könyv, publikáció

Auster és a határvidék

A kriptikus cím két új AMERICANA eBooks kötetre utal, amelyek év végére jöttek ki, ismét egy produktív esztendővé varázsolva a tavalyit. Hegyi Pál Paul Auster-kötete nekem különösen favorit, már eleve Auster miatt is, másrészt néhány dolgot már kapott a szerzőtől az ember korábbi írásaiban, harmadrészt pedig olyan elméleti alapokkal dolgozik, amelyek számomra kedvesek, és nagyon inspiráló azt látni, hogy valaki ugyanazon keretekből kiindulva merre viszi az értelmezést. Hiánypótló a kötet egyébként abból a szempontból is, hogy Austerről meglehetősen kevés ilyen elmélyült, átgondolt elméleti-kritikai mű születik, pláne magyar nyelven, pláne úgy, hogy a szerző ügyesen cinkosa is marad tárgyának, és eljátszadozik rendesen a jellegzetes austeri fordulattal: bizony megkérdőjeleződik az önazonosság, identitásbéli kalanddá válik minden.

Bővebben…

Standard
digitális

Történetek évszaka

A Penguin Random House mostanság elég rendesen mocorog a közösségi média különböző felületein, nagyon értőn kezdték el használni az Instagramot például (külön szép, ahogy a történet funkciót kiaknázzák egy-egy nyereményjáték beharangozására), és ügyes kampánnyal próbálják közelebb hozni az olvasóhoz az új kiadásokat, aminek legújabb verziója a The Season of Stories: novellákat küldenek emailen keresztül a feliratkozóknak minden nap, amiben persze semmi új nincs technikai értelemben véve, hiszen akár már retrónak is bélyegezhetnék az ügyet, de mégis működik. Egyrészt talán éppen azért működik, mert az email a maga episztoláris formájában tényleg retró: hosszabb szövegek, kifejtett gondolatok, régi, levelezős minta alapján gondolkodunk róla, tulajdonképpen alig illik bele már a mindennapos kommunikációs arzenálba abban az értelemben, hogy már elveszítette privilegizált helyét a digitális alapú kommunikációban, és valami hivatalosságot kapcsolunk hozzá, valamint aszinkrón jellege miatt kicsit ráérősebben foglalkozunk vele. Lassan tényleg semmi más, mint a hagyományos, írott levél szimulációja – annak minden előnyével és hátrányával együtt. Pontosan ezt az aspektust gondolta újra a The Season of Stories csapata, hiszen nem más ez, mint direkt marketing, amit persze mindenki utál, de valahogy az email üzenetként érkező sztorik esetében ez az elkoptatott és álságos közvetlenség, ez az illúzió egészen megelepetésszerűen kezd el működni: az ember várja a leveleket. A történet kibontakozása, egyáltalán az, hogy valamiféle történet bontakozik ki, már önmagában kiszakítja az embert a megannyi bejövő email tengeréből, és egy pici szigetet alakít ki, ahol meg lehet pihenni, ahová vissza lehet térni. Valahogy a technológia érzületére sikerült nagyon jól rátapintania a kampány kreatív csapatának, és piszok jól időzítették az egészet. Mert ki ne szeretne történetekkel gazdagodni nap mint nap?

Standard
digitális, utazás

Olvass és vonatozz!

A Könyvesblog számol be arról a kezdeményezésről, melynek eredményeként hamarosan elektronikus verzióban, részletenként elérhetővé válnak  az Alibi sorozat frissen megjelent, Sziget c. számának írásai, mégpedig úgy, hogy minden hónapban más és más szövegek kerülnek ki az első osztályú IC-kocsikba QR-kód formájában, amit az utazóközönség lelkesen beszkennel okos készülékével, és hirtelen irodalmat kezd fogyasztani. Bravó! Esküszöm, minden él és irónia nélkül, végre egy olyan ötlet, ami többszörösen is üdvözlendő (még úgy is, hogy halvány gőzünk nincs a megvalósítás minőségéről) – kivéve talán ezt a fránya első osztályú diszkriminációt: persze feltalálja magát a magyar, majd jól átsasszézik szkennelni. Egyrészt szép dolog irodalmi ügyet támogatni, olvasásra ösztönözni. Másrészt szép dolog mindezt  a digitális kultúra keretén belül tenni, a digitális mobil eszközök ésszerű, kifejezetten építő jellegű funkcióit előtérbe hozni. Nekem azért lenne még néhány javaslatom: például miért ne lehetne ezzel összekötni a MÁV – éppen most kicsit elhallgatott – wifi-bővítésével, vagyis azzal a törekvéssel, hogy az IC-kocsikon legyen vezeték nélküli internetes kapcsolat? Így már szolgáltatás szintjére lehetne ezt a kiváló ötletet fejleszteni, és – nem utolsó sorban – még bevételt is lehetne csiholni, amit aztán ügyesen vissza kellene forgatni további fejlesztésekbe, ötletek megvalósításába, satöbbi. Egyébként, ha már irodalom és MÁV, miért ne lehetne QR-kódokba rejtett verseket plántálni a vonatjegyekre? Vagy az IC magazint QR-kód segítségével letölteni a MÁV wifijén keresztül?

Standard
digitális

Kiterjesztett Ottlik: irodalmi séta geo-regisztrált tartalmakkal

A kiterjesztett valóság egyre inkább teret nyer mobil mindennapjainkban, és szerencsére már itthon sem csak a nyál csorgatása jut a technológia iránt érdeklődőknek: a megannyi turisztikai fejlesztés mellett végre kulturálisan is kezdi megtalálni a helyét az elképzelés. Itt van mindjárt az Ottlik-év alkalmából készült alkalmazás, ami a Hajnali háztetők szövegét augmentálja egy korabeli térképrétegre applikált navigációs lehetőséggel, ami aztán előhozza a szöveges-mozgóképes tartalmakat, amelyek egy-egy adott földrajzi ponthoz kötődnek. Ez tulajdonképpen annak fordítottja, amit anno a Penguin csinált: míg itt egy már meglévő szöveghez készül térkép, amott a térképre íródott a szöveg – a lényeg azonban mindkettő esetében a peripatetikus, kiterjesztett irodalmi élmény, ami valóságos, tapintható, fizikai eseménnyé tudja formálni az olvasást.

(via KönyvesBlog)

Standard
digitális, konferencia

Digitalizált viktoriánus irodalom

A The New York Times számol be arról a konferenciáról, ahol Dan Cohen bemutatta Fred Gibbs-szel közös kutatásaik első eredményeit, amely tulajdonképpen a viktoriánus irodalom kvantitatív analízisét jelenti. A kutatás lényege az, hogy egy irdatlan nagy adatbázisra ráengednek megfelelően cizellált algoritmusokat, amelynek eredményeként szép statisztikai adatokat kaphatunk a felvetésekre illetve kutatási kérdésekre, amely – várhatóan – radikálisan meg fogja változtatni mindazt, amit például a viktoriánus irodalomról illetve a kor társadalmáról gondoltunk, de talán nem túlzás azt állítani, hogy magáról az irodalomról is elkezdhetünk más megközelítésekben gondolkodni. A projekt mögött persze ott van a Google is, akik a folyamatos digitalizációval és a programozással is segítenek, amely nagylelkűség máris gyanút szült tudományos körökben. Vagyis kezdődik a gonosz Google megeszi immáron nem csak a könyveket, de még a bölcsészet eredményeit is kisajátítja. Az ilyesféle hisztiket az sem tudja csillapítani, hogy a Google határozottan kijelentette, hogy természetesen minden anyagot és eredményt ingyenesen elérhetővé tesz további kutatások számára, bárki, akit érdekel bepillantást nyerhet mindenbe, sőt, nekifoghat újabb eredmények eléréséhez is.

Bővebben…

Standard