egyetem, köz

Brit tudósok

Tudjuk, hogy nem csak mifelénk van egy ideje probléma a felsőoktatási rendszerrel, hiszen a britek például már korábban is erősen kongatták a vészharangokat – mostanra pedig, úgy tűnik, besokalltak, és megpróbálnak tenni valamit. Első lépésként Keith Thomas és Martin Rees, a tudomány két, mondhatni ellentétes szegletéből (egyikük történész, másikuk asztrofizikus – ja, mert hogy nem ciki ám, ha a BTK-s a TTK-ssal érdemben beszélget és még egyet is ért) létre hozta a beszédes elnevezésű Council for the Defence of British Universities társaságot. Tulajdonképpen azzal indokolják a tanács életre hívásának szükségességét, hogy rossz szemléletmód honosodott meg a társadalomban az egyetemekkel szemben:

Over the past two to three decades we have seen ever-increasing government regulation of academic life. It is right that in a democratic country the people’s representatives should assure themselves that public money is properly spent and that state-funded universities are actively discharging their responsibilities. But the degree of audit and accountability now demanded is excessive, inefficient and hugely wasteful of time and resources. More fundamentally, the very purpose of the university is grossly distorted by the attempt to create a market in higher education. Students are regarded as “consumers” and encouraged to invest in the degree course they think most likely to enhance their earning prospects. Academics are seen as “producers”, whose research is expected to focus on topics of commercial value and whose “output” is measured against a single scale and graded like sacks of wheat. The universities themselves are encouraged to teach and research not what they think is intrinsically worthwhile but what is likely to be financially most profitable. Instead of regarding each other as allies in a common enterprise, they are forced to become commercial competitors.

Ugye, milyen ismerős problematika? És milyen igaz! Sokan érzik-érezzük, hogy erőteljesen félreértik politikusaink a felsőoktatás, az egyetemi kutatás lényegét: sikerült is meghonosodnia annak a nézetnek, miszerint csak olyan kutatásnak van értelme, amely profitot hoz – na nem feltétlenül tudományos, hanem elsősorban piaci értelemben. Mielőtt hangsúlyoznám ennek a meglátásnak a káros természetét, hadd jelezzem, hogy semmi baj nincs azzal, ha egy adott kutatás közvetlen piaci hasznot is generál – sőt, legyen sok ilyen is. Csak ne kelljen már folyamatosan felhívni a figyelmet arra, hogy a történelem során a fejlesztések, az igazán nagy, paradigmát megváltoztató kutatási eredmények nem piaci kérdésként indultak, a problémák teljesen más kontextusban merültek fel, és majd csak később váltak adott esetben akár a gazdaság mozgatórugójává. Tessék utánanézni, hány olyan kutatási eredmény előzte meg a korát (értsd: tökéletesen haszontalan volt saját korában piaci-pénzügyi, de még társadalmi hasznosíthatóság szempontjából), amelyet most nélkülözhetetlennek, piaci és társadalmi szempontból alapvetőnek vélünk! Hát, pont ezt a lehetőséget szalasztjuk el szorgalmas cselekedeteinkkel.

Standard
egyetem, könyv, publikáció

A Practical Guide to Writing a Successful Thesis in the Humanities – megjelent!

Ahogy beharangoztam, sikerült elkészülnöm azzal a kis könyvvel, ami talán segíthet olyan hallgatóknak, akik valamiért nem igazán boldogulnak a szakdolgozat írásával. Természetesen nem egy részletes, receptszerű, követendő útról van szó, csupán néhány olyan ötlet és praktika, amiről Academic Writing órákon vagy a témavezetés során nem esik sok szó (vagy egyetlen sem). Apró tippekről, trükkökről van szó az egészen praktikustól (hogyan illesszünk be egy lábjegyzetet vagy oldalszámot) a kicsit átfogóbbakig (hogyan fogalmazzuk meg a tézisünket, és miként osszuk be az időnket) – olyan kérdésekre igyekeztem rövid válaszokat adni, amelyek az évek során merültek fel a hallgatók felől. Ezért is kifejezetten hálás vagyok nekik – köszönet minden problémájukért, fanyalgásukért, örömükért, fájdalmukért, kérdésükért, nyavajájukért, minden ilyesmiért, amit megosztottak velem. Köszönet azoknak, akik kiválóan írják szakdolgozataikat, és azoknak is, akik látványosan nem boldogulnak a feladattal – nélkülük nem ment volna. Kapható a Smashwords-ön, de az Amazon.com-tól is Kindle-re lehet varázsolni, ha érdeklődés mutatkozna!

UPDATE: A könyv immáron nyomtatott verzióban is kapható!

A friss információk a könyv oldalára kerülnek fel »

Standard
egyetem, könyv, publikáció

Hogyan írjunk szakdolgozatot?

Ehelyütt is sokat foglalkoztam már azzal, hogy milyen összetevői vannak a sikeres szakdolgozatírás folyamatának, legalábbis én mit látok szükségesnek, fontosnak, milyen apró, praktikus ötletekkel lehet sikerre vinni a sokakat stresszelő projektet akár BA, akár MA szinten. Most eljött az ideje, úgy érzem, hogy valamilyen módon összegyűjtsem mindazon ötleteket, tippeket, praktikákat, amikkel az elmúlt években tudtam segíteni a hallgatóknak, és persze azokat a visszajelzéseket, hallgatói kérdéseket, ötleteket, megoldásokat, amikkel engem segítettek sokan, és egy emészthető, könnyen elérhető formátumba rendezve közreadni mindezt. Szóval e-könyv lesz ebből, remélem, hamarosan – sokszor nekifogtam már listát gyártani, folyamatábrák kreálni, kis handoutot írni, de valahogy sosem jött össze, illetve nem stimmelt valami, most akkor kellő elánnal felvértezve nekiduráltam magam, hogy minden olyan apróságot, amit máshol még soha nem láttam leírva, elmagyarázva, összegyűjtsek, és valamiféle rendszerbe szedve átgondoljak. Az alábbi screenshotnál már azért tovább jutottam persze.

Standard
egyetem

Érvek a nyílt hozzáférésű szakdolgozatok mellett

Rengeteg szó esik mostanság szakdolgozatokról és disszertációkról minden fórumon, és általánosságban elmondható, hogy nem a megfelelő irányba terelődnek a diskurzusok. A közéleti kérdések politikai színezetet kapnak, a szakmai, felsőoktatási reakció pedig ennek megfelelően az összezárás, bezárkózás: az elszigetelődés jegyei. Annak érdekében, hogy minden tiszta legyen, és hogy a jövőre nézvést még pozitív hozadéka is legyen a szakdolgozatok kérdésének, szerény javaslattal élnék: legyen minden szakdolgozat nyílt hozzáférésű! A javaslat első olvasatra talán radikálisnak, meggondolatlannak, naivnak, netán felháborítónak tűnik, de alább sorolom is az érveimet, amelyek messze túlmutatnak azokon a problémákon, amelyek a mai közbeszédben megjelennek és feleslegesen borzolják a kedélyeket. A nyílt hozzáférés (open access) nem újkeletű dolog ebben a szektorban sem: számos felsőoktatási intézmény választja ezt a policy-t, nem véletlenül. Hazánkban sem példa nélküli eljárás: jelesül, a disszertációk tekintetében a doktorjelölt köteles a nyilvánosság számára elérhető módon megjelentetni munkáját – például a Szegedi Tudományegyetemen mielőtt a nyomtatott példányokat benyújtja az ember, az elektronikus verziót fel kell töltenie a doktori repozitóriumba, ami nyilvános hozzáférést biztosít bárki érdeklődő számára, és csak ezt követően lehet folytatni a dolgozat benyújtását. (Milyen sok problémát kiküszöböl ez a rendszer, ugye, tízmillió doktor országa?) Ha a disszertációk esetében kötelező érvényű eljárásrendről van szó, nem látom okát, miért ne lehetne hasonló szokásjog a szakdolgozatok vonatkozásában! Nézzük, milyen érvek szólnak emellett!

Bővebben…

Standard
köz

Doktorrá fogadlak?

A Schmitt-ügy kapcsán rengeteg dolog elhangzott már, ki így, ki úgy reagál a bizottsági jelentésre, azonban néhány apróbb dologra mindenképpen érdemes figyelni. Lehet, és szerintem kell is a humor oldaláról is közelíteni a kérdést, igen, legyen rettenetes mémcunami, keletkezzen sok-sok fogadkozás arra nézvést, ki és mennyi idő alatt lesz ezután doktor, és pláne, milyen módszerrel stb., de egy pillanatra emeljük ki a fejünket a feszültséglevezető viccparádéból, és gondolkozzunk el azon, mit is üzen ez az egész ügy a magyar tudományos életnek. Kevesen, túl kevesen hangsúlyozták azt a tényt például, hogy egy doktori folyamat egy hónap alatt nem futhat végig.

Bővebben…

Standard
digitális, egyetem

Online hallgatói részvétel kurzuskiegészítő felületeken

Az előző bejegyzés kapcsán merült fel, hogy a hallgatók nem szívesen aktivizálódnak az egyes kurzusokhoz kapcsolódó online kiegészítő felületeken: nem használják a kurzusfórumot, nem vesznek részt a kurzushoz kapcsolódó megosztásokban, nem ismerik (vagy nem vallják be, hogy ismerik), nem tudják használni az olyan rendelkezésre álló ingyenes felhősített technológiákat, mint például a Google Dokumentumok, ráadásul sok esetben még egy alapvető szövegszerkesztési feladat is kifog rajtuk. Érdekes kettősség lakozik a hallgatók generációjában: egyrészt, mint ahogy egy nemrégiben napvilágot látott vizsgálat is rámutatott, készségszinten kezelnek minden új kütyüt, és minden olyan technológiát, ami az ilyen eszközökkel érkezik: könnyedén személyre tudják szabni a felületet, be tudják lakni azt, és intenzíven, mindennapjaikba ágyazva képesek használni őket. Ugyanakkor elképesztő hiányosságokkal rendelkeznek a klasszikusabb, asztali szisztémán alapuló szoftverek és alkalmazások esetében – lásd: szövegszerkesztő -, amit egyébként sajnos csak megerősíteni tudok én is (tisztelet a kivételnek, nem lehet általánosítani itt sem persze, de a kimutatott tendencia szerintem stimmel).

Bővebben…

Standard