digitális, egyetem

Akkor most jó, vagy nem jó az e-könyv az oktatásban?

Meredith Broussard, a Temple University data journalism professzora írja a New Republic-ban, hogy ő bizony nemes egyszerűséggel kitiltotta az e-könyveket a digitális újságírás kurzusáról, minthogy több velük a gond, mint a nyomtatott változatokkal. Persze nem önmagában az e-könyv a problémás, hanem a megjelenítő technológia: állítólag a hallgatók nem tudják rendesen kezelni ezeket az eszközöket, amelyek egyébként is limitált opciókkal bírnak egy nyomtatott kötethez képest, és még akadályozzák is a rendes face-to-face interakciót. Broussard hosszasan sorolja sziklaszilárdnak vélt argumentumait, és persze némi leereszkedő megjegyzéssel eloszlatja azokat a gyülekező, gyanús felhőket, amelyek arra engednének következtetni, hogy ő esetleg – digitális dolgokkal foglalatoskodó oktatóként – gyűlölné az új technológiát: azt mondja, ő kifejezetten élvezi az e-könyves világot, de ez a vívmány osztályterembe nem való, és punktum. Azt is mondja, hogy bár úgy véljük, a mai hallgatók már ún. “digitális bennszülöttek”, ez koránt sincs így, mert még azt sem tudják kontroll alatt tartani, hogy mikor merül le a készülékük. A digitális bennszülött mantra, meg úgy, ahogy van, ez az egész generációs argumentum egyébként véleményem szerint is kimeríti a bullshit kategóriát (aki nem hiszi, legyen kedves nézzen utána rendes, tudós értekezéseknek, vizsgálatoknak – az egész ötlet megbukott már a kilencvenes években), és messze nem tudja a kategóriába illő korosztály azt, amit gondolnánk, hogy tudnia kellene, ha már beleszületett a kütyü-kánaánba, de tapasztalatom szerint ennyire botor dolgokkal, amit a tisztelt kolléga emleget (ti. hogy állandóan lemerül az eszközük, és persze sosincs náluk töltő…), hallgató még életében nem hozakodott elő.

Bővebben…

Standard
egyetem, web

Erasmus vizualizáció

Mindig is érdekes azt látni, merre felé utaznak az Erasmus ösztöndíjas hallgatók, illetve honnan jönnek hozzánk, most azonban egy interaktív felületen egészen jól követhetővé válik minden küldő- és fogadóintézmény forgalma, sőt, pontosan látható, egy-egy egyetem melyik másik intézménnyel tart erős kapcsolatot a programon keresztül. A fenti kép a Szegedi Tudományegyetem hálójának egy részét mutatja a több, mint 2900 részt vevő intézményből, amelyek nagyjából 90000 kapcsolódási pontot hoztak eddig létre. A térképes felület alatt egyébként a miérteket is igyekeznek a készítők feltárni: érdekes kérdés, hogy egyes intézmények, illetve programok miért válnak népszerűbbé másoknál, és ennek milyen országokra lebontott indokai vannak (bár nyilván kissé limitált szempontok jelennek meg, de továbbgondolásra mindenképp érdemes projekt).

Standard
digitális

Gingko, avagy a moduláris írás dicsérete

Gingko

Állandó visszatérő témám a megfelelő írást elősegítő szoftver, főleg így, még a szakdolgozatírás őszi időszakában. Mostanában jelent meg a Gingko névre hallgató, webalapú alkalmazás, ami végre mindenki számára elérhetően, közérthetően és egyszerűen csinálja azt, amire régóta áhítoztam: a moduláris írást-szerkesztést. Ez annyit tesz, hogy elősegíti azt a fajta gondolkodásmódot és szerkesztési elvet, ami szerint kisebb részekre felosztva kell, akár non-lineáris szisztémában haladni az írással, nem pedig az elejétől a végéig tartó ívet bejárva. Így nem csupán a szerkezetet tudjuk okosan építeni, vagy menet közben átstrukturálni anélkül, hogy az egész szöveget össze-vissza szaggatnánk, elvarratlan szálakat hagyva az egyes részek között, hanem látványosan, követhető módon tudjuk az argumentációt építeni, át tudjuk tekinteni az arányokat, azonnal a kívánt részhez tudunk ugrani, és ahhoz a témához írunk hozzá, amin épp dolgozunk, anélkül, hogy a fókuszt elveszítenénk azáltal, hogy görgetünk le-föl.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

A Facebook és az egyetemisták

Tudom, hogy még nem nagyon illik előhozakodni azzal, hogy hamarosan vége a nyárnak és indul az őszi szemeszter, azonban nem tudok elmenni szó nélkül amellett a jelenség mellett, hogy mennyire másként indul neki egy frissen felvett hallgató az első, egyetemen töltött évének, mint akár az én korosztályom, akár a bolognai folyamattal indult évfolyamok tették azt. Amennyire emlékszem, a kilencvenes évek derekán (igen, múlt század, tudom) az egyetem első napjai, hetei, sőt, talán még egy-két hónap is az akklimatizálódás időszaka volt: igyekeztünk egy addig ismeretlen világ és elvárásrendszer alapján újraszervezni az életünket, nagyjából fogalmunk nem volt arról, hogy működik ez a világ – és persze igyekeztünk összetartani is, ami azt jelentette, hogy valószínűleg mindenki ismert mindenkit az évfolyamból. A jelszó, ha jól emlékszem az volt, hogy “mindenen röhögünk, amin sírni kellene” – és meg voltunk győződve arról, hogy így egészen vidám éveink lesznek.

Bővebben…

Standard
egyetem

A felvi.hu és a kapacitásszámok

felvi.huMost ne menjünk bele abba, hogy mik azok a keretszámok és ehhez képest akkor mi lehet a kapacitásszám – fontosabb és sürgetőbb most azt megjegyezni, hogy a felvi.hu-n, a felvételizőknek szánt hivatalos információs felületen rossz kapacitásszámok jelentek meg, és az SZTE hivatalos korrekcióját követően is azok a téves adatok szerepelnek ott, amiknek már rég nem kellene. Mesterszakra felvételizőknek tehát fontos információ, hogy az SZTE Bölcsészettudományi Karára vonatkozóan errefelé találják az aktuális, végleges, hivatalos kapacitásszámokat (nem magasak így sem túlságosan, de a felvi.hu-n szereplő adatokhoz képest még mindig kedvezőbbek).

Engedtessék meg azért egy kis morgolódás (kiakadás, értetlenkedés, felháborodás, mittudomén): 2013-at írunk, amikor – nagyon helyesen – online felületekről nyerik a leendő hallgatók a legtöbb információt, elsősorban online felületen tájékozódnak a kiszemelt intézményekről, és egyre többen online felületen keresztül nyújtják be jelentkezésüket is. Ezeknek a felületeknek a hátterében tartalomkezelő rendszerek dolgoznak, amiket azért fejlesztettek ki, hogy a megjelenő adatokat könnyedén, barátságos szerkesztőfelületeken keresztül lehessen aktualizálni. Számomra egészen egyszerűen felfoghatatlan, hogy ha már rendelkezésre állnak ilyen rendszerek, vajon miért nem lehet rendeltetésszerűen használni őket – például jelen esetben, amikor megérkeznek a hivatalos, jóváhagyott, elfogadott módosítási kérelmek. Fontos, közérdekű, haladéktalan változtatásokról van itt szó, ami felvételizők, családjuk és persze intézmények jövőjét határozza meg. Tessék már egyetlen ép ésszel elfogadható indokot mondani! (Tudom, ebben az országban nem illik az ép észre apellálni, de gondoltam, teszek egy próbát. Én kérek elnézést!)

Standard