digitális, mellesleg

Pont, szóköz, szóköz, új mondat

Egy korábban a Slate-ben publikált kirohanást izzít újra a The Chronicle of Higher Education tegnapi cikke, mégpedig valami olyasmivel kapcsolatosan, ami számomra minden egyes AMERICANA szám, illetve e-könyv szerkesztése során száz százalékos megbízhatósággal elő szokott jönni: ez pedig nem más, mint a mondatvégi írásjelet követő kettő szóköz esete. Ha valakinek rendbe kellett már tennie szöveget, akkor nagyon jól tudja, mennyire gyűlöletes dolog az ilyesmi, és korra, nemre, tiszteletre tekintet nélkül indul be a szitokáradat, amikor a sok egyéb mellett (vagy még inkább: előtt) ezzel is foglalkozni kell, holott – mondom én – semmi nem indokolja, hogy a szerző már csak a szóköz billentyű dupla nyomogatásával is fárassza magát. Ennek ellenére, ahogy azt Farhad Manjoo, a Slate szerzője is megjegyzi, a dupla szóközt használók mindenütt ott vannak, iskolázottságra, társadalmi helyzetre, vagy netán ízlésre való tekintet nélkül. De honnan ered ez a förtelmes tipográfiai anomália, és miért ilyen kitartó a jelenléte?  Tovább

Standard
digitális

Gingko, avagy a moduláris írás dicsérete

Gingko

Állandó visszatérő témám a megfelelő írást elősegítő szoftver, főleg így, még a szakdolgozatírás őszi időszakában. Mostanában jelent meg a Gingko névre hallgató, webalapú alkalmazás, ami végre mindenki számára elérhetően, közérthetően és egyszerűen csinálja azt, amire régóta áhítoztam: a moduláris írást-szerkesztést. Ez annyit tesz, hogy elősegíti azt a fajta gondolkodásmódot és szerkesztési elvet, ami szerint kisebb részekre felosztva kell, akár non-lineáris szisztémában haladni az írással, nem pedig az elejétől a végéig tartó ívet bejárva. Így nem csupán a szerkezetet tudjuk okosan építeni, vagy menet közben átstrukturálni anélkül, hogy az egész szöveget össze-vissza szaggatnánk, elvarratlan szálakat hagyva az egyes részek között, hanem látványosan, követhető módon tudjuk az argumentációt építeni, át tudjuk tekinteni az arányokat, azonnal a kívánt részhez tudunk ugrani, és ahhoz a témához írunk hozzá, amin épp dolgozunk, anélkül, hogy a fókuszt elveszítenénk azáltal, hogy görgetünk le-föl.

Tovább

Standard
digitális, web

Medium.com – a webes írás új színtere

Ahogy @kobak már beszámolt róla, többeknek is sikerült bejutni a Medium.com-ra, az új online publikációs felületre (szándékosan nem írok blogot), ami zenware-szerű kvalitásával és új megközelítésével tűnik ki az eddigi, akár hasonló babérokra törő próbálkozások közül. Egy twitter-fiókra van szükség ahhoz, hogy az ember sorba állhasson és kipróbálhassa, hiszen egyelőre meghívásos alapon működik (hihetetlen divat ez mostanság, marketing eszközként is használják a módszert – mi, kacsintsunk össze kicsit, tudjuk, anno az “átkosban” ez a mindennapi valóság volt mondjuk gépjárművásárlás vagy banán beszerzése esetén…). Ha az ember bejut, akkor a twitter alapján azonnal kész is van az azonosító, a saját oldal, és máris indulhat a publikálás. A mondás az, hogy a Medium azzal különbözteti meg magát minden mástól (WordPress.com, Tumblr, Twitter, stb.), hogy a közepesen hosszú, igényesen megírt, de nem oknyomozói vagy netán tudományos mélységekbe-magasságokba aspiráló szövegek megjelenési helyeként definiálja magát, mégpedig úgy, hogy kifejezetten a szöveges tartalomra koncentrál (olyannyira, hogy kifejezetten nem is támogatják pl. video beillesztését).

Tovább

Standard
blog, web

Svbtle – a blogírás tiszta platformja

Blogot írni – és egyáltalán írni – nagyszerű dolog, rengeteg mindenben segít, plusz az ember kiadhatja magából mindazt, amit szeretne, viszont a technológia fránya ördöge valamiképp mindig közbelép, és nekilát megkeseríteni az ember kreatív momentumait: még az igazán felhasználóbarát WordPress is rengeteg olyan elemet tol az író-blogger arca elé, hogy kénytelen-kelletlen ide-oda téved réveteg tekintetünk – és kész is a baj, hiszen nem a tartalomra, nem az írásra koncentrálunk, hanem minden egyébre. Persze, ott a tiszta, teljes képernyős felület is, de azért mégsem az igazi, ha mondjuk folyamatosan, több ablakot nyitva tartva igyekszünk pontos információt és linket beilleszteni a szövegbe, tehát ez sem feltétlen ideális megoldás. Dustin Curtis pontosan erre igyekszik megoldást találni – na, jó, legalábbis alternatívát kínálni – a Svbtle kódnéven futó projekttel, ami nem más, mint egy sajátos szerkesztőfelület, ami igyekszik teret adni az ötleteknek, amik még nem elég kiforrottak ahhoz, hogy bejegyzéssé váljanak, valamint persze maguknak a bejegyzéseknek is. (Részletes sztori és háttér a TechCrunch-on.) Letisztult, egyszerű, jól áttekinthető online felületet kapunk, ami nagyban elősegíti azt, hogy csakis a mondanivalóra koncentráljunk.

A Gravity on Mars jóvoltából WordPress-re borzasztó egyszerű telepíteni: a githubról kell letölteni a csomagot, amiben egyrészt egy sablon van, másrészt találhatunk még benne egy wp-svbtle mappát is, amit a WordPress installációhoz kell bemásolni. Tulajdonképpen annyi a dolgunk, hogy a feltöltést követően a http://www.enblogom.com/wp-svbtle linken kell bejelentkezni, és máris a letisztult, két oszlopban sorjázó tartalmakkal találkozhatunk: balra az “ötletek”, jobbra a publikált bejegyzéseink. Előbbiek formálódnak, alakulnak, bővülnek, utóbbiak áttekintést nyújtanak.

Standard
digitális

Zen írásmód

Már merengtem egy sort anno azon, milyen jó is, ha az ember rendelkezésére áll egy letisztult, a külvilágot és minden zavaró tényezőt kiszorítani képes szövegszerkesztő szoftver, ami pont annyit tud, amennyire szükség van: lejegyezni a gondolatokat. Akkor az OmmWriter volt az az eszköz, ami képes volt megközelíteni ezt, és bár továbbra is azt gondolom, nagyszerű termék, sajnos kissé (értsd: indokolatlanul nagyon) felpörgeti a processzort – írtam a fejlesztőknek is erről, akik már tudtak a problémáról, viszont sajnos azóta sem sikerült kijavítaniuk (vagy inkább az iPad-verzióra gyúrtak). Más, hasonlóan nagyszerű szoftver után néztem, és pont kifogtam azt a pillanatot, amikor az eddig pénzért megvásárolható ZenWriter ingyenessé vált! Többet tud az OmmWriternél, jóval több beállítással és testre szabható funkcióval bír, ráadásul egy kis netbookon is szép csendben fut – az élmény pedig hasonlatos a riválishoz: írás közben eltűnik minden menüpont, keret, csak a szöveg és az író marad kettesben, illetve egy chillout hanganyag, és a tetszés szerint variálható, halvány (vagy erősebb – beállításfüggő) háttér, semmi más. A szoftver elnevezése mindent elmond – kiváló koncentrációt elősegítő eszköz!

Standard
digitális

Az írás igazi nulla foka

Ha az ember foglalkozásából kifolyólag elég sok időt tölt szövegszerkesztő előtt, akkor egy idő után kialakulnak azok a letisztult (vagy kevésbé letisztult) folyamatok, amelyek persze különleges igényeket is megfogalmaznak: többnyire az derül ki, hogy a mindenféle extrák, úgymond kényelmi többletszolgáltatások éppen a kreatív írás ellenében nyilvánulnak meg – egész egyszerűen zavaróak, elvonják az ember figyelmét. Nem azt mondom ezzel, hogy a “komolyabb”, mindenféle szerkesztési lehetőséggel felszerelt alkalmazások éppen azt nem teszik, ami a dolguk (ti. segítik a szöveg írását és szerkesztését), hanem azt, hogy amikor az ember éppen egy gondolatmenetet épít fel, jobb, ha egyedül van azzal a formálódó gondolattal, amely éppen formát készül ölteni, mint hogy azzal foglalkozzon, hogy épp félkövér vagy dőlt formázással írjon egy kifejezést, vagy hogy a megannyi szerkesztési, külsőségnek mondható problémával bajlódjon.

Tovább

Standard