digitális, egyetem

ETR vs. Neptun: gigászok csatája

Ahogy a SZTEreo friss kiadásában írja Varga Ákos, nagyjából “másfél éve annak, hogy az első folyosói pletykák felröppentek arról, hogy a Szegedi Tudományegyetem lecseréli a 2000-ben (!), az országban elsőként itt bevezetett Egységes Tanulmányi Rendszert (ETR-t), a többek között az ELTE-n, a BME-n, valamint tavaly novembertől már a PTE-n is működő Neptunra.” Valóban, mint nagyjából minden intézményben, a suttogás, az információhiány születe aggodalmak nagyban befolyásolták az új rendszer fogadtatását, és valljuk meg, a csordogáló, sokszor egészen városi legendára hajazó történetek sem segítettek annak megalapozásában, hogy az egyébként nem különösebben népszerű ETR-t leváltó rendszert ovációval fogadjuk. Mivel nekem volt és van szerencsé(tlensége)m mindkét rendszerrel foglalatoskodni oktatói adminisztráció ürügyén, hadd indítsak azzal, hogy nincs jó hírem, a Neptun tényleg borzalmas. De rögtön azt is hozzáteszem, más logika mentén, és kicsit másképp, de az ETR is az. Szögezzük le: egyik rendszer sem felhasználóbarát, egyik sem felel meg a 21. században egy ilyen jellegű szisztéma értelmes és logikus, felhasználóbarát menedzseléssel szemben támasztott optimális elvárásoknak. Azért írom, hogy optimális, mert lehet, hogy a minimálist talán súrolják, de attól még nem lesz jobb…

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem, előadás

Mobil az oktatásban: ez valami vicc?

mobil-oktatasKészülök a szerdai előadásra, ahol ismét a mobil eszközök és az oktatás kapcsolatáról kell majd beszélnem, elővettem hát a 2013-as diasort, átpörgettem, hogy aktualizáljam kissé, hiszen azóta három teljes év eltelt – úgy látom azonban, hogy sajnos nincs túl sok dolgom: sőt, igazából semmi dolgom. Egész egyszerűen nincs mit kicserélni, átfogalmazni, korszerűsíteni, mert nagyjából nincs változás, ami hűen tükrözi az oktatási rendszer elvi-ideológiai-szakmai helyzetét. Gondoljunk csak az elmúlt hetekben a Facebookon debütált, virálisan terjedő, majd a nagyobb portálok segítségével széles körben megismert képre, ahol a nebulók – nem tudom nem elemezni rögvest kicsit a vizuális megjelenítést – legtöbbje lehajtott fejjel, elmerülve, magukba zárva, társas magányukban küzdenek az aktuális feladattal, míg a mobilok egy praktikusnak ítélt postaszortírozóban pihennek – vélhetőleg kikapcsolt állapotban, mintha csak katalóguscédulák lennének egy frekventált könyvtárban. A hvg.hu emelte nem hivatalos nemzeti konzultációs szintre, hogy ez vajon jó ötlet, vagy ideje lenne elmerengeni azon a lehetőségen, hogy a technológiai fejlődést valamiképp be kellene emelni (egyáltalán: engedni) ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Jegyzetelés: a régi és az új találkozása

Nyilván mindenki már valamilyen digitális eszköz segítségével kellene, hogy a jegyzeteit készítse az egyes órákon, előadásokon, meetingeken, de ahogy az első héten körbenéztem az előadótermekben, leginkább mindenki a jól bevált A/4-es füzeteket vagy sima lapokat hívta segítségül. Én is. Viszont ilyenkor mindig eszembe jut az is, amikor egymástól kunyeráltuk az ilyen-olyan vázlatokat, jegyzeteket, amik sorra el-eltűnedeztek, elhasználódtak, egy-egy lap vándorútra indult időközben, vagy szimplán összekuszálódott az órák sorrendje – nem volt túl ideális. Aztán jöttek a fénymásolatok: ha épp sikerült is olvasható verziókat előállítani, csak fokozta a dokumentumrendezési frusztrációt, és könnyedén belekeverte az ember a lapokat más fénymásolt paksamétákba, hogy így nehezítse meg a saját dolgát. A szkennelés már valóban a fénymásolás 2.0, de azon túl, hogy a fizikai tárolás és enyészet problematikáját ki tudja küszöbölni, egyrészt néha nehézkes, körülményes, másrészt nem hinném, hogy minden albérletben vagy kollégiumi szobában ott egy eszköz, amivel ezt rendesen meg lehet oldani (igen, tudom, a mobillal is lehet, de… próbáltad már 100-200 oldallal?). Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Szegedi egyetemi Wi-Fi

“És én erről miért nem tudtam?!” rovatunk következik. Állandó, és az évek előrehaladtával fokozódó értetlenségemnek szoktam volt hangot adni, amikor jelzem, még mindig nincs kiterjesztett Eduroam, vagy helyi Wi-Fi mifelénk, az SZTE BTK környékén, erre tessék, kiderül, hogy van. Ráadásul már rég nem azzal az azonosítóval kell bíbelődni, amit a könyvtár biztosított, hanem egészen más, egységes, központi struktúra áll a szolgáltatás mögött. Ha valaki ezt tudta, és használja, ne is olvasson tovább. Ha valaki hozzám hasonlóan hőbörgött, de halvány lila segédfogalma sem volt arról, hogy ez már működik (és most lesütött szemekkel durva önvizsgálatba kezd), az viszont figyeljen: gyorstalpaló jön.

Bővebben…

Standard
egyetem

Közösségi finanszírozás a doktoriért

A Facebookon leltem az alábbi felhívást, ami egyszerre okos és izgalmas projekt: Bátori Anna kér segítséget ahhoz, hogy doktori projektjének utolsó fázisába tudjon lépni. Okos projekt, tessék csak elolvasni, pontosan miről is van szó. Anna egyébként – disclaimer következik – részt vett egy szemináriumomon, kiváló hallgató, azóta nyilván még kiválóbb, semmi kétségem nincs afelől, hogy amit itt ír, az magas nívót képvisel majd. Tényleg fontos dolgokról beszél, és jól mérte fel a projekt kutatási lehetőségeit. Másrészt pedig borzasztó izgalmas is a projekt: annyi hülyeségre kiad az ember számtalanszor – végre itt van valami, aminek értelme is van, ráadásul a jövő filmtudós generációját is konkrétan támogatni lehet. Nagyon kíváncsi vagyok, van-e ma annyi bennünk, hogy egy közösségi háttérrel tudományos projekteket is fel lehet futtatni – precedens teremtő vállalkozás lehet ez!

Kedves segítőm!

A nevem Bátori Anna, harmadéves PhD-hallgató vagyok a glasgow-i egyetemen. A doktori disszertációmat a kortárs magyar, és román film összehasonlításából írom, s leginkább arra keresem a választ, hogy a szocialista múlt milyen esztétikai, illetve narratív szinten van jelen ezekben az alkotásokban. A kutatásom tehát elsősorban a múlt jelenben való reflexióját vizsgálja, s mint ilyen, mind a szocialista érában készült filmeket, mind pedig a rendszerváltás utáni produkciók elemzését magában foglalja. Ez a vállalkozás óriási kutatómunkát igényel, hiszen nem csupán több száz román és magyar filmről van szó, hanem a hozzájuk kapcsolódó szakirodalom feldolgozásáról, illetve a szocialista múlt történelmi-szociológiai elemzéséről is. A doktori program alatt számos ösztöndíjat és tanulmányi versenyt nyertem: vendégkutatóként tevékenykedhettem a New york-i Columbia, illetve a Chicago-i Illinois Egyetemen, s számos más kutatási program nyerteseként látogathattam amerikai, román, s magyar nemzeti archívumokat is.

A kutatás összetettségéből adódik, hogy – mivel hatalmas terjedelmű anyaggal dolgozom – a doktori program három éve nem volt elegendő ahhoz, hogy be tudjam fejezni a munkát, s a disszertáció megírásához szükségem lesz egy plusz, negyedik évre. Mivel azonban az ösztöndíjam hamarosan lejár, s az egyetem mellett vállalt munkák nem fedezik a kiadásaimat, mi több, PhD-hallgatóként nem is vállalhatok teljes állást, ezért a segítségedet kérem! Kérlek segíts nekem, hogy be tudjam fejezni a kutatást, hogy végre elkészülhessen egy olyan – angol nyelvű – mű, ami segít megérteni, mi hogyan viszonyulunk a múltunkhoz, mi hogyan látjuk a jelent, s ennek milyen variációi vannak jelen a vásznon! A kutatás egyedülálló, hiszen elvétve találunk csak olyan munkát, ami egy kelet-európai kutató tollából fakadt, tehát belső perspektívából, angol nyelven! Mindez pedig betekintést enged más országok kutatói, s érdeklődői számára, hogy kultúránkat, művészeteinket, s múltunkat jobban megismerhessék!

A segítségedet kérem tehát, hogy pontot tehessek a kutatás végére, ami ugródeszka lehet ahhoz, hogy további anyagok születhessenek, amelyek mind a magyar kulturális örökséget reklámozzák, dicsőítik! Bármilyen segítségért, megosztásért, összegért hálás lennék!

Üdvözlettel,

Bátori Anna

Ha valaki úgy gondolja, segíteni szeretne, ne legyen rest: lendítsen a projekten!

Standard
digitális, egyetem, előadás

Mobilos bölcsész képzésekről a SmartMobilon

Két évvel ezelőtt voltam utoljára a SmartMobil konferencián, amikor a Digitális Kultúra és Elméletek Kutatócsoport nevében mutattam be a Telekomnak címzett, középiskolások és felsőoktatásban részt vevő hallgatók mobil és közösségi média felhasználásról készített kutatást. Volt azért egy másik apropó is: akkor lengettük be először, hogy a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán beindítjuk a mobil és közösségi média speciális képzést, amit aztán a szakirányú továbbképzés is követett azóta. A mostani előadás tehát már arról fog szólni, amit az elmúlt két év alatt elért a képzés: a teljesült célokról és persze a további tervekről. Mindemellett pedig ejtek azért néhány szót arról, mi köze a humán tudományokkal foglalkozóknak a mobiliparhoz, a szolgáltatói szektorhoz, és úgy általában véve az infokommunikációs munkaerőpiachoz, és miért jár jól a munkáltató, ha ilyen képzettségű embert alkalmaz. Íme a prezentáció:

Standard