digitális, előadás

Szakdolgozati procedúra a közösségi háló tükrében

Facebook studentAmikor az Intézetben beindítottuk az online szakdolgozat-feltöltési rendszert, igyekeztünk minél több felöleten ott lenni, tájékoztatni a hallgatókat (és persze a kollégákat is) arról, mi is pontosan a teendő, és a hatékonyság érdekében támaszkodtunk a már kialakított közösségi felületekre – például a Facebookra. Ez eleinte csupán abban nyilvánult meg, hogy miután kellő számú “rajongóval” bírtunk, igyekeztük a Facebook lehetőségeit és csatornáit kihasználva is eljuttatni az üzeneteinket illetve felhívásainkat a hallgatók felé, de egyre inkább átcsapott interaktív “ügyfélszolgálattá”, hiszen a hallgatók immáron sokkal hamarabb keresnek meg a Facebookon chaten vagy üzenetküldés formájában, mint írnak emailt. Sőt, több kolléga is inkább ezen a felületen küldi el üzenetét, úgy tűnik, az email már tényleg kezd kimenni a divatból (vagy az lehet a tendencia mögött, hogy azt gondolják, az ember nem feltétlenül válaszol egy emailre, viszont bőszen ápolja közösségi profilját, így nagyobb a valószínűsége, hogy hamarabb válasz is érkezik). Őszintén szólva eleinte kicsit furcsa volt ez az új kommunikációs csatorna, de később szinte mindennapivá, természetessé vált: már azon sem lepődnék meg, ha legközelebb akár a szakdolgozatok vázlatai, akár szemináriumi dolgozatok, projektek érkeznének a docs.com-on keresztül. Ezzel ugyanis a kollaborációnak is egy egészen érdekes verziója valósulhatna meg, amelynek különlegessége immáron nem kizárólagosan abban nyilvánul meg, hogy valakivel megosztok egy dokumentumot, hanem abban, hogy mindezt egy jól belakott, ismerős virtuális térben teszem, ismerősöktől övezve. Persze, tudjuk, hogy nincs új a nap alatt, és nem is kell a spanyol viaszt állandóan feltalálgatni – van egy olyan sanda gyanúm azonban, hogy a Facebook a könnyed integrációival, a megosztás leegyszerűsítésével például az oktató-hallgató kapcsolatot is megváltoztatja kicsit, és ha ügyesen használjuk, bőven profitálhatunk is ebből.

Standard
digitális, egyetem, web

A szakdolgozat-feltöltés tanulságai

Ahogy azt a múltkor beharangoztam, és a hallgatók túlnyomó többsége tudta is, ebben a félévben élesítettük a szakdolgozat-feltöltést, amely az eddigi adathordozón történő szakdolgozati fájl beadását helyettesítendő került kifundálásra. Ez azt jelentette egészen egyszerűen, hogy immáron nem kellett CD-t vásárolni, majd rámásolni egy kis fájlt, majd beadást követően az egészet kidobni, hanem egy feltöltő űrlap segítségével a hallgató egyszerűen beküldi egy online archívumba a dolgozatát, amit aztán egy zárt felületről az illetékes opponens és a témavezető érhet el. Két lépcsőben oldottuk meg a folyamatot: az első egy regisztrációs lépcső volt, amelynek során összevetettük a jelentkezők adatait a Tanulmányi Osztály záróvizsgajelentkezési adataival, majd ez alapján generáltuk a felhasználóneveket és a jelszavakat, amelyekkel a második lépcsőben fel lehetett tölteni a szakdolgozatokat. Bár működőképes megoldásnak bizonyult ez a folyamat, mégis jó lenne egy lépéssel rövidíteni: ha a TO a jelentkezők emailjét eleve átküldené, megspórolnánk a regisztrációt (erről persze majd tárgyalunk velük, reménykedve). Így a hallgatóknak még kevesebb feladata lenne ezzel kapcsolatban, és elkerülhetőek lennének azok a félreértések, miszerint a regisztráció egyenlő a feltöltéssel (az igazsághoz hozzátartozik azért, hogy ilyesmiről elenyésző mértékben volt szó szerencsére). A másik pozitív hozadéka ennek az lenne, hogy nem egy hónapig adminisztrálna az ember, minden beérkező regisztrációs kérelmet ellenőrizgetve, majd megerősítve (vagy elutasítva, pótlásra felszólítva) feldolgoznia, hanem egy listából két kattintással generálni az egész hóbelevancot.

Bővebben…

Standard
blog, egyetem, mellesleg

Változások, avagy wind of change 2010

Hosszabb szünet után jelzem, hogy a hallgatás mögött jelentős változások húzódnak meg, amelyek közül a legfontosabb családi fronton történt, ugyanis megérkezett közénk Gergő, így már négyesfogatként funkcionálunk. A másik változás a DragonWeb működését érinti: négy év elteltével ismét WordPress dolgozik a háttérben, amit leginkább kényelmi és használhatósági tényezők tettek szükségessé vagy inkább kívánatossá. Egy kis idő kell még ahhoz, hogy minden rendben legyen, minden úgy működjön, ahogy azt kigondoltam, de az átállásnak ára van (egyszer lehet, hogy megírom, mit kell szenvedni). Harmadrészt pedig élesben alkalmaztuk a szakdolgozati feltöltőrendszert is ebben a hónapban, amivel kapcsolatban rengeteg a tanulság, és szerencsére sok az új ötlet is – erről is tartozom egy bejegyzéssel. Mindez hirtelenjében, április végén – május elején történt, ahogy az lenni szokott: egyszerre. Így szép az élet. Uff!

Standard
digitális, egyetem, web

Szakdolgozatok – online

Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés a szegedi Angol-Amerikai Intézet életében, hogy ebben a félévben debütál az online szakdolgozat feltöltés gyakorlata, amely a korábbi, adathordozón történő, a szakdolgozat bekötött példánya mellett benyújtandó megoldást váltja ki. A múlt félévben az oktatók már kipróbálhatták az online felületet, ahonnan egy kattintással elérhették a szakdolgozatokat, de a hallgatók számára most indult a rendszer élesben, ráadásul ez lesz az első olyan futam, amikor az értékelések is – ha a hallgató igényli a regisztráció folyamán – emailben érkeznek. Technikailag nincs túl nagy újítás ebben, és talán nem is hangzik úgy, mintha ténylegesen nagyot lépnénk előre, ám sok tekintetben mégiscsak. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy a hallgató ezentúl nem fog CD-t (vagy ahogyan a korábbi szabályzatok megkövetelték, és néhány szabálykövető hallgató cselekedett, floppy disket) vásárolni és nem fogja a szakdolgozati dokumentumot rámásolni, majd azt a kötött példány mellett leadni, hiszen ez önmagában csak minimális változást jelentene, ami miatt nem is feltétlen érné meg beszélni az egészről (bár azok, akiknek az asztalán a tömérdek adathordozó landolt, másképp nyilatkoznának, ez biztos), hanem leginkább azért, mert ettől a félévtől kezdődően automatikusan archiváljuk a dolgozatokat program és a végzés féléve szerint, így azok visszakereshetőek lesznek, lehetőség nyílik a plágium egyszerűbb szűrésére, és rugalmas archiválási megoldásokat illetve betekintési lehetőségeket is teremthetünk a jövőre nézvést. A szakdolgozói listák immáron automatikusan készülnek, pontosan nyomon tudjuk követni a feltöltések alapján a benyújtás időpontját, ki tudjuk szűrni az ilyen-olyan hibákat, és el tudjuk kerülni a fájlformátumokból adódó megjelenítési anomáliákat is. A nyomtatott illetve bekötött verzió továbbra is megmarad a beadandó verziók között, de a digitális verzió reményeim szerint egyre inkább előtérbe kerül majd. Meglátjuk!

Standard
egyetem, kurzus

Kurzusaim a 2010. tavaszi félévre

Mivel hamarosan indul a kurzusfelvétel első hulláma, éppen itt az ideje bejelentenem, hogy milyen kurzusajánlattal rukkoltam elő a tavaszra nézvést. BA szinten visszatér a Cristian Rékával közösen tartott Film Theories előadás, amely immáron második alkalommal épül az Encounters of the Filmic Kind kötetre (ezt – előre szólok – nagyon kedvezményes áron lehet majd beszerezni a legelső alkalommal!), és első alkalommal a lehet a könyv weboldalát használni – egy rövid regisztrációt követően – webináriumi forrásként is. Emellett lesz Tennessee Williams drámáinak filmadaptációiról szóló, és az amerikai filmgyártást taglaló szeminárium is – szeretettel várom az érdeklődőket! MA szinten másodszor kerül meghirdetésre a Digitized Culture szeminárium, ami mellé jön még a kortárs vizuális kultúra elméleti és kritikai aspektusait viszgáló kurzus is. Az időpontok, helyszínek, besorolások és a rövid leírások már véglegesek, azonban a részletes, letölthető kurzusleírásokra egy picit még várni kell – ezek az adott kurzus oldalán fognak megjelenni még a szorgalmi időszak indulása előtt UPDATE (2010. 01. 28.) a kurzusleírások olvasmánylistával kiegészítve immáron letölthetők!

Standard
blog, egyetem

Blogra fel, hallgatók!

Posterous Éppen az imént állítottam be egy új blogot a Digital Theory című kurzusnak, mert sajnos a korábbi, ingyenes tárhelyen futó installációval egyre több probléma adódott, ráadásul egyre inkább az volt az érzésem, hogy nem könnyű rávenni a hallgatókat arra, hogy életben tartsanak egy ilyen felületet – pedig, szoktuk mondani, csak be kell lépni, és már lehet is publikálni. Nyilvánvaló, látom, hogy a hallgatók nem lusták, szorgosan osztják meg ismerőseik között az érdekes anyagokat, de az internet bizony rászoktatta őket (is), hogy egy gombnyomással elintézzék ilyenirányú tevékenységüket, mindenféle külön belépés, szerkesztgetés, egyéb hercehurca nélkül. Továbbá egy digitális elmélettel és kultúrával foglalkozó óra kiegészítéseként illendő haladni a korral, vagy legalábbis adózni a webes trendek követésének oltárán, ezért az általam is használt és igen kedvelt Posterous szolgáltatása lett a nyerő ebben az esetben. Hogy miért? Mert egy email vagy egy bookmarklet segítségével máris lehet publikálni – a szerkesztést, a videók, képek, hanganyagok, prezentációk, stb. beillesztését a rendszer elvégzi, mégpedig a tapasztalat azt mutatja, igen megbízhatóan. Így a hallgatóknak nem kell semmiféle extra műveletet beiktatni ahhoz, hogy az extra-curriculáris webináriumi tér ismét pezsgő és hasznos adaléka, kiegészítője legyen a kurzusnak – és lám, az indulást követő percekben rögtön három új bejegyzés is született. Nyilván az idő előrehaladtával dől el, hogy jó felé mozdultunk tovább, és valóban sikerül értelmes megosztóhellyé tenni ezt a kis webináriumi blogot, mindenesetre bíztató a kezdet, keep it up!

Standard