digitális, könyv, publikáció, web

Online e-könyv: csak csali?

Épp most érkezett egy lelkes email az ABC-CLIO-tól, ahol nemrég megjelent a három kötetből álló Movies in American History: An Encyclopedia, hogy mostantól e-könyves formátumban is elérhető a tartalom, és mint szerző, máris olvasgathatom is. Kattintok, és egy online, jelszóval védett felület fogad, amin minimális navigációs lehetőségek mentén hozzáférhetek az enciklopédia tartalmához, sőt, a betűrend egyes részeit ki is nyomtathatom. Nem egyedi eset: a Michigan UP Digital Culture Books sorozata hasonlóan online felületen kínálja az ún. e-könyveket, viszont ők egész expliciten ki is mondják, azért, hogy ha tetszik az ízelítő (mondván: úgyse olvassa el senki a böngészőben…), máris lehet kattintani, és megvásárolni a nyomtatott példányt. Sokan vitáznak azon, mi is az e-könyv valójában: én azt gondolom, nem ez. A webes felületen – látszólag – direkt korlátozásokkal jelenik meg a nyomtatás alapján szegmentált tartalom, ami szinte szándékosan bosszantja az olvasót, mintegy bizonyítva, hogy így tényleg nem lehet olvasni – meg kell szerezni a nyomtatott kiadást… Az e-könyv számomra valós alternatíva: nem csak csali, ami a régi, kizárólag nyomtatott formátumon alapuló modellt hivatott valamiképpen menteni (amennyire menteni kell persze).

Bővebben…

Standard
digitális, film

Háromdé

3D Megállíthatatlanul jön a három dimenziós szórakoztatás, és nem kell túl nagy jósnak lenni ahhoz, hogy megtippeljük, nagy valószínűséggel most tényleg elérkezett a változás, most valóban jön a folyamatos, fokozatos átállás. Merthogy a 3D korántsem új találmány, és a mozi már rég foglalkozott vele (az ötvenes évektől), leginkább persze a televízió térhódítása ellenében vetette be, a nézők visszacsalogatását célzandó. Nem jött be, legalábbis nem hozta azt az eredményt, amit a mélyponton lévő filmipar előzetesen elvárt a technológiától. Látványos, bár drága; élvezetes, bár macerás – szemüveg kell hozzá, projektor, stb., vagyis már megint befektetés. A hatvanas éveket követően aztán le is csendesült a 3D-ről szóló híráradat, nem is nagyon készültek filmek ezzel a módszerrel, legalábbis egész estés játékfilmek nem igazán, és igen sokáig jegelte a projektet Hollywood is (bár a 80-as években volt egy kis reneszánsza). Mostanra azonban úgy tűnik, a technológiai akadályok egyre kevésbé akadályok, és a világon elég 3D vetítőtechnikával ellátott mozi létezik már ahhoz, hogy megérje 3D-s verziókat készíteni egyes, főként persze sikerre ítélt filmekből, vagy – ahogyan az Avatar példája is bizonyítja – egyenesen erre tervezni projekteket. Önmagában azonban a mozi már nem tudná ezt a technikát olyan szinten bevezetni, amelynél megérné a gyártás is – és most a rivális mediális aréna sokkal inkább partner lehet, mint valaha!

A televízió elleni csata annak idején a legtöbb filmtörténész szerint valóban technológiai ellentéten alapult, manapság azonban a média formátumok konvertálhatósága és beágyazhatósága révén erről már szó sem lehet. Sokakkal ellentétben úgy látom, a 3D sem azért indul most hódító útjára, mert azt csak a moziban lehet majd élvezni: a YouTube éppen mostanság mutatta be a 3D-t lehetővé tévő technikáját, amelyet hamarosan szabadjára is engednek, és innentől kezdve várhatóan bárki készíthet és nézhet 3D-videókat a neten kénye-kedve szerint. Ráadásul

[a] YouTube kedves gesztusa, hogy térhatású videói több elterjedt szabványt is támogatnak, így akinek nem piros-ciánkék hanem mondjuk borostyánsárga-kék vagy magenta-zöld szemüvege lenne otthon, ne búslakodjon, hanem válassza ki a neki megfelelő megjelenítési módot. (isite.hu)

Ehhez hozzáadódik, hogy jönnek a 3D-s televíziók, nyilván megfelelő műsorkínálattal is hamarosan, vagyis egyértelmű, hogy nem egyedül a mozi lép a dimenziók kitágításának rögös (vagy már korántsem oly rögös) útjára. A felhasználók (mert ugye mostanra teljesen világos, hogy a hagyományos értelemben vett nézőről már nem igazán lehet beszélni) tehát az intermedialitás korában már nem csupán egyetlen, kizárólagos eszközön érhetik el az egykor megváltónak gondolt (sőt, sokak által Cameron filmje kapcsán is ilyeténképpen üdvözölt) formátumot, sőt kedvükre játszhatnak, kísérletezgethetnek is vele. Hogy mégis miért lesz ez jó a mozinak is? Nos, ha a mozi, a filmipar nem lépi meg ezt a tényleg nagy lépést, akkor egyszerűen leírta volna magát. Lehet, hogy ma még úgy gondoljuk, hogy az Avatar óriási mérföldkő, hihetetlen technikai bravúr és történelmi váltás a film történetében, de már most lehet látni, hogy a filmipar egyszerűen kénytelen volt váltani, nem volt más kiút. Kétségtelen, hogy egyelőre sikeresnek tűnik az akció, és talán ezt biztosítja az is, hogy a mozi a beágyazhatóság révén továbbra is bírja majd a tempót más mediális megoldásokkal, de ahhoz, hogy kivételes és egyedi legyen ennél hamarosan több kell. Nem tudom, elég lesz-e az IMAX – talán kicsit több kell (pláne annak tekintetében, hogy az országos IMAX-terítés kicsiny hazánkban például meglehetősen csekélynek mondható). A kérdés tehát jelenleg az, hogy vajon mi jön a 3D-n túl a film kalandos történetében?

Standard