digitális, film

Hogy lehet szexi a magyar film?

A héten egy mozgókép-forgalmazói konferencián jártam, ahol az újmédia forgalmazást érintő kérdéseit vázoltam – mondhatni, ezzel egy mély szakadék egyik oldalán álltam, a másikon a hagyományos forgalmazásban szocializálódott szakemberek néztek rám, mint az ördög ügyvédje (lévén, hogy a torrentet és más, nem hagyományos mozis megjelenítési és terjesztési eszközt éltettem). Többször előkerült a kérdés, hogy a 2012-ben listázott 53 magyar film miért nem jutott el a szélesebb közönséghez, miért nem volt visszhangja, és főleg, a fiatalok miért nem cuppantak rá azonnal. Elhangzott, hogy már azt is sikerként könyvelték el, hogy az Urániában be tudták mutatni a filmeket egyesével, valamint a Duna televízió (gondolom, éjfél környékén) leadta őket. Ezen túl jártak a filmek vidéki művészmozikban, és rendeztek néhány filmklubot is, ahol szakértők segítségével igyekeztek bevonni a fiatalokat a diszkusszióba – kis létszámmal, de legalább sikeresen megszólítva őket. Nem tisztem bíráskodni, de véleményem szerint alapvetően elhibázott koncepció alapján vágtak bele a forgalmazási részbe, ami előre meghatározta a sikertelenséget is. Ha nem egy mélységesen mély szakadék két oldaláról magyaráznánk egymásnak, ideális esetben tíz perc alatt fel lehet építeni egy olyan stratégiát, amivel nemhogy feloldjuk a magyar film iránt érzett gátlásainkat, de egyenesen az lenne ciki, ha valaki nem ismerné ezeket az alkotásokat.

Bővebben…

Standard
film

Műfaj kontra diktatúra

Amikor egy diktatúrával kapcsolatban valami vicces(nek vélhető) alkotás készül, az a diktatúra szemében természetesen nem vicces. Akkor sem, ha mindenki tisztában van vele, hogy ez itt fikció, nem a valóság, és nem is azért, mert tudjuk, hogy a fikcióban mindig elkerülhetetlenül ott a valóság is. Egy diktatúra szemszögéből ugyanis nem ez az igazi veszély: a probléma az, hogy a valóságban rejlő fiktív magot tárja fel az ilyesféle komédia. Márpedig ezen áll vagy bukik, hogy az ember miként éli napjait. És még mindig csak egy apró műfaji kérdésen akadunk fel, holott micsoda érdekes technológiai-társadalmi-gazdasági háttér készülődik itt a filmek és a közönség kapcsolatának jövőjének vonatkozásában (ti. hogy fogja még annál is több ember látni a filmet – igen, még a diktatúrában is! – mint amennyi egyébként megnézte volna, és ez mit jelenthet Hollywood és a torrent relációjában)!

Standard
film

Hölgyeim és uraim: csak vegyék és vigyék!

Ha valaki lemaradt Pálfi György Final Cut: Hölgyeim és uraim című filmjéről anno, akkor az a nagyon jó hír aranyozza be most a napjait, hogy a készítők ügyesen szövetkeztek a tudománnyal és az oktatási segédanyag billogjával lavírozva a szerzői jog bűzös mocsárvilágában végre eljutott a könyvesboltok polcaira: vegyétek, vigyétek, megéri! Nem tudom, hogy sikerült megoldani, hogy ne legyen túlárazva, hogy a segédanyag (aminek mellékleteként lehet a DVD-t is magunkhoz venni) ne összecsapott, látszatmegoldás, hanem tényleg használható, informatív, minőségi anyag legyen (Varga Balázs kitűnő választás volt!), de a lényeg az, hogy az eredmény talán jobb lett, mintha csak simán a moziban játszanák (piros pont a kiadónak is!). Fricska ez a film sok szempontból (esztétikai, iparági, jogi, stb. dimenziókban is), így óriási dolog, hogy megjelenhetett és végre lehet vele foglalkozni (btw, HD-ben is megkapja mindenki, aki megveszi a kis csomagot, mert kap egy jelszót az online lejátszóhoz – ez már önmagában megérné a pénzt, így meg pláne!). Filmbubusoknak kötelező ajándék, mindenkinek tanulságos kordokumentum, nem mellesleg kitűnő film, és persze ha már oktatási segédanyag, hát ne legyünk restek bevinni a tananyagba – újrahasznosított mozi ftw!

Standard
előadás, konferencia

Displacing Detection – előadásom Liberecben

Éppen most zajlik a csehországi Liberecben a Crime and Detection in the Age of Electronic Reproduction: Traditions, Expectations, Genres and Codes című konferencia, aminek keretében én is előadok, “Displaced Detection: Surveillance and Algorithmic Logic as a New Model of the Crime Calculus” címmel (a konferencia programját itt lehet megtekinteni). A lényege az előadásomnak az, hogy míg a klasszikus, és még az azt követő detektív hagyományok is az emberi tényezőre építették a nyomozás sikerét, addig manapság már az algoritmus, a matematikai kalkuláció veszi át azokat a következtetési és interpretációs módokat, amelyek garantálhatják a lezárt ügyet. Arról van ugyanis szó, hogy az adatgyűjtést, majd az azt segítő megfigyelési módokat felváltotta a digitális megfigyelési rendszer, ami már nem visszamenőlegesen, rekonstrukcióra építve végzi a nyomozást, hanem előre tervezve, mintha csak előre “látva” tenné a dolgát. Ezt a módszertani váltást elemzem kortárs televíziós sorozatok és filmek példájából kiindulva. Jó szokásomhoz híven íme a felhasznált diák:

Standard
digitális, egyetem, előadás, pszichoanalízis

Előfordulásaim

Minden félév elején megfogadom, hogy azt megelőző, többnyire túltervezett menetrendhez képest egy nyugis, előkészítő munkára koncentráló, töltekezős időszakot élek meg – aztán, ahogy az illik, egészen másként alakul minden. Az elkövetkező pár hétre is sikerült a mindennapos tevékenységek, és a már azokra rakódó extra elfoglaltságok, valamint az ebből eredő sürgős teendők mellé még sűríteni a programot, de ha invitálják az embert, pláne olyan helyekre, ahova tényleg szívesen is megy, akkor ugye nincs sok kérdés. Holnap este Kovács András Bálint mellett én leszek a Vírus Klub vendége egy egészen különleges helyszínre szervezett esten: a tárnoki Kőfejtőben adunk elő, ahol nyilván a hely szellemei is elősegítik majd a filmes-mozgóképes témák kifejtését. [UPDATE: Sajnos mindenkin kívülálló okok miatt ez most elmarad – egy későbbi Vírus Estre tesszük át az előadást!] Aztán hétfőn este a Nyitott Műhelyben találkozunk néhányan egy kerekasztal beszélgetés erejéig, ami egyben az Imágó Budapest lapbemutatója is – ide is már rég el szerettem volna jutni nézőként, érdeklődőként, hát most sikerül. Még a vizsgaidőszak beköszönte előtt Szegedre is jut egy kerekasztalos program: május 16-án egész napos angol nyelvű workshopot tart Szegeden Marc Redfield, a Brown Egyetem professzora, akivel délután 3-tól beszélgetünk többedmagammal szeptember 11-ről. Eljönni nem kell félnetek, jó lesz.

Standard
film, web

Chaplin filmek ingyen

Filmrajongóknak kihagyhatatlan és persze kötelező program Chaplin filmjeinek megtekintése (aki meg látta, annak a fejében élő filmarchívum felfrissítésére) – ehhez nyújt segítséget az Open Culture szerkesztői által összeállított lista, amiben ott van a 80 közül 26, a weben elérhető, ingyenesen sasolható alkotás, mégpedig teljes hosszúságban. Érdemes rámozdulni, mielőtt mondjuk a tecső szerkesztői/algoritmusai nekiveselkednek a takarításnak – bár a listában szereplő archive.org által kínált linkek nyilván élni fognak ezt követően is. Mára a Modern Times c. klasszikust ajánlom mindenki figyelmébe:

Standard