerekcsoport részére. Összességében a célközönség maximális megelégedéssel nyugtázta a tárlatot, és végülis én sem unatkoztam, sőt, ha jól láttam, a néhol hosszabbra nyúlt, klasszikus elemekben tocsogó tárlatvezetés ellenére mindenki jól érezte magát.

Standard