digitális, web

ACTA – el a kezekkel az internettől!

Úgy vélem, a lehető legpofátlanabb dolgok legpofátlanabbika egy politikus vagy politikai szervezet részéről az, ha valami olyat ír alá, valami olyan mellett kötelezi el magát, ami befolyásolja az emberek mindennapi életét, mégpedig anélkül, hogy egyáltalán szót ejtene róla. Magyarázhatja a tisztelt szervezet, hogy nem is így, meg nem is úgy, meg mindenki nyugodjon meg, csak hát főképp egy olyan kontextusban, amikor eleve nincs túl sok bizalom a hatalommal szemben, hát, mondjuk ki kereken, a kutya nem hisz ezeknek a szavaknak. Magyarország mindenféle előzetes vita, bejelentés, vagy bármiféle egyeztetés nélkül elkötelezte magát az ACTA (Anti-Counterfeiting Trade Agreement) mellett, ami minimum botrányos eljárás – pláne, hogy ez mindenkit érint, aki valamilyen formában, valamilyen rendszerességgel használja az internetet. Sőt, azt is, aki nem igazán. Több ország, köztük Csehország vagy Lengyelország, de éppen nemrég Németország is, leállították a folyamatot a tiltakozás hatására, és éppen ma, 2012. február 11-én van világszerte annak a demonstrációsorozatnak a napja, aminek a hangja talán eljut az illetékesek felé is, és intő jelként fogják fel a globális felhördülést. Ha másként nem is, egy üzenet elküldésével mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy a politika és az egyre gusztustalanabbul próbálkozó, pozíciójukat féltő cégek ne tudják rá tenni a kezüket arra, ami nem az övék: a (még valamennyire) szabad internetre!

Stop ACTA & TPP: Tell your country’s officials: NEVER use secretive trade agreements to meddle with the Internet. Our freedoms depend on it!

For European users, this form will email every MEP with a known email address.
Fight For The Future may contact you about future campaigns. We will never share your email with anyone. Privacy Policy

Standard
digitális, egyetem

Hogyan alakítja át a tudományt az online elérhető könyváradat?

Míg sokan még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy megerősítsék a nyomtatott könyvek egyre kevésbé tartható védőbástyáit, hogy ugyebár nehogymár a nagy gonosz internet (pláne ne a nagy gonosz internet főgonosza, a Google Books) beszipkázza a drága kiadványokat, majd ingyen köpje ki a plebsnek (akik ugye nyomtatott formában egyáltalán nem olvasnak, amint digitalizált formátummal találkoznak, hirtelen könyvmollyá válnak, naná, érthető logika ez, nyilván), személy szerint én egy egyre erőteljesebb átrendeződés körvonalait látom kirajzolódni mostanság. A szakdolgozat-rengetegen átrgáva magam azt vettem észre, hogy például a filmadaptáció kérdéskörében igen nagy mértékben más szakirodalmi háttérrel kezdtek el dolgozni a hallgatók, mint amivel mi eddig dolgozni tudtunk mondjuk szemináriumok kapcsán. Nem kellett hozzá nagy kutatómunka, hogy kiderüljön, olyan forrásokat és könyvlelőhelyeket használtak fel, amelyek ingyenesen elárasztják őket adott esetben a legkurrensebb szakirodalmi tételekkel – ily módon a kutatási része a szakdolgozatírásnak meglehetősen le is rövidül. Persze magamon is észrevettem az “instant get” reakciókat, és ha írok valamit, ha eszembe jut, hogy most ez-és-ez a könyv kellene de irdatlan gyorsan, különben el fogom felejteni az egészet, akkor tudom, hová forduljak. De mit is jelent ez a jelentéktelennek tűnő trend a tudomány számára?

Bővebben…

Standard
köz, web

One Web Day 2009

One Web Day Ma van a One Web Day, aminek témája ebben az évben a digitális szakadék megszüntetése, az internet széleskörű elérhetősége és használata minden korosztály, nemzedék és társadalmi réteg számára. Ilyenkor illik valami releváns kezdeményezésről beszámolni, vagy éppen indítványokkal, javaslatokkal előhozakodni, bemutatni, elmondani, szerintünk mitől és hogyan lenne jobb az internet megfelelő használatával életünk minősége, hogyan tudnánk mind aktívabban részt venni civil kezdeményezésekben és egyáltalán állampolgári ügyeink intézésében illetve bonyolításában. Magyarországon és az Európai Unióban a digitális szakadék felszámolása viszonylag régóta téma és konkrét program – az eInclusion kifejezés tulajdonképpen az ilyen irányú projektek gyűjtőneve. Én azonban most nem a társadalmi csoportok és az 50 felettiek netizenné válásának problémájára szeretném felhívni a figyelmet, hanem egy olyan terület elmaradottságára, amiről sokan azt gondolják, hogy fejlett és kiforrott infrastruktúrával rendelkezik, magas kihasználtsággal és hatékonysággal működik. Ez az egyetemi polgárok internetes hozzáférése és az internet hatékony és gördülékeny használata a felsőoktatásban. Persze mindig viszonyítás kérdése az, hogyan ítéljük meg az elérhető szolgáltatásokat, ám talán érdemes arra fókuszálni, milyen lehetne optimális esetben egy átlag magyar egyetem netizen szemmel.

  • Legyen teljes wifi lefedettség az egyetem területén (campus, kollégiumok, épületek, termek)
  • Minden egyetemi polgárnak, legyen oktató vagy hallgató, lehetősége legyen korlátozás nélkül használni az internetet
  • E-könyvtár, a meglévő állományok digitalizálása, folyóiratok és könyvek elektronikus verzióinak beszerzése a kölcsönzési igények rugalmas kielégítésére és a kutatás elősegítésének érdekében

Három triviális, egyszerű pont, amely minőségében változtatná meg egy egyetem életét, áthatva megannyi szegmensét, megkönnyítve tulajdonképpen mindent, ami ma az egyetemi élet részét képezi. Én ennek jegyében ajánlom mindenki figyelmébe a One Web Day idei kezdeményezését!

Standard
digitális, web

Közösségi hálózatok sebezhetősége

Facebook spam A múlt héten jött egy elég furcsa üzenet az egyik ismerőstől a Facebook üzenetek közé, ami semmi mást nem tartalmazott, mint egy linket, és persze a domain-ből nem lehetett rájönni, mi is lehet. A rossz válaszreakció ilyenkor az, hogy automatikusan Tréfi ugrik be, és már kattintunk is valami meglepetés reményében – és a gépünk máris fertőződik (feltéve, hogy mondjuk a böngésző nem figyelmeztet, vagy a vírusírtó nem sikoltozik rögtön)! Tegnapra már én kaptam az értetlenkedő “válaszokat”, amelyekből kiderült, hogy az én fiókomból is röppentek kifelé az ismerősőknek a hasonló jellegű tömeges üzenetek – ilyenkor azonnal meg kell változtatni jelszavunkat, és a gépet sem árt átfésülni vírusellenőrzőnkkel. Gyanítom azonban, hogy ez önmagában csak tüneti kezelés, és nem értem, a Facebook üzemeltetői miért nem ügyelnek erre igazán. Valahogy azért csak fel kellene, hogy tűnjön, hogy egy-egy fiókból hirtelen irdatlan mennyiségű, egyetlen linket tartalmazó üzenet megy kifelé, amely hajszál pontosan megegyezik a másik felhasználói fiókból, néhány másodperccel később induló üzenetlavinával, és így tovább. Ennek ellenére semmit nem tettek eddig, és csak a szokásos elhárítási szcenáriót ajánlják, ami persze arra alapoz, hogy kedves felhasználó, a Te gépeddel és fiókoddal van a gond, a rendszer egyébként tök jól van köszönik szépen. Hát, minden kedves közösségi hálózat, website üzemeltetőjének és fenntartójának üzenem: 2009-et írunk, stipi-stopi nem ér azt szajkózni, hogy a “hiba az Ön készülékében van”! A felhasználó ugyanis könnyen regisztrál ilyesféle virtuális közterekbe, de ha gondja akad, ugyanilyen könnyen le is jelentkezik (én a múlt héten egy pár régebben jó ötletnek tűnő helyről rutinosan léptem le, pedig még igazán gondot sem okoztak…). Ennek fényében üzenem mindenkinek, akihez a fiókomból érkezett gyanús üzenet: Elnézést, leelenőriztem, a hiba nem az készülékemben van, és egyébként sem szokásom a közösségi oldalak üzenetküldő szolgáltatásán keresztül üzengetni az ismerősöknek, ezért nyugodtan, szívfájdalom nélkül töröljék a közvetlen üzeneteimet – amelyek nem is az enyémek! Pláne, ha a “Look at this” téma megjelöléssel érkezik, és mindössze egy linket tartalmaz. Köszönöm. Most legalább a saját bőrünkön tapasztaljuk, milyen érzés, amikor simán visszaélnek online jelenlétünkkel.

Standard
digitális

Adatok, adatok, adatok

Az alábbi rövid előadásban Tim Berners-Lee arról beszél, mi a következő lépés az internet életében, és ha valaki figyelemmel követi a trendeket, akkor nem fog meglepődni azon, hogy előadásában az ún. kapcsolt adatokat (linked data) evangelizálja.

Az egész kocepció aktualitása pedig az amerikai kormány által megnyitott interneten elérhető adatközpont, a Data.gov, ami Obama elnök ígéretéhez híven betekintést enged a kormányzati munka során használt adatok tengerébe. A kérdés már csak az, hogyan használja az egyszeri polgár a nyers adatrengeteget – de már erre is indult kezdeményezés.

Annak érdekében ugyanis, hogy bárki könnyedén hozzáférhessen és emberi nyelvre fordítva netán értelmezni is tudja az adatokat, amikre éppen szüksége van, vagy egyszerűen kíváncsi, a Google, az O’Reilly Media, a TechWeb és a Sunlight Labs versenyt hirdetett fejlesztők számára, hogy készítsenek olyan okos és ügyes kis alkalmazásokat, amelyek elősegítik az adatvizualizációt és általában a felhasználhatóságot. Az Apps for America 2 céljai közé tartozik, hogy olyan alkalmazások szülessenek, amelyek egyrészt olyan adatrétegeket tesznek láthatóvá és használhatóvá, amelyek eleddig esetleg nem kerültek elő semmiféle összefüggésben, bár nyilván részét képezik az adatbázisnak; másrészt hogy kiállva az idők próbáját is, látványos és érdekes módon prezentálják az előbányászott adatokat és adatkapcsolatokat.

Standard