digitális, folyóirat, publikáció

A felejtés joga vs. algoritmikus emlékezet

Emlékszem, éppen vonatra szálltam fel, amikor az egyik újság címlapján megakadt a szemem azon az új EU-s rendelkezésen, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy a róla tárolt, időközben indokolatlanul kellemetlen vagy netán szimplán irrelevánssá vált információkat töröltesse a Google keresőjéből, így az illető – vélhetően ez a rendelkezést üdvözlők argumentuma – végre tiszta lappal indulhat újra az élet kanyargós szerpentinjén a csúcs felé. Szép és mindenképpen jó dolog, ha az ember nem pusztán tisztában van a jogaival, pláne ha adatvédelemről van szó, és még szebb és jobb, ha él is ezekkel, ám furcsamód sehol nem számoltak be az egész ügy visszásságairól, alapvető problematikájáról, ami természeténél fogva nem is annyira jogi vagy etikai, hanem egyértelműen technológiai. Előbbi érvrendszerei élesítették a lövegeket: mást se hallani, mint hogy az EU végre térdre kényszerítette az amerikai, kizsákmányoló, adatainkkal folyamatosan visszaélő, ésatöbbi (jelzőket ízlés és vérmérséklet szerint be lehet ide illeszteni) keresőóriást, aki látszólag nem is érti, mi ez a nagy EU-fória (bocs, elcsépelt, rossz szóvicc…), hiszen ez konkrétan nem adatvédelmi kérdés, pontosabban nem úgy, ahogy azt kommunikálják, ráadásul nem is azt érik el vele, amit olyannyira áhítanak. Összeszedtem néhány gondolatomat erről az ügyről, ennek eredménye a cikk az Apertúra Magazinban.

Standard
digitális, vizuális, web

Ha már itt a magyar street view

Ugye mindenki kellő lelkesedéssel fogadta, hogy immár elérhető a Google Térkép Street View nézete Magyarországon is, ám ha egy pillanatra megpihenni vágynánk a vicces/botrányos képek, illetve önmagunk keresgetése közepette, azért érdemes egy korábbi projekttel tesztelni a működést: látogassunk el az Arcade Fire együttes és Chris Milk interaktív produkciójának oldalára, majd adjuk meg helyszínnek hőn szeretett magyar városunkat – a meglepi az lesz, hogy a sok-sok böngészőablakra tagolt klip cselekménye (már amennyire van neki) éppen a mi településünkön fog kibontakozni (feltéve persze, hogy a megfelelő böngészővel célozzuk meg a linket). Videoklipet minden magyar településre!

Standard
digitális, web

Papírmentes év

Amikor az IEAS Apps-ot bevezettem az Intézetben, több aspektusa sem nyerte el sokak tetszését (persze másokat meg pontosan ezek győztek meg): el lehet felejteni a csatolmányokat, mobil interfészeken lehet dolgozni, akár valós időben kollaborálni, kompatibilis dokumentumkezelést nyújt, óriási tárhelyet, és reklámmentes felületet is többek között. Két éve készítettem egy kis felmérést, amiből az derült ki, a megkérdezettek nagyjából 90%-át nem érdekli, hogy mobil alkalmazásokkal bárhol elérhetik a levelezésüket, hogy ugyanígy bárhol és bármikor tudják szerkeszteni a dokumentumaikat, és persze hogy tudják követni a verziókat, nem kell állandóan ezer fájl közül eltalálni az éppen aktuálisakat. Azóta nem végeztem hasonló felmérést, de gyanítom, gyökeresen megváltoztak a preferenciák. Mindamellett volt egy botor kísérletem is kb. egy éve: Green Office címen igyekeztem rábírni a kollégákat a papírmentes munkára, az alternatív megoldások használatára, mintegy költségcsökkentő megfontolásból. Nem volt nagy és pozitív visszhangja ennek sem – a fene tudja, lehet, hogy mostanra ebben is meglepő változást tapasztalnék, ha ismét nekirugaszkodnék. Már csak azért is, mert 2013 a “paperless coalition” éve lehet!

Egészen egyszerű csatlakozni: csupán fel kell iratkozni (ha akarunk), és jól használható tippekkel látnak el bennünket arra nézvést, miként is tudnánk mindennapi teendőinket egyre papírmentesebbé varázsolni. A Google Drive is csatlakozott a kezdeményezéshez, ami nem meglepő, de ott van a Hello Sign szolgáltatása is, ami ugye ingyenes elektronikus aláírást biztosít minden feliratkozónak, illetve a Hello Fax testvérszolgáltatása, aminek szintén van ingyenes fax-opciója (ha valaki tudja még, mi az a fax…), de számos más szolgáltató is kínál jól használható megoldásokat az érdeklődőknek. Szerintem értelmes fogadkozás lehet, ha valaki az új esztendőben papírmentesíti a munkafolyamatait! Go Paperless 2013!

Standard
blog, digitális, web

Google Apps + YouTube anomália

Valamiféle Google-ilag kimunkált fő értő megnyilvánulása lenne sajgó netizen lelkemre gyógyír csupán, merthogy vannak a gugliverzum dimenzióiban olyan anomáliák, amelyek kicsit felforralják, pixelizálják az agyvizemet. Adva van egy Google Apps által kiszolgált fiók, amihez még a nagy (?) Apps-átalakítások előtt tartozott is egy aktív YouTube-fiók. Egy ideje azonban arról tájékoztat ez a fantasztikus szolgáltatás, hogy én bizony Apps-fiókkal ide be nem teszem a digitális lábam, merthogy ez nekem nem jár. Magyarázat: csak azokban az országokban lehet Apps-szal bűvészkedni a YouTube-on, ahol az ország nyelvén is működik a szolgáltatás. Csakhogy ugye magyarul működik, ez a magyarázat tehát nem magyarázat. Pláne úgy nem, hogy ha a szintén a gugliverzumból importált Chrome-ot hátrahagyva – és itt tessék vigyázni – Internet Explorerben navigálok a YouTube oldalára, belépést kísérlek meg, amit élből elutasít, viszont az ismételt főoldali látogatásnál, nicsak, azt mutatja, szépen be volnék jelentkezve, ráadásul működik is minden, tudom a profilt is csinosítani, ésatöbbi.

Kedves Google, a kérdésem már csupán annyi, hogy vajon egy ilyen bonyolult megoldás helyett nem lenne egyszerűbb simán engedélyezni a Chrome-ban is használt, folyamatosan aktív Apps-fiókos használatot? Nem ciki, hogy a redmontiak lehurrogott böngészőjével úgy játszom ki a tiltást, ahogy csak óhajtom? Már megint az Apps-felhasználókkal kell szórakozni? Végtére is így kell leszoktatni a mit sem sejtő netizent a Google ökoszisztéma kiterjedt használatáról…

Standard
digitális, web

O’Reilly vs. Poole az online identitásról

Az alábbi beszélgetésben Tim O’Reilly és Chritopher Poole osztja meg gondolatait az online identitás különböző megközelítéseiről utóbbi Web 2.0 Summit-on elhangzott előadását követően, amelynek a legtöbbet idézett mondata a “Facebook and Google do identity wrong, Twitter does it better” volt. Poole röviden kifejti, miért gondolja így, majd O’Reilly kicsit árnyalja a képet – szerintem azonban a kutya kicsit máshol van elásva.

Úgy vélem, elsősorban Poole argumentációjával van némi problematika, mivel a Twitter sem egyféle identitás modellt biztosít a felhasználó számára, és éppen az on- és offline identitások összefűzését, autentifikálását célozza meg sok esetben, és a több fiókos, több identitást kezelését megengedő politikája valójában semmiben nem más, mint akár a Google vagy a Facebook megközelítése, bár abban egyetértek, hogy sokkal liberálisabb a megoldásuk minderre.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Közösségi kommunikáció felsőoktatási környezetben

A The Chronicle of Higher Education hasábjain Jeff Young arról értekezik, hogy az oktatók sok helyütt máris azt tervezgetik, hogy a Google új szolgáltatását, a Google+-t milyen nagyszerűen fel tudják majd használni a hallgatókkal való kapcsolattartásra, mondván, a Facebook erre nem a legmegfelelőbb platform, hiszen ott nehézkes pontosan irányítani, ki lássa, és kihez ne jusson el egy-egy megosztani kívánt kép, videó, vagy üzenet. A Google+ ezt elvileg csodásan egyszerűen kezelni tudja, hiszen az ismerősökből “köröket” lehet létrehozni, így a megosztásokat limitálni lehet egy-egy kör elérésére. Így akár kutatási projekteket, vagy szemináriumokat is el lehet koordinálni, hiszen a járulékos megosztások – például képek vagy dokumentumok – szervesen illeszkednek a rendszerbe, nem úgy, mint a Facebook mellé betársult Docs.com esetében (bár pontos információm nincs arról, vajon mennyien és miként használják, nekem egy kissé döcögősnek bizonyult, nem is használom). Arról mondjuk kevés szó esik, hogy az egy adott kör számára elküldött információ vajon hogyan kezelhető tovább: mi a helyzet akkor, ha elküldök egy képet a kollégáim körének, akik közül egy átküldi a saját családi körének, ahonnan megintcsak vándorol, majd végül kiköt olyan helyen, ahol nincs keresni valója? Épp a minap olvastam, hogy bizony jelenleg előfordul ilyesmi: ez akkor problémás, ha bizalmas információ kerül ki így a “körből”. Én személy szerint örülnék, ha ez a rendszer szabályozható, megbízható módon működne, ugyanis a hallgatókkal folytatott kommunikációm túlnyomó része egyre inkább közösségi vonalon működik. [UPDATE: Tsabeeka jelezte, hogy a megosztásnál le lehet tiltani a további megosztást, tehát probléma kipipálva!]

Bővebben…

Standard