könyv, publikáció, web

Encounters via Michigan

Mindig meglepődöm, amikor olyan helyekről érkezik teljesen váratlanul visszajelzés valamelyik irománnyal, netán könyvvel kapcsolatban, ahonnan aztán álmomban sem gondolnám. Ilyen eset a Google Books azon információja is, miszerint a Rékával közösen írt Encounters of the Filmic Kind éppen a University of Michigan könyvtárából került digitalizálásra. Annak idején is borzasztóan jól esett értesülni arról, hogy a The Spectral Body sem a fióknak készült, és hasonlóan jól eső érzés most ez is – hát még ha valaki olvassa is 😉

Standard
digitális, egyetem, web

IEAS goes Google

DZ GoogledMa kaptuk a hírt, hogy a szegedi Angol-Amerikai Intézet megállapodott a Google-lel a Google Alkalmazások Oktatási csomagjának implementálásáról, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy tulajdonképpen minden hallgatónk, oktatónk és munkatársunk kap(hat) @ieas-szeged.hu email-címet és a hozzátartozó Google-jóságokat, úgymint Dokumentumok, Naptár, Webhelyek és Wave. Remélhetőleg ezzel a lépéssel mindenkinek jobb és könnyebb lesz, már ami az egyetemi élettel járó munkát és kapcsolattartást illeti. Nem titok, további tervek fortyognak a virtuális bográcsban, hogy ilyen épületes képzavarral fejezzem ki örömömet. Részletek később, most azonban önhatalmúlag IEAS-Google napnak nyilvánítom a mait, és az esemény méltó megünneplésére elő- és felvettem egyetlen Google-relevanciájú pólómat is!

Standard
digitális

Hogyan írna Kerouac ma?

Egy szakdolgozat-kezdemény olvasása közben jöttem rá, hogy Jack Kerouac legendás Ášton című regényének még legendásabb keletkezéstörténete a mai körülmények között már korántsem lenne az, viszont óriási reklámértéke lehetne annak, ha a Google Dokumentumok mondjuk úgy hype-olná a szolgáltatását, hogy bizony Kerouac minden bizonnyal ezt a szolgáltatást választaná a regény megírásához. Ugyanis Kerouac 120-láb hosszúságú összeragasztgatott szövegtekercse mondhatni kísértetiesen hasonlít arra, ahogyan a Google nem jelzi az oldalakat írás közben, mintegy felszabadítva az írást oldalba zárt kereteiből. Engem speciel zavar, ha nem érzékelem az oldalakat még így, virtuálisan-digitálisan is, de könnyen lehet, hogy ez csupán valami rossz beidegződés, és a Kerouac-féle proto-digitális szövegszerkesztési modell a jövő útja – ha eddig mégoly kuriózumként is volt kezelve.

Érdekes egyébként, hogyan változik saját jegyzetelési-szövegszerkesztési metódusom viszonylag rövid idő alatt: míg egy időben szövegszerkesztőbe pötyögtem be bekezdésekre osztva a meglátásokat, majd prezentáció szerkesztőkben készítettem jegyzeteket (bullet pointban szépen strukturálva), addig manapság már a “végtelenített” papír szimulációja tűnik a legszabadabb és leghatékonyabb formátumnak, amit a mind mapping módszerrel tudok leggyorsabban kiaknázni. Érdekes, hogy az első pillantásra hasonlóan végtelen üres lapnak tetsző prezi-felület is valamelyest hasonlít ehhez a formához, csak ott már a gondolati kapcsolatokat talán még nagyobb szabadsággal variálhatom. Mindenestre egyre inkább úgy tűnik, hogy a hierarchikus, poroszosan szabályozott szerkesztési-felépítési modell, majd az ebből következő lineáris előadás/bemutatás jelentős átalakuláson mennek keresztül, és a többrétegű, szerteágazó gondolati illetve fogalmi kapcsolatok vasalatlan prezentációja kerül előtérbe.

Standard