digitális, egyetem, előadás

Mobilos bölcsész képzésekről a SmartMobilon

Két évvel ezelőtt voltam utoljára a SmartMobil konferencián, amikor a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport nevében mutattam be a Telekomnak címzett, középiskolások és felsőoktatásban részt vevő hallgatók mobil és közösségi média felhasználásról készített kutatást. Volt azért egy másik apropó is: akkor lengettük be először, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán beindítjuk a mobil és közösségi média speciális képzést, amit aztán a szakirányú továbbképzés is követett azóta. A mostani előadás tehát már arról fog szólni, amit az elmúlt két év alatt elért a képzés: a teljesült célokról és persze a további tervekről. Mindemellett pedig ejtek azért néhány szót arról, mi köze a humán tudományokkal foglalkozóknak a mobiliparhoz, a szolgáltatói szektorhoz, és úgy általában véve az infokommunikációs munkaerőpiachoz, és miért jár jól a munkáltató, ha ilyen képzettségű embert alkalmaz. Íme a prezentáció:

Standard
egyetem

A plágium kérdése az EU tagállamaiban

Egy igen érdekes vizsgálat eredményeire hívták fel a figyelmemet nemrég: az IPPHEAE (Impact of Policies for Plagiarism in Higher Education Across Europe) projektje azt vette górcső alá, hogy az EU tagállamai mit tesznek, és persze milyen eredménnyel a plágium visszaszorítására a felsőoktatás területén. Érdemes összevetni az országos lebontású eredményeket, de ne számítsunk kicsiny hazánk tekintetében semmi jóra, azt előrebocsátom. Míg a legtöbb tagország igyekezett egészen konkrét intézkedéseket hozni a kérdésben, és viszonylag jól dokumentálni is az eredményeket, addig nálunk valahogy – bár szépen fogalmaz a jelentés – érdektelenségbe fulladt az egész, és nevetségesen alacsony visszajelzést kaptak tőlünk a projekt kivitelezői. Adatok hiányában így a rólunk szóló jelentés a körülmények leírásával igyekszik magyarázatokat lelni, többek között a forráselvonásokat, a nem igazán áttekinthető értékeléseket érintő politikákat, az egységes elhatározás problematikáit emelik ki, rámutatva, hogy bár elindultak fejlesztések abba az irányba, hogy a digitális szakdolgozat kópiákat, tanulmányokat stb. a szerzők megfelelő helyekre feltöltsék, de a plágium ellenőrzése mind ezidáig az értékelők személyes hozzáállásától függött.

Bővebben…

Standard
digitális, film

Hogy lehet szexi a magyar film?

A héten egy mozgókép-forgalmazói konferencián jártam, ahol az újmédia forgalmazást érintő kérdéseit vázoltam – mondhatni, ezzel egy mély szakadék egyik oldalán álltam, a másikon a hagyományos forgalmazásban szocializálódott szakemberek néztek rám, mint az ördög ügyvédje (lévén, hogy a torrentet és más, nem hagyományos mozis megjelenítési és terjesztési eszközt éltettem). Többször előkerült a kérdés, hogy a 2012-ben listázott 53 magyar film miért nem jutott el a szélesebb közönséghez, miért nem volt visszhangja, és főleg, a fiatalok miért nem cuppantak rá azonnal. Elhangzott, hogy már azt is sikerként könyvelték el, hogy az Urániában be tudták mutatni a filmeket egyesével, valamint a Duna televízió (gondolom, éjfél környékén) leadta őket. Ezen túl jártak a filmek vidéki művészmozikban, és rendeztek néhány filmklubot is, ahol szakértők segítségével igyekeztek bevonni a fiatalokat a diszkusszióba – kis létszámmal, de legalább sikeresen megszólítva őket. Nem tisztem bíráskodni, de véleményem szerint alapvetően elhibázott koncepció alapján vágtak bele a forgalmazási részbe, ami előre meghatározta a sikertelenséget is. Ha nem egy mélységesen mély szakadék két oldaláról magyaráznánk egymásnak, ideális esetben tíz perc alatt fel lehet építeni egy olyan stratégiát, amivel nemhogy feloldjuk a magyar film iránt érzett gátlásainkat, de egyenesen az lenne ciki, ha valaki nem ismerné ezeket az alkotásokat.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem, könyv

Kalózok mentik meg a szakdolgozókat

Nagyjából két éve siránkoztam azon, hogy lekapcsolták az akkoriban pótolhatatlan, szakirodalmi források tekintetében kiapadhatatlan, bár kétségkívül illegális library.nu-t, így olyan lehetőségtől estünk el, ami óriási űrt hagyott maga után. Persze meg lehetett már akkor is jósolni, hogy nem vész el minden, maximum átalakul, és mostanra ismét egészen jól állunk, de fájó belegondolni abba, milyen fantasztikusan is állhatnánk, ha a library.nu a mai napig gyarapodna. (Mielőtt valaki felhorkanna, és az illegális töltésekre felbujtó, lázító, szerzőket meglopó közellenségnek minősítene, kérem, olvassa el az imént linkelt írásomat és/vagy tájékozódjon kicsit a kontextusról.) Az utánpótlás, ami ráadásul már ügyesen megsokszorozva, folyamatosan bővülve ontja a nélkülözhetetlen, és számunkra – egyre inkább – elérhetetlen szellemi táplálékot (erről némi háttér információt lehet olvasni Bodó Balázs nagyszerű cikkében – jelen bejegyzés címe is onnan parafrazálódott), már megtalálta útját az új generáció felé is. A korábbi forrás kiiktatása kapcsán is megjegyeztem, hogy nem csupán a professzionális kutatók, tudósok munkája válik nehezebbé (mint akkor is utaltam rá, nyilván vannak durvábban és alig észrevehetően érintett tudományágak persze), hanem a hallgatóké is, hiszen a szakdolgozat megírása optimális esetben komoly kutatómunkát, szakirodalmi jártasságot igényel, ezt pedig forrásművek híján meglehetősen problematikus felmutatni.

Most vettem észre, szakdolgozatok értékelése közben, hogy bizonyos témák esetében szinte teljesen lecserélődött a szakirodalmi hivatkozások listája: teszem azt filmadaptáció tematikában könnyedén be lehetett azonosítani egy adott szakdolgozat megírásának helyét az adott könyvtári lehetőségek mentén, majd a library.nu áldásos hatására egy újabb szakirodalmi kánon kezdte felütni fejét, ami nagyjából tavalyig tartotta is magát, és most ismét egy újabb lista dominál, az újabb elérhetőségekből eredően. Borzasztó érdekes látni, ahogyan a kalózok tulajdonképpen megmentik a tudományos írást, már szakdolgozati szinten, így a hallgató jelen pillanatban a legkurrensebb szakirodalmat tudja bevonni munkájába, nyilvánvalóan emelve ezzel tézise színvonalát is. Ami számunkra nagy tanulsága ennek a folyamatban lévő sztorinak az pedig nem más, mint a szakirodalmi kánon átalakulásának új premisszája: a torrent, az illegális archívum lassan, de biztosan felülírja mindazt, amit a hagyományos elgondolások diktáltak.

Standard
egyetem, köz

Bölcsészek a mekiben?

Sajnos továbbra sem csituló elánnal osztogatják minden szinten (legutóbb épp államtitkárin, ami felettébb problematikus véleményem szerint, de ezt hagyjuk most), hogy az egyetem elvégzése után valami ilyesmi jelenet rajzolódik ki bölcsészek tekintetében:

– Mit kér egy közgazdász a bölcsésztől?
– ?
– Duplasajtburgert kólával.

A közgazdász természetesen behelyettesíthető bármely, sikeresnek vélt diplomással, de a bölcsész (így, monolitikus vendéglátóipari szakmunkásként) örök. Bár sokan bizonyították már e vicc tételének valóságtól való kalkulálhatatlan elrugaszkodását, azért talán nem árt leszögezni:

Erre a twitre többen is rácuppantak, de csak kevesen találtak a témába illő, releváns statisztikai adatot, viszont végül ez a válasz is megérkezett:

— Endre Jofoldi (@jendre) November 7, 2014

Ezúton is köszönet a linkért, és gyorsan nézzünk is bele a csatolt dokumentumba!

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Mielőtt végleg elveszne a dolgozat, szinkronizáld a felhőben

Nem lehet elégszer és elég nyomatékkal felhívni a figyelmet arra, hogy mivel manapság már tényleg minden egyetemi beadandó (szemináriumi dolgozat, TDK-s mű, szakdolgozat stb.) elektronikus formában készül, a hallgató kópiája felértékelődött, ennek megfelelően illő lenne megfelelő módon ügyelni rá. Ebben a félévben csak négyszer kaptam olyan emailt, amiben a hallgató arra panaszkodik, hogy ő bizony elkészült a dolgozattal, de a fránya laptop teljesen tönkrement, javítani sem lehet, így nem tudja lezárni a kurzust. Sajnálatos dolog, és persze ha nem lehet segíteni a hardveren, hát nem lehet, de az azért nem igaz, hogy ne lehetne előzetesen olyan óvintézkedéseket tenni, amivel egy ilyen malőr még nem vágja haza teszem azt, három év felgyülemlett munkáját. Talán a legegyszerűbb megoldás egy fájlszinkronizáló felhőszolgáltatás igénybevétele: itt az történik, hogy a gépünkön/eszközeinken kijelölt fájlok és mappák automatikusan szinkronizálódnak, de nem csupán egymás között, hanem egy távoli szerveren is, így ha bármelyik, vagy horribile dictu, az összes eszközünk egyszerre megy tönkre, akkor is megmaradnak a dokumentumaink, hozzá tudunk férni féltve őrzött tartalmainkhoz, majd vissza tudjuk tölteni megjavított/új gépeinkre is. Sőt, az a probléma is megoldódik, hogy valaki otthon felejti a prezentációját, épp a nagy napon (mikor máskor?!), hiszen pillanatok alatt hozzáférhet bárhonnan, így még pendrive-ot sem kell cipelni feltétlenül.

Bővebben…

Standard